2013. január 19., szombat

Egyre rosszabb minden


Az előző heti rossz hangulat után azt vártam, hogy egyszer csak feljavul majd mindenki kedve, és tök jó lesz itt minden. Sajnos ismét csalódnom kellett. Az első két nap után egyértelművé vált, hogy nem fog javulni a helyzet itthon. Szerdán azon gondolkodtam, vajon meddig uralkodik majd ez az állapot. Hát, nem volt túl tartós, inkább amolyan átmeneti komorság volt, mert rögtön meg is változott pár dolog. Csak sajnos a dolgok inkább rosszabbak lettek, nemhogy javultak volna.

Szerencsére azért volt pár ember, aki mindig kimentett otthonról a hét folyamán. Greg még mindig hideg fejjel átlát mindent, és szerencsére nem csüng egész nap Oxánán. Azonban már rajta is kezd látszani a kimerültség, hiszen ő sem tud ott lenni mindig mindenkinek. Persze megpróbálta, ami az alvása rovására ment, így csütörtök körül már úgy nézett ki, mint egy élőhalott. Ki is osztottam, hogy mégis mit hisz és tudom, hogy nagyon szeretne segíteni rajtunk, meg a kedvünkön, de ez nem megoldás. Nem kellene magát tönkretennie, csak mert mi nyűgösek vagyunk. 

Thomas, Dányi's Son és Ty szerencsére jól vannak. Róluk már régen írtam, de nem azért, mert nem beszélünk vagy ilyesmi. Egyszerűen róluk nincs semmi újdonság. Tökéletesen elvannak mindnyájan. Éppen azért most a héten velük lógtam a legtöbbet. Thomas viszonylag sokáig beteg volt, szegénynek a tüdejével vannak gondok. Nagyon ránk ijesztett azzal, hogy másfél hónapot kimarad. Ty minden nap szórakoztat egy kicsit. Számomra ő az ideális padtárs, bár ezt a tanárok tuti nem így gondolják. Ugyanis ha olyan napja van, akkor nagyon troll tud lenni akárkivel és ezeken a napokon általában mindenen nevetünk vagy fél órát. Másrészt, ha valami fontos dolog van, akkor lehet vele beszélgetni komolyan is.

 Dányi's Son pedig elvan, mint a befőtt. Nagyon bolond a szerencsétlen, de én pont ezért bírom a fejét. Szinte semmit sem képes komolyan venni. Ez a tulajdonsága kapóra jött a héten, ugyanis egész nagy hó esett csütörtökön. Mi pedig, mint két hülye gyerek, egészen addig dobáltuk egymást, míg el nem találta a szemüvegem. Ezt nyílt hadüzenetnek vettem, és meg is támadtam a szerencsétlen. Nem számított rá, ezért eldőlt, de magával rántott. Magyarul átmentünk birkózásba. Azaz, inkább fürdetésbe. Addig szenvedtünk és röhögtünk a friss hóban, míg át nem ázott a kabátunk. Később feljött meginni egy forró csokit, meg dumáltunk egy nagyot. Ez volt a hét legjobb 2 órája. Sőt, az egyedüli két jó óra a héten.

Rick még mindig tiszta depressziós a karja miatt. Szerintem teljesen jól halad a bal kézzel való írással, de nem hisz nekem. Ő azt várta, hogy egyik pillanatról a másikra meg fogja tanulni használni a baj kezét. Most pedig csalódott. A másik olyan ember, akivel nem tudok mit kezdeni az Jakub. Még most sem tudom, mi baja van, de egyre jobban zavar a szótlansága. Eddig sosem volt tíz percnél tovább csendben. Most meg alig szól egy szót is. Eszembe jutott, hogy esetleg honvágya van, vagy haza akar menni, csak nem mer szólni. De ezt a gondolatot hamar el is felejtettem, mert ismer annyira, hogy tudja, ha ilyen gondja van, rám mindig számíthat. Meg amúgy is. Kijelentené, hogy haza akar menni, mindenféle kérdezés nélkül kötelességem lenni neki repülőjegyet szerezni azonnal. Tehát nem tudom, mi van vele. De egyszer majdcsak megnyilvánul. Legalábbis most már nagyon remélem. Oxána meg kiszámíthatatlanabb, mint valaha. De őt meg tudom érteni. Ilyenek a lányok, ha friss szerelmesek. Nemsokára úgyis visszaáll a rendes kerékvágásba. 

Én pedig kezdek besokallni. Látni, ahogy az emberek, akikre eddig támaszkodtam, egyre jobban összeomlanak, valami borzalmas érzés. Másrészt furcsa is. Eddig ők segítettek ki mindenből, most nekem kéne őket. De hát azt sem tudom némely esetben, hogy mi a gond. Remélem, mihamarabb rájövök, vagy valaki majd megdob egy váratlan jó tanáccsal.

2013. január 12., szombat

Mi van most mindenkivel?

Nagy megkönnyebbüléssel ülök le írni ismét, ugyanis lassan vége a hétnek. Az elmúlt napokban borzalmasan éreztem magam kis menedékünkben, de nem csak én. Valahogy mindenki bekattant az utóbbi időben. Persze, van, aki teljesen érthetően, például Rick helyében én is napi háromszor kiborulnék valamit, pláne azon, hogy fél karral kellene rohangálnom egész nap. De a többiek.... 
Elismerem, a szilveszteri buli nem úgy végződött, ahogy szerettük volna, de az ezelőttinél így is sokkal jobban fejeződött be. Összesen pár deci vért és egy jobb kart veszítettünk el. Ez mi, a három hullához képest?! Ennek ellenére jó páran bekattantak. 

Rick úgy döntött, hogy nem kell neki műkéz, mert nem akar a műtéttel szenvedni. Így viszont drasztikus változásokon megy keresztül. Mivel jobb kezes volt, kénytelen lesz meg tanulni írni, rajzolni, enni és minden kézzel elvégzendő feladatot a bal kezére átruházni. Ez persze pokoli nehéz feladat számára. A héten emiatt számtalanszor ki is akadt, dühöngött egy sort, majd lehiggadt és mindig folytatta tovább. Ezt eljátszotta napi minimum ötször. Persze próbáltam vele mindig türelmes lenni, megnyugtatni, feldobni, de sokszor sikertelenül végződtek az efféle próbálkozásaim. Az a megtisztelő feladat is nekem jutott, hogy tanítsam, mert hát én vagyok a balkezes. Természetesen fogalmam sincs, hogy kellene valakit megtanítani a bal keze használatára, mikor egész életében a másikat használta mindenre. De nem adom fel. Hátha találok valamit, amin keresztül könnyebben fog menni neki...

Oxána a másik teljesen szeszélyes alak mostanában. Van, hogy nem történik semmi, de ő elkezd sírni, aztán órákra elvonul. Aztán hazajön egy kiló csokival, ezerszer bocsánatot kér, majd bealszik. Másrészt szó szerint retteg  a felettesei reakciójától. Mindig azon borítja ki magát a legjobban, hogy mit fognak mondani, ha megtudják Greget. Nekem pedig fogalmam sincs, de abban biztos vagyok, hogy nem fogják megdicsérni. Ugyanis mégis csak egy profi litván kommandós rendőrkapitány. Tuti nem fognak örülni annak kint, hogy itt felszedett egy tinédzser fiút, aki ráadásul profin bánik néhány gyilkoló eszközzel.

Jakub pedig egyenesen ledöbbentett. Halvány fogalmam nincs, hogy mi baja van, de nagyon ki van most. Volt, hogy Rick szerepébe bújva valamin nagyon felkapta a vizet, tört- zúzott, dühöngött és káromkodott. Így még sosem láttam, nagyon ijesztő volt. Aztán persze lehiggadt és szépen bezárkózott. A nap további részében nem is kívánt velünk találkozni. Azóta sem találtam ki, hogy min húzta föl magát, vagy mi történt vele, de nem is akarok erről beszélni vele. Még a végén engem szed szét.

Az egyetlen ember, aki teljesen összeszedett és hidegfejű maradt, az persze Greg. Őt nem zavarták a többiek kitörései, csak olykor nézett egy nagyot, majd szépen békén is hagyott mindenkit. A héten kb. csak vele tudtam értelmesen beszélgetni. Megegyeztünk, hogy amíg ez a helyzet áll fenn, segít ő is Ricknek alkotni valamit, bár ő sem tud semmit bal kézzel. Oxánát meg tudja nyugtatni, hogy titokban is lehet tartani a dolgot, őt nem zavarná az sem. Jakubbal viszont ő sem tud mit kezdeni. De ne legyünk telhetetlenek, ez is hatalmas segítség. És amúgy is, úgy néz ki, hogy az elkövetkező időszakban ő lesz az egyetlen segítségem. 

2013. január 5., szombat

Őrült szilveszter (PART 2)


Nos, ahogy ígértem folytatom is a történetet, melyet abbahagytam, mert túlságosan elfáradtam az írása közben. Mikor belekezdtem, nem hittem volna, hogy ennyire részletesen emlékszem majd a dolgokra. De szerencsére tévedtem. Ha pedig minden pontosan fel tudok idézni, akkor miért is ne írjak le mindent a jövő számára?
Szóval, ott hagytam abba, hogy Greg és Oxána szerelmet vallottak egymásnak, miközben Rick eszméletlenül feküdt a padlón. Ugyanolyan hirtelen tértünk magunkhoz Jakubbal, mint ahogyan leblokkoltunk. Hirtelen elöntött minket a harag társaink iránt, de azonnal le is higgadtunk. Hisz tudtuk, nem tehetnek róla, már nem a maguk urai a szerelmesek. Tehát finoman szóltunk nekik, hogy ezt most abba kéne hagyni, és Rickkel kéne foglalkozni egy kicsit. Ők persze azonnal zavarba jöttek, majd hebegtek mindenfélét, csak éppen értelmeset nem. Azonban mi összeszedettek voltunk, így hamar kerítettünk egy zseblámpát és nagyon alaposan megvizsgáltuk az ájult fiút. 

