Ezen a héten megismerkedhettem az álmaim szereplőivel. Nagyon érdekes hét volt, az időjárás rendesen próbára tett, nem ehhez az éghajlathoz voltam szokva. Viszont jópárszor elterelte a figyelmem az időjárásról a beszélgetés az új emberrel.
Rögtön hétfő reggel érkezett Oxána. Nem túlozta el a dolgot, mindössze egy hátizsákot hozott magával. Azt mondta, úgysem marad soká, minek cipeljen magával rengeteg vackot. Teljes mértékben egyetértettem vele, első pillanattól kezdve látszott, hogy gyorsan fogunk haladni. Nem szenvedett azon, hogy semmit sem tud kampósról, egyszer átfutotta a jegyzeteim, megjegyzést sem tett az írásom külalakjáról és azonnal a lényegre tértünk. Könnyű volt vele dolgozni, látszott, hogy egy húron pendülünk mindketten.
Kedden be kellett mennem Jakubbal az iskolába, mert ha sokáig itt időzünk, tuti kiszúr minket a hatóság, és ha nem járok iskolába akkor kész, vége, lebuktam. Tehát beiratkoztam. Elég fura volt Litván nyelven, de hála az égnek egy srác a segítségemre sietett, mert Jakub már órán volt akkor. Sejtette hogy a nyelvvel van bajom, mert úgy dülledtek ki a szemeim hogy az csak na! Ő volt Brian. Sejthettem volna, már amikor odajött hozzám, de azért megvártam amíg bemutatkozik. Elmondta, hogy céltudatosan jött hozzám, mert Jakub szólt neki hogy órája lesz de tuti nem fogok egyedül boldogulni. A legjobb az egészben, hogy mindig tud nekem segíteni ha bajban vagyon a Litvánnal, mert osztálytársak lettünk. Jakubbal a héten 13 közös órám van, Brian pedig mind a 33 órán velem van, így elég nehéz lesz bajt okoznom. Ebédnél a fontosabb dolgokat elmondta, elbeszélgettünk, erről-arról.
A hét végére már nagyon jól beilleszkedtem az osztályba is. Litván órán mindenki kedvencévé váltam. Nagyon optimistán kezeltem a helyzetet, mosolyt csaltam sok ember számára. Holnap megyünk moziba Jakubbal, Briannal, Hakännal és Jasonnel. Már nagyon várom. Direkt feliratos filmet néztünk ki, így a szinkronból még érteni is fogok valamennyit. Utána meg munka ezerrel megint...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése