Ezen a héten megismerkedhettem az álmaim szereplőivel. Nagyon érdekes hét volt, az időjárás rendesen próbára tett, nem ehhez az éghajlathoz voltam szokva. Viszont jópárszor elterelte a figyelmem az időjárásról a beszélgetés az új emberrel.
Rögtön hétfő reggel érkezett Oxána. Nem túlozta el a dolgot, mindössze egy hátizsákot hozott magával. Azt mondta, úgysem marad soká, minek cipeljen magával rengeteg vackot. Teljes mértékben egyetértettem vele, első pillanattól kezdve látszott, hogy gyorsan fogunk haladni. Nem szenvedett azon, hogy semmit sem tud kampósról, egyszer átfutotta a jegyzeteim, megjegyzést sem tett az írásom külalakjáról és azonnal a lényegre tértünk. Könnyű volt vele dolgozni, látszott, hogy egy húron pendülünk mindketten.
Kedden be kellett mennem Jakubbal az iskolába, mert ha sokáig itt időzünk, tuti kiszúr minket a hatóság, és ha nem járok iskolába akkor kész, vége, lebuktam. Tehát beiratkoztam. Elég fura volt Litván nyelven, de hála az égnek egy srác a segítségemre sietett, mert Jakub már órán volt akkor. Sejtette hogy a nyelvvel van bajom, mert úgy dülledtek ki a szemeim hogy az csak na! Ő volt Brian. Sejthettem volna, már amikor odajött hozzám, de azért megvártam amíg bemutatkozik. Elmondta, hogy céltudatosan jött hozzám, mert Jakub szólt neki hogy órája lesz de tuti nem fogok egyedül boldogulni. A legjobb az egészben, hogy mindig tud nekem segíteni ha bajban vagyon a Litvánnal, mert osztálytársak lettünk. Jakubbal a héten 13 közös órám van, Brian pedig mind a 33 órán velem van, így elég nehéz lesz bajt okoznom. Ebédnél a fontosabb dolgokat elmondta, elbeszélgettünk, erről-arról.
A hét végére már nagyon jól beilleszkedtem az osztályba is. Litván órán mindenki kedvencévé váltam. Nagyon optimistán kezeltem a helyzetet, mosolyt csaltam sok ember számára. Holnap megyünk moziba Jakubbal, Briannal, Hakännal és Jasonnel. Már nagyon várom. Direkt feliratos filmet néztünk ki, így a szinkronból még érteni is fogok valamennyit. Utána meg munka ezerrel megint...
2012. február 25., szombat
2012. február 18., szombat
Álom vagy valóság??
Az ember azt gondolja normál esetben, hogy amit álmodik az hülyeség. Semmi értelme az álmoknak, csak úgy vannak. Akkor viszont elgondolkodik mindenki, amikor egy ember olyan emberekről álmodik, akiket még soha nem is látott, de léteznek, mert az álom után egy héttel már személyesen ismerik őket.
Erre én vagyok a valós példa, merthogy velem megtörtént. Méghozzá három új embert ismertem meg a héten, és mindegyikük szerepelt már legalább egy álmomban. A DC sapis srác például mint kiderült Jakub jóbarátja, és emellett az FC Klaipéda kapusa. Volt szerencsém hozzá még Hétfőn, mikor Jakubbal együtt mentünk az edzésére, mert már nagyon unatkoztam otthon. Hát el lehet képzelni, milyen élmény volt.... Teljesen úgy nézett ki a gyerek mint az álmokban, ugyanaz a sapka, cipő, póló ..... Nagyon ijesztő volt. Szerencsére ő mit sem tud ezekről hogy én előre megálmodtam azt hogy elbújtat majd hetekig. Az viszont tény, hogy mivel megsérült az edzés nagy részén vele beszélgettem. Totál jó arc, 9 éve focizik, nagy jövő áll előtte, akárcsak a többiek előtt. Ahogy elmondta, Hakänt eddig is ismerte, Jakub viszont csak nemrég keveredett erre a helyre. Tudta, hogy itt vagyok meg minden, és neki is volt egy álma rólam. De azt csak később fogja tudni elmesélni majd nekem, mert vége lett az edzésnek. Jasonről ennyit tudok egyenlőre....