Az állapotát kétségbeejtőnek tituláltuk be. A lábánál nem vérzett annyira, de látszott rajta, hogy oda is kapott szúrást. A levágott karjáról meg ne is beszéljünk. Abból a sebből dőlt a vér. Nem tudtuk eldönteni, hogy mennyit vesztett, de abban mindketten biztosak voltunk, hogy ha azonnal nem teszünk valamit, meg is halhat. 
Viszont a házban uralkodó helyzettel sem voltunk tisztában. Halvány fogalmunk sem volt arról, hogy a gyilkos éppen merre szaladgál. Ez nagyon megijesztett minket. Lehetséges, hogy csak úgy lazán ki tudtunk volna sétálni a lakásból a kocsinkig, de az is benne volt a pakliban, hogy amint kilépünk az ajtón, kést szúrnak a szívünkbe. 

Végül nem kockáztattunk. Készítettünk egy gyors tervet, amelyben mindenki kapott szerepet. Az első lépést rögtön én kaptam. A dolgom annyi volt, hogy elő kellett kerítenek Jacket, ugyanis vele, sokkal egyszerűbben kijuthattunk a házból, hiszen ő volt a házigazda és nyilván sokkal jobban ismerte a járást, mint mi. És nem utolsó sorban, ő tudott nekünk fegyvereket adni, így egy esetleges támadás esetén nem a puszta kezünkkel kellett volna megvédeni magunkat.

Szerencsére egész hamar megtaláltam. Valahogy éreztem, hogy az üveges szobában lesz, ugyanis a legdrágább dolgok ott voltak. Ha az én házam lett volna, én is ebben a szobában várakoztam volna. Nagy mázlim volt, mert majdnem lelőtt. Én bolond, csendben akartam odaosonni, felmérni a helyzetet és csak utána mutatkozni. Ám ő észrevett és kérdezte, hogy ki van ott, de először nem válaszoltam. Viszont mikor egy puskacsővel néztem farkasszemet, azonnal megszólaltam. Utána egy röviden elmondtam a helyzetet, majd siettünk is vissza. Másik úton mentünk, ugyanis először bementünk a konyhába pár alapvető orvosi cuccért. Ott volt egy telefon is, azonnal lecsaptam rá, de csalódnom kellett. Az, hogy nem volt térerő, Jacket egyáltalán nem lepte meg. Ezek szerint ez itt mindennapos dolog. 

Húsz perccel távozásom után sikerült visszatérnem barátaimhoz nyomomban a házigazdával. Hatalmas sóhaj hagyta el mindenki száját. Már éppen arról fantáziáltak, hogy utánam indulnak, mert bajom eshetett. Én jót nevettem rajtuk, és kijelentettem, hogy nem szokásom bajban lenni, mire Oxána elkezdett fuldoklani a nevetéstől. Nagyon idiótán nézhettünk ki, de úgy tűnik, mi még ilyenkor is képesek vagyunk nevetni.  Ez a családias pillanat kb. 10 másodpercen belül véget is ért, azonnal rátértünk a Rickes problémára. A sebeket fertőtlenítettük, a karja helyét meg bekötöttük amennyire lehetett. Elég csálén festett a vállából kiálló textil darab, de legalább nem vérzett tovább. Greg megkérdezte, hogy nem kéne e vért juttatni a szervezetébe valamilyen módon, mire mi Jakubbal rögvest egymásra néztünk és vigyorogtunk egy hatalmasat. Eszünkbe jutott a tavalyi litván incidensem a tornaterembe, ahol kampós rám tört, majd majdnem megölt. Rengeteg vért veszítettem. Végül úgy éltem túl a merényletet, hogy Hakän itatott a saját véréből. Undorító volt, de életet mentett vele.

Miután a srácot rendbe szedtük, Jack adott nekünk pár használható fegyvert a fiókból.  Greg köszönte szépen, maradt a késeinél, Oxy egy pisztolyt vett el, Jakub és én pedig tőröket kaptunk. A következő percekben azt tárgyaltuk meg, hogy mégis mi módon araszoljunk ki a házból. Végül úgy döntöttünk, Jack viszi Ricket, elől Oxána és Jakub, hátul pedig Greg és én fedezünk. Még véletlenül sem raktuk őket egymás mellé vagy mögé. Így volt számunkra biztos a hangtalanság. Bár ezt a döntést a két érintett fél kicsit zokon vette, de beletörődtek, hogy amíg kiérünk valami biztonságos helyre, addig síri csend kell, hogy legyen. 

