Mi van most mindenkivel?

Nagy megkönnyebbüléssel ülök le írni ismét, ugyanis lassan vége a hétnek. Az elmúlt napokban borzalmasan éreztem magam kis menedékünkben, de nem csak én. Valahogy mindenki bekattant az utóbbi időben. Persze, van, aki teljesen érthetően, például Rick helyében én is napi háromszor kiborulnék valamit, pláne azon, hogy fél karral kellene rohangálnom egész nap. De a többiek.... 

Elismerem, a szilveszteri buli nem úgy végződött, ahogy szerettük volna, de az ezelőttinél így is sokkal jobban fejeződött be. Összesen pár deci vért és egy jobb kart veszítettünk el. Ez mi, a három hullához képest?! Ennek ellenére jó páran bekattantak. 

Rick úgy döntött, hogy nem kell neki műkéz, mert nem akar a műtéttel szenvedni. Így viszont drasztikus változásokon megy keresztül. Mivel jobb kezes volt, kénytelen lesz meg tanulni írni, rajzolni, enni és minden kézzel elvégzendő feladatot a bal kezére átruházni. Ez persze pokoli nehéz feladat számára. A héten emiatt számtalanszor ki is akadt, dühöngött egy sort, majd lehiggadt és mindig folytatta tovább. Ezt eljátszotta napi minimum ötször. Persze próbáltam vele mindig türelmes lenni, megnyugtatni, feldobni, de sokszor sikertelenül végződtek az efféle próbálkozásaim. Az a megtisztelő feladat is nekem jutott, hogy tanítsam, mert hát én vagyok a balkezes. Természetesen fogalmam sincs, hogy kellene valakit megtanítani a bal keze használatára, mikor egész életében a másikat használta mindenre. De nem adom fel. Hátha találok valamit, amin keresztül könnyebben fog menni neki...

Oxána a másik teljesen szeszélyes alak mostanában. Van, hogy nem történik semmi, de ő elkezd sírni, aztán órákra elvonul. Aztán hazajön egy kiló csokival, ezerszer bocsánatot kér, majd bealszik. Másrészt szó szerint retteg  a felettesei reakciójától. Mindig azon borítja ki magát a legjobban, hogy mit fognak mondani, ha megtudják Greget. Nekem pedig fogalmam sincs, de abban biztos vagyok, hogy nem fogják megdicsérni. Ugyanis mégis csak egy profi litván kommandós rendőrkapitány. Tuti nem fognak örülni annak kint, hogy itt felszedett egy tinédzser fiút, aki ráadásul profin bánik néhány gyilkoló eszközzel.

Jakub pedig egyenesen ledöbbentett. Halvány fogalmam nincs, hogy mi baja van, de nagyon ki van most. Volt, hogy Rick szerepébe bújva valamin nagyon felkapta a vizet, tört- zúzott, dühöngött és káromkodott. Így még sosem láttam, nagyon ijesztő volt. Aztán persze lehiggadt és szépen bezárkózott. A nap további részében nem is kívánt velünk találkozni. Azóta sem találtam ki, hogy min húzta föl magát, vagy mi történt vele, de nem is akarok erről beszélni vele. Még a végén engem szed szét.

Az egyetlen ember, aki teljesen összeszedett és hidegfejű maradt, az persze Greg. Őt nem zavarták a többiek kitörései, csak olykor nézett egy nagyot, majd szépen békén is hagyott mindenkit. A héten kb. csak vele tudtam értelmesen beszélgetni. Megegyeztünk, hogy amíg ez a helyzet áll fenn, segít ő is Ricknek alkotni valamit, bár ő sem tud semmit bal kézzel. Oxánát meg tudja nyugtatni, hogy titokban is lehet tartani a dolgot, őt nem zavarná az sem. Jakubbal viszont ő sem tud mit kezdeni. De ne legyünk telhetetlenek, ez is hatalmas segítség. És amúgy is, úgy néz ki, hogy az elkövetkező időszakban ő lesz az egyetlen segítségem.