Briant már eddig is láttam az utcán. Múltkor megkérdeztem Jakubtól hogy ki ez a srác és kiderült hogy osztálytársa Jakubnak. Vele még nem volt alkalmam közelebbről megismerkedni, biztos össze fog minket hozni valahol a sors ha ez így megy tovább. A lány Oxána pedig Jakub unokatestvére. Úgyhogy ez totál káosz eddig. Ő jövő héten fog jönni segíteni nekünk, úgyhogy róla egy hét múlva többet fogok tudni. Eddig ez így nem teljesen normális dolog, hogy ezek az emberek ilyen közel vannak hozzám, azt sem tudom miért pont ők, de majd kiderítjük.
Erre én vagyok a valós példa, merthogy velem megtörtént. Méghozzá három új embert ismertem meg a héten, és mindegyikük szerepelt már legalább egy álmomban. A DC sapis srác például mint kiderült Jakub jóbarátja, és emellett az FC Klaipéda kapusa. Volt szerencsém hozzá még Hétfőn, mikor Jakubbal együtt mentünk az edzésére, mert már nagyon unatkoztam otthon. Hát el lehet képzelni, milyen élmény volt.... Teljesen úgy nézett ki a gyerek mint az álmokban, ugyanaz a sapka, cipő, póló ..... Nagyon ijesztő volt. Szerencsére ő mit sem tud ezekről hogy én előre megálmodtam azt hogy elbújtat majd hetekig. Az viszont tény, hogy mivel megsérült az edzés nagy részén vele beszélgettem. Totál jó arc, 9 éve focizik, nagy jövő áll előtte, akárcsak a többiek előtt. Ahogy elmondta, Hakänt eddig is ismerte, Jakub viszont csak nemrég keveredett erre a helyre. Tudta, hogy itt vagyok meg minden, és neki is volt egy álma rólam. De azt csak később fogja tudni elmesélni majd nekem, mert vége lett az edzésnek. Jasonről ennyit tudok egyenlőre....
Briant már eddig is láttam az utcán. Múltkor megkérdeztem Jakubtól hogy ki ez a srác és kiderült hogy osztálytársa Jakubnak. Vele még nem volt alkalmam közelebbről megismerkedni, biztos össze fog minket hozni valahol a sors ha ez így megy tovább. A lány Oxána pedig Jakub unokatestvére. Úgyhogy ez totál káosz eddig. Ő jövő héten fog jönni segíteni nekünk, úgyhogy róla egy hét múlva többet fogok tudni. Eddig ez így nem teljesen normális dolog, hogy ezek az emberek ilyen közel vannak hozzám, azt sem tudom miért pont ők, de majd kiderítjük.
2012. február 11., szombat
Újabb gyötrő álmok
Még most szeretném tisztázni hogy jól vagyok. Nincs semmi bajom. Nem sérültem meg, nem öltek meg, teljesen 100%-os állapotban vagyok. A rémálmaim viszont kezdenek visszatérni.
Az álom szerdán történt. Addig vizsgálgattam kampós egy érdekesnek vélt történetét. Csak az az idióta történet a fejembe mászott valós szereplőkkel. Nem szeretném azt, hogy kiderüljön, hogy médium vagyok, de ez durva volt.
