Greg (bajlós) múltja

A múltkori írásomban beszámoltak Greg Patkány ellen elkövetett, majdnem halálos kimenetelű merényletéről. A történtek után szegény srác nagyon kiborult. Nem igazán értettem, hogy mi miatt, ugyanis ilyen mindenkivel előfordul, hogy elveszti a sulykot és esetleg kárt tesz olyan emberben is, akiben nem akar. Én személy szerint egy vigyorral elintéztem a dolgot, hogy az arcom összevagdosta, de ő teljesen magába roskadt. A következő nap megpróbáltam finoman megkérdezni tőle, hogy ez miért viselte meg ennyire a lelkét. Csak hát nem vagyok a szép puhatolózás mestere. Elég egyenesre sikerült a kérdésem, ugyanis képtelen vagyok mellébeszélni. Ő pedig azonnal vette a lapot és vetett rám egy durcás pillantást. A következő pillanatban szerencsére nem esett nekem, hanem elfintorodott és megkért, hogy hívjam össze a bandát, mert elmeséli a múltját, ami után mindent meg fogunk érteni. Gyorsan hívtam is mindenkit. Pár órán belül össze is gyűltünk. Greg pedig belekezdett a meséjébe.

1996.01.18. Bern, Svájc


Este 22 óra 55 perckor a Sonnenhof kórház szülészeti osztályán 3,6 kilóval világra jött egy baba. Ő volt Greg Cube. Már éjfélkor sejteni lehetett, hogy nem egy hétköznapi jövevényről van szó, ugyanis nem volt hajlandó felsírni. Lélegzett, de akárhogy pofozta a főorvos és locsolta hideg vízzel, nem akart bőgni. Halálra is ijedtek a szülők, azonnal betitulálták szerencsétlen újszülöttet egy nem e világi lénynek. Mert amellett, hogy nem sírt, fekete szeme és jéghideg bőre volt.


Így hát lemondtak róla. Barátunk árvaházba került. (De nehogy azt merjük gondolni, hogy ott szépen fel is nőtt. Vagy, hogy ma is onnan jár iskolába. Még csak véletlenül sem.)

Egészen pici korában nem voltak gondok vele, szépen eljátszogatott, mint az össze többi gyerek. A szeme színe és a bőre hőmérséklete az árvaház alkalmazottait nem zavarta. Hamar kiderült róla, hogy különleges. Jó értelemben. Mindenkinél hamarabb ki tudta rakni a Rubik kockát, gyönyörűen rajzolt, festett. Igaz, meglehetősen szótlan volt, de ezt pótolta rendkívüli kézügyességével. Minden gondolatát képes volt ábrázolni. Ennek következtében karácsonykor nem levelet írt a Jézuskának, hanem lerajzolta, hogy milyen ajándékokat szeretne. A gondok itt kezdődtek.

A tizedik születésnapja tájékán egy vendégcsapat érkezett az intézetbe. A gyerekek kisebb-nagyobb incidensekkel sikeresen megbarátkoztak egymással. Ám volt közöttük egy, a 14 éves Josh, aki nagyon nem kedvelte hősünket. Sőt, egyenesen gyűlölte. Minden különösebb ok nélkül ütötte, verte Greget. Ez a barátunkat nagyon megviselte, a gondolatai szépen lassan átterelődtek a bosszú irányába. Olyannyira, hogy karácsonyra készített egy rajzot, amitől a gondozók ereiben is megfagyott a vér. Az alkotáson ugyanis Josh szerepelt, vérben feküdve, összeszabdalva, tőrrel a szívében.

Ezután az incidens után Greg átkerült egy másik intézetbe. Ám a gondolatai nem változtak. Még mindig bosszút akart állni bántalmazóján. Egyre több gyilkolással kapcsolatos rajzot készített, mindet teljes mértékben kidolgozva. A művei változatosak voltak. Egyiken egy sötét fáról lógott Josh, egy másik rajzon késekkel teli dobálva feküdt a földön, a harmadikon pedig ábrázolta a jelenetet, amin egy baltával fejbe csapja áldozatát. Ezeket gondolatokat megelégelték az intézmény dolgozói, kérvényezték, hogy kerüljön át egy jobban őrzött helyre.

2008. augusztus 14-én el is költöztették. Csakhogy az autó, melyben utazott, karambolozott egy hatalmasat. Szerencsére Greg megmenekült, a sofőr és társa viszont meghaltak. Nem kellett sokat gondolkoznia barátunknak, rögvest megszökött. Az utcán élt, időseket lopott meg. Hónapokig így élt, mikor végre megtalálta azt a dolgot, amire mindig is vágyott. Egy hűvös őszi délután megpillantotta Josht. Nem támadt rá azonnal, hanem elkezdte követni. Szépen kifigyelte a srác napi útvonalait és mozgását.


Egy hónappal később a rendőrség talált egy agyon csonkított holttestet. Csak DNS minták alapját tudták Josht azonosítani. Az árvaházak nem késlekedtek, azonnal jelentették, hogy egy szökött személy állhat a gyilkosság mögött. Emiatt nagyon rövid idő alatt megtalálták Greget. (Valljuk be, túl könnyű dolga volt a hatóságoknak...)

Hősünk egy zárt intézetbe került 4 évig. A bent eltöltött idő hatására teljesen megváltozott. Megtanulta kezelni dühét, bosszúvágyát és újra elkezdett rendes dolgokat rajzolni. Persze rengeteg kínzáson ment keresztül a zárt ajtók mögött. Ennek hatására lett ennyire magába zárkózó és bizalmatlan. Eszméletlenül sok verést kapott odabent, ennek a nyomai máig megvannak a hátán. Végül, tavaly letelt a 4 év büntetése és szabad lett. Nem tudott mit kezdeni magával, kérte, hogy helyezzék ki valahová. Ám a múltját nem tudta letagadni, ezért nem túl meglepő módon nem is nagyon akarták befogadni sehová. Sok keresgélés után egy nevelő otthon befogadta, azzal a feltétellel, hogy elkezd gimnáziumba járni. Greg ezt örömmel vállalta, sőt még azt is, hogy kollégista lesz. A történet folytatását meg már ismerjük....

Miután ezt a hosszú sztorit elmesélte Greg, alig tudtunk megszólalni. Nem is volt rá szükség. Ezek után már megértettem minden vele kapcsolatos dolgot. Őszintén szólva, el is csodálkoztam magamban, hogy ennyi minden után, hogy volt képes megbízni bennem. Lehet észrevette a bennünk lévő rengeteg hasonlóságot, amiket én csak most fedeztem fel? Nem tudom.

Csak ültünk csendben és az arcát fürkésztük. Egy szomorú szempárt, vagy egy könnycseppet vártunk, de hiába. Ezt észrevette ő is, majd megjegyezte, hogyha arra várunk, hogy sírjon, eltévesztettük a házszámot. Felvilágosított minket, hogy először és utoljára láttuk őt kiakadni a múltkor. Nem lesz több ilyen. Majd elvigyorodott és javasolt egy hatalmas pizzázást. Mi pedig nem tiltakoztunk. Úgy voltunk vele, hogy megérdemlünk egy óriási SON-GO-KU pizzát. Így tehát jól is laktunk, és ami még fontosabb megismertük Greget belülről is. Hatalmas kő esett le a szívéről, hogy nem ítéljük el a múltja miatt, mi meg végre megértettük, hogy miért olyan, amilyen....