Hajnali egy. Tisztán hallottuk, ahogy ütött az óra. Elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy neki induljunk az ismeretlennek. Rettentő lassúsággal araszolgattunk előre. Szinte tyúklépésben haladtunk. Ez engem rendkívül idegesített. Eleve sem vagyok türelmes ember, de az a fél óra, amit a bejárati ajtóig bandukoltunk kész szenvedés volt. Elvileg kb. 100 métert kellett megtennünk, de rengetegszer megálltunk, mert zajt hallottunk valamerről. Ilyenkor vagy húsz másodpercig feszülten, csendben vártunk arra, hogy mi lesz, majd mentünk tovább. 

Az érzés, amikor kiléptünk  a bejárati ajtón, felbecsülhetetlen volt. Fújtunk egy nagyot, majd a kocsik felé vettük az irányt. Azt hittük, innen már nem történhet semmi. De szokásainkhoz híven ezt is elkiabáltuk. Az alakzatot tartottuk, de nem figyeltünk a környezetünkre. Így mikor odaértünk a kocsihoz és vártuk, amíg Ricket befektetik a csomagtartóba, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy penge áll a karomban. Az istenit, gondoltam magamban. Először azt hittem Greg szórakozik, vagy bekattant a srác már le akartam oltani, mikor még egy pengét döfött belém valaki. Megfordultam és szemtől szemben álltam a gyilkosunkkal. 

Üvöltöttem egy hatalmasat, mire mindenki észhez tért. Azonnal ugrott Jakub és Oxána, hogy segítsen, viszont a bambulásból felocsúdott Greg így is megelőzte őket. Először láttam, hogy hogyan bánik a késekkel. Az állam leesett tőle. Olyan volt, mint egy vérbeli profi. Emlékszer, valamelyik beszélgetésünk alkalmával titokzatosan utalt rá, hogy nem idegenkedik a kések használatától, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire profin harcol velük. Így tehát nem is avatkoztam a harc menetébe, hagytam kibontakozni a barátom. Ő pedig nem okozott csalódást. A profizmusától a támadó is megingott egy kicsit, és egy bizonyos idő után jobbnak látta menekülni. Greg viszont ezt nem hagyta annyiban. Engedte elfutni a mocskot, viszont utána küldte a két kését, amik sebészi pontossággal mélyedtek az idegen hátába. Fel is üvöltött, majd nagyobb sebességre kapcsolt és eltűnt a fák között.

Mi pedig nem győztük dicsérni a srácot. Sosem láttam, még csak rámordulni se valakire, nemhogy kést dobni más hátába. Lehidaltam tőle. Ezen túl vele fogok edzeni szerintem. Na, de mindegy, a lényeg az, hogy utána már csak a kevés benzin miatt izgultunk, na meg a rendőrök miatt. De időben találtunk egy benzinkutat, úgyhogy tankoltunk majd a kórházig meg sem álltunk. Felrobogtunk Rickkel, akit azonnal meg is műtöttek. Azt még nem tudni, hogy kap e műkart, vagy félkarú rabló marad-e, majd eldönti, ha akarja. Annyi biztos, hogy ezt a kalandot túléltük mindannyian, és megismertük Greg harcos arcát is. Most pedig nagy szükségünk van egy hatalmas pihenőre, bár kétlem, hogy ezt az éjszakát valaha is kipihenjük...

2013. január 2., szerda

Őrült szilveszter (PART 1)


Amikor tavaly azt írtam január elején, hogy ennél durvább szilveszterem nem volt és nem is lesz tévedtem. A mostani még egy fokkal vadabb volt. Annyival talán jobban végződtek a dolgok, hogy közülünk senki sem halt meg, bár ez csak a szerencsén múlott. Sőt, még összejött egy szerelmes párocska is, abból a két emberből, akikről sosem gondoltam volna. Mindent elmesélek, de csak szépen sorjában.

Először is, a nagy karácsonyi filmnéző maratonunkat kipihentük. 12 órákat aludtunk, plusz még ebéd után is ledőltünk minden nap. Totálisan feltöltődtünk energiával a szilveszteri bulira. Előre megszerveztük, hogy kocsival megyünk, Oxána vezet és öten leszünk. A rendőrnő, Jakub, Greg, Rick és én. 