Az álomban egy litván nagypolgári házban voltam segéd. 15 éves lehettem, de a korombeliektől eltérően én nem kint játszottam a gyerekekkel, társaimmal, hanem dolgoztam. Azaz pontosabban dolgoztattak, mert nem önszántamból voltam azon a helyen. Egyszer nagyon elegem lett mindenből és körbesétáltam az egész telket. Kimerítő séta volt, de sok dolog történt ott velem. Találtam egy nagy odvas fát az udvaron, mely odvába bújva egy nagy kör alakú terepre kerültem. Következő alkalommal már nem egymagam találtam ott. Voltak ott más gyerekek is. Éppen játszottak valami háború félét. Egyikük észrevett ( ő volt Jakub) és játékra invitált engem is. Jól éreztem magam velük, végre felszabadult lehettem és elfogadtak ilyen dilisnek, nem úgy mint a házban. Aztán a másik csapat vezetője is odajött, kérdezgetett rólam, mert még nem látott erre. Elmondtam mindent magamról, aztán elhatározták hogy megszöktetnek.
Nagy izgalommal vártam az időpontot de nem árulták el. Így elég ideg közepette este át rajta. Ugyanis jött egy TV szerelő, nagyon fiatalnak tűnt, így már az elején gyanakodtam rá. Menő nike csukája volt és DC sityakja. Látszik modernebb vidékről jött. Az meg a teteje a dolgoknak hogy saját autóval állított be. De azért szó nélkül, bevezettem a szobámba ahol a TV helyett egyenesen nekem rontott. Mire a döbbenetből magamhoz tértem már a Litván főúton repesztettünk. Nem értettem semmit, ő sem óhajtott tudomást venni rólam. Annyit mondott hogy fogjam be és minden oké lesz.
Következő heteket vele kell töltenem, derült ki, mert amint egy motel szobát kivettünk sokkal barátságosabb lett. Tulajdonképp egész jó arc volt, csak nagyon megijesztett az elején, de ezen túltettem magam én is. Kiderült Jasonnek hívják és ő jött értem. Még pár hét és elérünk a többiekhez, addig el kell rejtsen és vigyázzon rám. Tudok én vigyázni magamra is, de ezzel nem győztem meg tehát hagytam magam.
Az álmom itt ért véget, de van egy érzésem hogy folytatódni fog. Ami kicsit lesokkolt hogy a héten megismertem egy Jasont, méghozzá a srác Jakub barátja. Így egy idegen de létező emberről álmodtam. Nem tudom jelent e valamit, de ha igen akkor ki kell derítsem. Remélem sikerrel járok!
Az álom szerdán történt. Addig vizsgálgattam kampós egy érdekesnek vélt történetét. Csak az az idióta történet a fejembe mászott valós szereplőkkel. Nem szeretném azt, hogy kiderüljön, hogy médium vagyok, de ez durva volt.
Az álomban egy litván nagypolgári házban voltam segéd. 15 éves lehettem, de a korombeliektől eltérően én nem kint játszottam a gyerekekkel, társaimmal, hanem dolgoztam. Azaz pontosabban dolgoztattak, mert nem önszántamból voltam azon a helyen. Egyszer nagyon elegem lett mindenből és körbesétáltam az egész telket. Kimerítő séta volt, de sok dolog történt ott velem. Találtam egy nagy odvas fát az udvaron, mely odvába bújva egy nagy kör alakú terepre kerültem. Következő alkalommal már nem egymagam találtam ott. Voltak ott más gyerekek is. Éppen játszottak valami háború félét. Egyikük észrevett ( ő volt Jakub) és játékra invitált engem is. Jól éreztem magam velük, végre felszabadult lehettem és elfogadtak ilyen dilisnek, nem úgy mint a házban. Aztán a másik csapat vezetője is odajött, kérdezgetett rólam, mert még nem látott erre. Elmondtam mindent magamról, aztán elhatározták hogy megszöktetnek.
Nagy izgalommal vártam az időpontot de nem árulták el. Így elég ideg közepette este át rajta. Ugyanis jött egy TV szerelő, nagyon fiatalnak tűnt, így már az elején gyanakodtam rá. Menő nike csukája volt és DC sityakja. Látszik modernebb vidékről jött. Az meg a teteje a dolgoknak hogy saját autóval állított be. De azért szó nélkül, bevezettem a szobámba ahol a TV helyett egyenesen nekem rontott. Mire a döbbenetből magamhoz tértem már a Litván főúton repesztettünk. Nem értettem semmit, ő sem óhajtott tudomást venni rólam. Annyit mondott hogy fogjam be és minden oké lesz.
Következő heteket vele kell töltenem, derült ki, mert amint egy motel szobát kivettünk sokkal barátságosabb lett. Tulajdonképp egész jó arc volt, csak nagyon megijesztett az elején, de ezen túltettem magam én is. Kiderült Jasonnek hívják és ő jött értem. Még pár hét és elérünk a többiekhez, addig el kell rejtsen és vigyázzon rám. Tudok én vigyázni magamra is, de ezzel nem győztem meg tehát hagytam magam.
Az álmom itt ért véget, de van egy érzésem hogy folytatódni fog. Ami kicsit lesokkolt hogy a héten megismertem egy Jasont, méghozzá a srác Jakub barátja. Így egy idegen de létező emberről álmodtam. Nem tudom jelent e valamit, de ha igen akkor ki kell derítsem. Remélem sikerrel járok!
2012. február 3., péntek
A leghosszabb hét
Nagyon hideg, dermesztő reggel volt. Ilyen ébredésben nem volt részem évek óta. -35 fok volt odakint. A hó és a szél zordan süvített. Nagyon durva volt. Ítéletidő, tökéletes időjárás a véghez. Tipikusan ilyen idő hozza a halált a filmekben is.
A kezdeti elkeseredésemen hamar túltettem magam és belemerültem a kutakodásba. Két hete nem volt gyilkosság a környéken, ez jó is lehetett volna, de véleményem szerint ez nem több mint vihar előtti csend. Kis zavarodottságom Hakän is észlelte, úgyhogy mindig próbált kicsit dobni a hangulatomon. Jó párszor összevigyorogtunk a mai nap, alapjába véve jó kedvünk volt. Bebizonyosodott, hogy rendkívül jó csapatot alkotunk ketten, rengeteg mindenre képesek vagyunk. Ha az elszántságot mérni lehetne valamivel, mi a maximum értéket is megdöntenénk. Jakubbal kiegészülve pedig egyenesen gyilkos trió vagyunk. Ezt a héten is bebizonyítottuk. Mert hogy történt egy "kis" baleset megint. Úgy néz ki nekünk ez a sorsunk. Minden héten meglátogatjuk a kórház intenzív osztályát.
Egyébként a baleset edzésen történt, de most kivételesen nem akart meggyilkolni senki. Nagyon ügyetlen vagyok, ezt eddig is tudtam, de hogy ennyire... Éppen a kondiban húztam fel magam egy korlátnak nevezett szeren, mikor megcsúszott a kezem.Elég ügyetlenül értem földet, mert a bokám akkorát reccsent mint még soha és az orrom is bevertem, mert ömlött a vér belőle. 15 percig mozdulni sem tudtam, alig éreztem a lábam és szédültem nagyon. Utána végre bejött valaki a terembe. Jesszusom, futott át a fejemen. Hakännal beszéltem meg egy találkozót délutánra, együtt fogunk gyúrni címszóval. Hát ebből így nem lett sok dolog. Először is bevonszolt a szertárba és megnézte, mennyi életjelet vagyok képes adni. Nem dobták föl a tények túlságosan, így olyan módszerhez folyamodott, amit soha nem hittem volna, hogy tenni fog. Hegyes körmeivel föltépte a bőrt a karján, és a vére eleredt. Aztán a karját egyenesen a számba erőszakolta. Testem minden porcikája ellenkezett, de ő nem hagyta magát. Ha nem kapok vért nyilván meghalok, mert rengeteget veszítettem már addig. Egyszóval megmentette az életem. Miután nagy örömömre kivette karját a számból hívta Jakubot. Csak 5 perccel később esett le nekem hogy itt valami nem stimmel. Meg is kérdeztem milyen vércsoportú, mire ő totál lefagyott. Nem tudta és én sem a sajátom. Úgyhogy lehet megmentett viszont lehet meg is ölt. Nagyon remélem kaphatok tőle vért, mert nem itt akarok kiszállni.. Jakub szerencsére időben megérkezett, megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, és elvitt minket a kórházba.