Aznap kicsit korábban keltünk a szokottnál, ugyanis be kellett még vásárolnunk, mert csak illik vinni valamit, ha meghívtak. Aztán kettő körül elindultunk. Azért ilyen korán, mert viszonylag sokat, két órát kellett autókáznunk Jackhez. Nála volt a buli, ő pedig Rick haverja. Mire odaértünk be is sötétedett. Azt viszont kiszállás nélkül észrevettem, hogy nem egy hagyományos portára jöttünk és, hogy a ház hatalmas. 
Jack rögtön el is mondta, hogy mégy a déd mamájáé volt a porta és a ház is, azóta csak kisebb felújításokat hajtottak végre rajta. 

Aztán bementünk. A sejtésem nyomban beigazolódott. A hagyományos régi emléktárgyak és a modern technikai cuccok olyan brutálisan jó összhangban voltak, hogy azt elmondani lehetetlen. Az egyik szobában például a bent lévő dolgok 90%-az üveg volt és a finoman, üveggel kirakott falon volt egy plazma tv. Nagyon jól nézett ki. Vagy ott volt egy hálószoba. Egyik sarkában egy régimódi ágy volt, mellette egy fegyveres szekrényt, a szoba másik felében pedig egy fiók, amin modern pisztolyok és kések voltak. Ebből számomra kiderült az is, hogy a srác hivatásos vadász. Na meg hogy rocker. A szobája teli volt Hollywood Undeades cuccokkal.

Kis várakozás után megérkezett a többi vendég is. Elég nagy partit szervezett a srác, voltunk vagy negyvenen. Igen, negyvenen. A ház olyan nagy volt, hogy még így is simán elfértünk. A vendégek között voltak szimpatikus alakok, de olyanok is, akikkel szívem szerint nem is nagyon álltam volna szóba. De ez egy buli volt, tehát mindenkivel elvoltam amennyire tudtam. Úgy voltam vele, ha senki sem adja, majd elvonulok egy üveg whiskyvel. Ugyanis annyi pia volt, hogy ennyit én még életemben nem láttam egy helyen. Jakubbal rögtön el is csentünk egy üveggel a jagerből, ugyanis nekünk az a kedvencünk. 

Később beindult az igazi buli. Lehetett filmet nézni, társasozni, táncolni, meg amit akart csinálni az ember. Mi három felé szakadtunk. Oxána elment csevegni egy csajjal, Rick és Greg elmentek X-boxozni, mi Jakubbal pedig bátrak voltunk és beálltunk a táncba. Utána pókereztünk és römiztünk is, majd a karaokét is kipróbáltuk. Megállapítottam magamban, hogy ez a litván focizta gyerek óriási partyarc.

A dolgok a játékok után kezdtek elvadulni. Már eleget ivott mindenki ahhoz, hogy hülyeségeket csináljon, és ne figyeljen annyira magára. Bennünk is volt alkohol, de még annyira nem sok, hogy ne tudjunk magunkról. Éppen egy ütős horror filmet néztünk, amikor kiment a biztosíték. Miért is ment ki? -kérdeztük. Ja, hát persze, odakint hatalmas vihar volt. csak ez eddig nem tűnt fel senkinek. A biztosítékot meg odakint lehet felkapcsolni. Csodás. De ki menjen ki?  Ezen szépen össze is vesztek sokan, sőt egymásnak is estek. Na, itt mi jobbnak láttuk távozni és elindultunk megkeresni Jacket, hogy bunyó van. Össze is futottunk vele, de ő más miatt aggódott.

Azt mondta, a biztosítékot már megnézte, és nem lecsaptuk, hanem valaki tönkretette. Utána pedig elmondta, hogy nagyon fél, hogy a szóbeszéd igaz, miszerint a két éve körözött gyilkos még itt lakik a házhoz közeli erdőben és akármikor elkezdhet újra ölni. Ezen derültünk egyet, mert mi is hallottuk már ezt a pletykát, de különösebben nem foglalkoztunk sose vele. Persze azért nem nevettünk Jack képébe, mert Litvániában is történtek ám érdekes dolgok, amelyek elvileg csak legendák voltak.

De azért biztos, ami biztos alapon útra keltünk a házban felderíteni a többieket. Ez az akció hozta a legtöbb eseményt számunkra. Nem volt nálunk semmi világító dolog, így hangok és tapintás alapján tájékozódtunk. Nem kis erőfeszítéssel eljutottunk az üveges szobába, mert mintha Ricket hallottuk volna kiáltani ott, de tévedtünk. Nem volt ott senki. Kicsit megpihentünk, kilestünk az ablakon. Kinyitottam, de azonnal be is csuktam, mert odakint villámlott egy hatalmasat és az eső is befelé vágott. 

A kudarcba fulladt Rick keresés után Greg volt a következő, akit elkezdtünk keresni. Itt már sikerrel jártunk, de ezt az idegrendszerünk nem köszönte meg. Ugyanis eltapogatóztunk a régi háló felé, mert óriási sikolyokat hallottunk onnan és megijedtünk, mert Oxána hangját véltük felismerni. Mikor odaértünk, rájöttünk, hogy a félelmünk beigazolódott. A  rendőrnő éppen halkan nyögdécselt. De nem úgy, mintha bántanák. Majd csend lett. Utána meg mintha olyan hangot hallottunk volna, mint amikor valaki smárol. Teljesen összezavarodtunk. Aztán eszembe jutott a fiók. Fegyverek, lámpások, gyufák. 

Úgy döntöttünk, csendben maradunk, mert nem tudhatjuk, hogy kikkel lesz dolgunk. Nagyon halkan előkerítettünk egy nagynak tűnő gyertyát majd meggyújtottuk és izgatottan felnéztünk.

A látvány nagyon meglepett minket. Egyszerre volt kedvünk nevetni és elájulni a sokktól. Greg és Oxána ott falták egymást tőlünk pár méterre. Ezen akartunk nevetni, ám nem néztek ki olyan mulatságosan, mert Oxána vérzett, Greg kezeiben meg tűhegyes kések voltak. Előttük feküdt a padlón az ájult Rick, vérző lábbal, a jobb karja tőle ötlépésnyire hevert. Az ajtóig pedig egy vércsík vezetett. Egyszerre bukott ki belőlünk, hogy itt mégis mi a fészkes fene történt. A választ mindenki Oxytól várta, ám ő csak könnyezett és hápogott. Végül Greg törte meg a csendet. Elmondta nekünk, hogy éppen Oxánával beszélgettek, mikor berontott Rick segítségért kiáltozva, nyomában egy idegennel. A következő pillanatban az idegen nekiesett a rejtegetett srácnak, majd levágta a karját. Ezt folytatta is volna, de Greg előszedett a modern fegyverek közül pár számára szimpatikus kést és hátba szúrta az idegent, aki addigra már felügyelőnővel harcolt. A vége az lett, hogy az alak nyögött egy hatalmasat, majd kitámolygott a szobából. Ez után pedig végre kimondták egymás előtt, hogy megőrülnek egymásért Oxánával és nagyon féltették egymást. Rick bezzeg eszükbe se jutott... 

Viszont itt még nem volt vége az eseményeknek. Mi lett Rickkel? Mikor lett áram, ha lett egyáltalán? Hogyan jutottunk ki és haza? Később kiderül.... Folytatjuk... 

2012. december 27., csütörtök

Túlélők karácsonya

A karácsonyt meglehetősen pesszimistán vártam. A tavalyi ünnepekből kiindulva nem is csoda. Egy éve ezen a héten veszítettem el a két unokatesómat, Adriant és Nicket. Viszont az idén valahogy eddig még nem történt semmi borzasztó dolog. Eddig.

Az iskolai botrányunkon Oxána egyáltalán nem borult ki. Sőt, azt csodálta, hogy volt annyi önuralmunk, hogy nem nyírtuk ki azonnal. Szerinte nyugodtan megtehettük volna. Ezt az ügyet ennyivel le is tudtuk. Beszélgettünk este egy hatalmasat, kialudtuk magunkat, következő nap elmentünk úszni és el is felejtettünk mindent.

A szentestét négyesben töltöttük, Oxána, Rick, Jakub és én. Oxy főzött valami halféleséget, de a vége az lett, hogy rendeltünk egy csomó pizzát. Valószínű, hogy a rendőrnő a konyhán kívül mindenhol helyt áll. Utána pedig film estét tartottunk. Megnéztünk vagy nyolc filmet egyhuzamban, egy kis horror, vígjáték, fantasy alapon haladva. Reggelre totál kimerülten feküdtünk le és aludtunk vagy délután fél négyig. Számunkra ez volt a nagy ünneplés. Nem zavart minket, senkit, elfelejthettünk minden gondot, és együtt is voltunk.

Karácsony másnapján áthívtuk Greget, Thomast és Dányi's Sont is. Közös erővel sikerült főznünk valamit, ami leginkább csirkepörköltre hasonlított. Az ünnepi ebéd után meg társas játékokkal játszottunk. Előkerült az activity, ki nevet a végén, a póker készlet és még hasonló játékok. Úgy beindultunk, hogy totális sokként ért minket az információ, hogy már este tíz van. Így abbahagytuk a játszadozást. Fantasztikus délután volt. Egyetlen negatív szó nem hagyta el a szánkat, majd kipukkadtunk a nevetéstől és látszott rajtunk, hogy egy igazi nagy csapat vagyunk. 

Ezen felbuzdulva elhatároztuk, hogy szilveszterkor elmegyünk bulizni. Kicsit vonakodtam az ötlettől, mert a tavalyi buli egyáltalán nem úgy sült el, ahogy azt terveztem, de végül meggyőztek. Az, hogy hányan megyünk még nem végleges, de annyi biztos, hogy Rick, Oxána, Jakub, Greg és én megyünk. Azt meg csak remélni tudom, hogy semmi rossz sem fog történni velünk.