Ott még a kivizsgálás során is végig velünk volt, beszélgetett velünk, nyugtatott minket. Nagyon sokkoltuk, Hakän sem volt teljesen magánál, úgyhogy pár napig még bent kellett maradjunk. De tegnap kiengedtek minket. Már teljesen jól vagyok, élek és virulok. Remélem a hétvégénk az ítéletidő ellenére balesetmentes lesz. :)
A kezdeti elkeseredésemen hamar túltettem magam és belemerültem a kutakodásba. Két hete nem volt gyilkosság a környéken, ez jó is lehetett volna, de véleményem szerint ez nem több mint vihar előtti csend. Kis zavarodottságom Hakän is észlelte, úgyhogy mindig próbált kicsit dobni a hangulatomon. Jó párszor összevigyorogtunk a mai nap, alapjába véve jó kedvünk volt. Bebizonyosodott, hogy rendkívül jó csapatot alkotunk ketten, rengeteg mindenre képesek vagyunk. Ha az elszántságot mérni lehetne valamivel, mi a maximum értéket is megdöntenénk. Jakubbal kiegészülve pedig egyenesen gyilkos trió vagyunk. Ezt a héten is bebizonyítottuk. Mert hogy történt egy "kis" baleset megint. Úgy néz ki nekünk ez a sorsunk. Minden héten meglátogatjuk a kórház intenzív osztályát.
Egyébként a baleset edzésen történt, de most kivételesen nem akart meggyilkolni senki. Nagyon ügyetlen vagyok, ezt eddig is tudtam, de hogy ennyire... Éppen a kondiban húztam fel magam egy korlátnak nevezett szeren, mikor megcsúszott a kezem.Elég ügyetlenül értem földet, mert a bokám akkorát reccsent mint még soha és az orrom is bevertem, mert ömlött a vér belőle. 15 percig mozdulni sem tudtam, alig éreztem a lábam és szédültem nagyon. Utána végre bejött valaki a terembe. Jesszusom, futott át a fejemen. Hakännal beszéltem meg egy találkozót délutánra, együtt fogunk gyúrni címszóval. Hát ebből így nem lett sok dolog. Először is bevonszolt a szertárba és megnézte, mennyi életjelet vagyok képes adni. Nem dobták föl a tények túlságosan, így olyan módszerhez folyamodott, amit soha nem hittem volna, hogy tenni fog. Hegyes körmeivel föltépte a bőrt a karján, és a vére eleredt. Aztán a karját egyenesen a számba erőszakolta. Testem minden porcikája ellenkezett, de ő nem hagyta magát. Ha nem kapok vért nyilván meghalok, mert rengeteget veszítettem már addig. Egyszóval megmentette az életem. Miután nagy örömömre kivette karját a számból hívta Jakubot. Csak 5 perccel később esett le nekem hogy itt valami nem stimmel. Meg is kérdeztem milyen vércsoportú, mire ő totál lefagyott. Nem tudta és én sem a sajátom. Úgyhogy lehet megmentett viszont lehet meg is ölt. Nagyon remélem kaphatok tőle vért, mert nem itt akarok kiszállni.. Jakub szerencsére időben megérkezett, megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, és elvitt minket a kórházba.
Ott még a kivizsgálás során is végig velünk volt, beszélgetett velünk, nyugtatott minket. Nagyon sokkoltuk, Hakän sem volt teljesen magánál, úgyhogy pár napig még bent kellett maradjunk. De tegnap kiengedtek minket. Már teljesen jól vagyok, élek és virulok. Remélem a hétvégénk az ítéletidő ellenére balesetmentes lesz. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)