2012. december 21., péntek

A legvadabb Péntek


A múlt heti incidensek után ez a hét teljes nyugalomban telt. A litván srácot átalakítottuk belőlem Rickké.  Így már kötött bele senki sem, sőt már egész jól beilleszkedett ő is. Persze nem mertük egyedül hagyni egy pillanatra sem. Ty szinte mindig mellette volt. A hetet Greg, Rick és én is megúsztuk botrány nélkül. Egészen idáig. Most viszont nagyon durván sokkos állapotban vagyunk még mind a hárman. Ugyanis kis híján kinyírtak minket. És ami durvább. Megvédtük magunkat, de minket akarnak felelősségre vonni a dolgokért.

Minden úgy kezdődött, mint egy átlagos téli szünet előtti utolsó napon. Hullafáradtan vonszolta be magát az egész osztály az első órára. A mai nap már nem volt ott Jakub a másomnak, így én szívtam törin. Nem is emlékszem rá, hogy mi történt azon az órán, ugyanis Tyjal végig aludtuk az egészet. Aztán a második, majd a harmadik órát is. Ezután durvult el a napunk...

Szokás szerint meguntam az osztályom, így felmentem a második emeletre beszélgetni Rickkel és Greggel. Éppen a tegnap esti Milan meccset tárgyaltuk ki, mikor egy, a folyosón lévő diákok alapzajánál erősebb hang csapott meg minket. Elnéztem Rick válla felett és lefagytam. Ugyanis ott áll tőlem három méterre a patkányképű. De nem ám úgy original  módon. Ott volt a kezében egy pisztoly, amit egyenesen a szemem közé fogott. A következő pillanatban már a fegyver csövét szagoltam és vártam a sötétséget. Ám nem húzta meg a ravaszt. 

Gondosan  homlokomhoz fogva a lőfegyverét kilökdösött  a lépcsőfordulóig (szerintem a nagyobb nézettség érdekében). Ott elkezdett üvölteni, mint a fába szorult féreg, hogy így-úgy meg fog ölni, mert egy sátán vagyok, veszélyeztetem az emberek életét és elrontottam az életét. A prédikáció végét sajnos nem hallhattuk, mert a két barátom azonnal elkezdett felém rohanni, ám Patkány közölte, hogyha még egy lépést próbálnak felém tenni lelő. Így a következő beszéde alatt kénytelenek voltunk kitalálni valamit nem verbális kommunikációval. Öt körgrimaszolás és kacsingatás után világossá vált számomra a tervük. Greg megböki az oldalam jeladásként, én észveszejtő sebességgel lebukom (ha nem, meghalok) Rick pedig bever egyet a támadónak. Mikor a kacsingatások abbamaradtak gyorsan elkezdtem agyalni, hogy és akkor mivan, ha egy tized másodpercnyivel lassabb leszek?

Ezt a gondolatmenetet nem sikerült befejeznem, mert Greg teljes erejéből oldalba vágott. Így önkéntelenül is lebuktam, hogy oda tudjak kapni az ütés helyéhez. Szerencsére elég gyors voltam, mert Patkány azonnal lőtt,   így viszont nem a fejem loccsant szét, hanem az ablaküveg tört ripityára. Rick is sikerrel hajtotta végre a rá háruló feladatot. Aztán már kelt volna fel támadni, ám az agyam eldurrant. Fejéhez vágtam minden sértést, ami eszembe jutott, majd elkezdtem rugdosni a fejénél. Már csupa vér volt a lábam, mikor egy kéz fogta meg a vállam. Hernando volt az. Mindenféle érzelem nélkül közölte velem, hogy jó lenne, ha abbahagynám, mert tény, hogy ő akart megölni, de súlyos sebeket okozok neki, így engem jobban elítélnek majd. Ezt fel is fogtam, így csak annyit kértem tőle, hogy búcsúul mondjon neki valami szépet. Ő odafordult a földön fekvő Patkányhoz, belenézett a két szemébe majd ezt mondta: "Remélem, megdöglesz minél hamarabb", majd egy széles vigyor kíséretében elhagyta velünk a helyszínt.

Ezt követően megjelentek az iskolában a mentők és a rendőrök is. Még semmi konkrétat nem tettek, csak kérték, hogy mondjuk el azt, hogy mi történt pontosan. Patkányt kórházba szállították, őt majd később kérdezik ki. Remélem, a rendőrség nem fog eljárást indítani. Eleve sem nagyon kéne velük kapcsolatban lennem a Rickes ügy miatt. Ez viszont még a jövő dolga. Most legjobban amiatt aggódom, hogy miként fog reagálni Oxána az esetre. Remélem nem lesz annyira kiakadva...

2012. december 16., vasárnap

Egy nagyon hosszú hét


Ezt a hetet legszívesebben egy az egyben kihagytam volna az életemből. Nem telt el nap úgy, hogy ne történtek volna kisebb nagyobb bonyodalmak. A csapatunk felállása is megváltozott egy cseppet. Természetesen mindenről mi tehetünk, ugyanis így utólag belegondolva elég meggondolatlan dolog volt idehozni Jakubot. Ő persze élvezi, hogy sokan vagyunk, új környezetbe került és bírják is őt az emberek. Viszont pár ember felfedezte, hogy kettő van belőlem..

Szerdán történt az eset. Nem éreztem túl jól magam, ezért Jakub ment iskolába helyettem. Elismerem, ez orbitálisan felelőtlen dolog volt részünkről, de megígértem neki, hogy lassan egy nap mehet helyettem. És hát, valahogy 39 fokos láz mellett nem volt kedvem vitatkozni vele. Persze előtte a lelkére kötöttem, hogy legyen csendben egész nap, keresse meg a többieket, az órákon pedig véletlenül se legyen aktív. Azért meg csak imádkozni tudtam, hogy fel ne szólítsák felelni a tanárok.

Szerencsére ez nem is történt meg. Ám mégis volt egy incidens aznap. Valaki kiszúrta Jakubot. Vagy az is lehet, sőt valószínűbb, hogy én belém akart kötni az illető. De pechje volt. Ugyanis a másik énem nem nagyon tűrte, hogy üvöltve halandzsáznak előtte valami érthetetlen szöveget és még lökdösik is. Így hát, bevert egy párat a kötekedőnek. Csakhogy az nem adta fel, és késsel ment Jakubnak. Ő elkezdte szidni a támadó anyját litvánul, (amiből az nem értett semmit) majd kiverte a kést a szemétláda kezéből és a torkához fogta. Már nem kellett sok, hogy megölje, mikor felbukkant Ty.

Elég nagy lélekjelenléte lehetett, mert gond nélkül szétszedte a civakodókat. Sőt, Jakubot még le is nyugtatta.  Valószínű, hogy cseppet meglepődött mikor rájött, hogy akármennyire is az osztálytársának akart segíteni, egy vadidegen mellé állt. Mázlinkra ez őt nem zavarta, úgyhogy amint megtudta, hogy nem én vagyok ott, megismerte Jakubot. Később persze finoman megkérdezte, hogy velem mi van, és hogy merre vagyok. Ez már sok volt a litvánnak. Így csak annyit fújt órákon keresztül, hogy later, later, later. Majd délután beállítottak ketten.

 Először azt hittem, szívinfarktust kapok. Rögtön meg is kérdeztem Jakubot, hogy most mi a fene van. Ő meg csak hebegett-habogott össze vissza, mire Ty vigyorogva előadta, hogy mi történt. Azonnal elkezdtem agyalni, hogy ki lehetett a támadó, de semmi ötletem nem volt. Eddig még egyszer sem kötöttek belém ennyire nyíltan. Aztán elmondták, hogy a gyerek, aki megtámadta Jakubot nagyon fura volt. Tipikusan felejthetetlen figura. Ugyanis tisztára patkány kinézete van. A barátom is csak így mondta, hogy "the rat wanted to kill me". 

Pár óra tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy ennek most nem tudunk mit csinálni, majd csak történik valami, ami után jobban megfigyelhetjük ezt az embert. Pár alapvető dolgot viszont nem árt megtudnunk róla. Így gyorsan ki is osztottuk a kérdéseket egymás között. Például: Ebben az iskolában tanul? Hova valósi? Mennyi idős? Volt e már valamilyen bűncselekménye? Meg még pár hasonló kérdés.  

A hét végére a barátaim egy két dolgot már kiderítettek róla. Finoman szólva sem jó fiú ez a patkány. Lehet, jobban oda kell majd figyelnünk rá. Így is van elég bajom, hát, még ha egy volt bűnöző is belém köt, majd még jobban fog imádni a rendőrség. 
A küldetésünk pedig még egy fokkal kockázatosabbá vált. Ty is a csapatunk tagja lett, így az ő épségéért is Oxána felel. Az álmom lassan kezd beigazolódni. Ty egy veszélyes banda tagja lett. Még most nem tartunk a fegyvereknél, és gyilkos üldözésnél, de attól tartok, ha ez bekövetkezett, az is be fog, csak idő kérdése.

Szerencsére az ötletekből viszont nem fogyunk ki. Most éppen azon gondolkodunk, hogy mi lenne, ha nem belőlem, hanem Rickből csinálnánk inkább kettőt. Lehet  a gyilkost úgy hamarabb megtalálnánk. Csak hát nem akarok kinyíratni Jakubot. Tehát ezen még kell agyalnunk. És ki kell még mindent derítenünk patkányról is....