Sajnálatos módon az elmúlt két hétben nem tudtam jelezni magamról, ugyanis eléggé felpörgött az élet. Most viszont van egy szabad délutánom, mert Jakub, Hakän és Jason meccsen vannak. Jobbnak találták azt, hogy itthon maradok, elég nagy a város ahová mentek, nem akarták, hogy eltévedjek. Én pedig nem ellenkeztem, gondoltam beszámolok az elmúlt két hét eseményeiről.
Elkezdtem iskolába járni. Meglepő módon pár hét után még nem sír a szám, sőt egész barátságos hely az iskola. Kezdem megszeretni az osztálytársaimat is. Egész jól kijövök mindenkivel, beleértve a tanárokat is. Legtöbb órán Brian mellett ülök, de van hogy Jakub is velünk van. Sajnos ez a ritkább eset, ez akkor szokott bekövetkezni, amikor testnevelés, rajz, ének vagy angol óránk van. Rengeteg segítséget kapok a srácoktól, minden délután "litvánozunk" kicsit, így az elégséges színvonalt talán hozom majd a dolgozatban. Ma estefelé átjön majd Brian és segít a házimban, mert nagyon elakadtam a helyesírás résznél.
Eddig még nem is igazán vettem szemügyre őt. Pedig nem egy könnyen felejthető figura, persze jó értelemben. Mély kristályzöld szemei vannak bennük kis barna folttal. Ahol megjelenik, ott dermedté válik minden, olyan erős a kisugárzása a szemeitől. Ha ölni lehetne tekintettel, őt kétséget kizáróan remek gyilkos lenne. Sokan félreismerik, azt hiszik róla hogy "csendes gyilkos", pedig nem az. Nagyon jó fej és barátságos na meg segítőkész. Két hét alatt a legjobb barátom lett az osztályból.
A héten találtunk egy viszonylag használható nyomot is. Egy cikk volt 10 évvel ezelőttről. Beszámolt egy gyilkosság rohamról és arról hogy minden áldozatnak elvágták a torkát. Alatta pedig beszámoltak kampós legendájáról és híveiről. Ezek szerint vannak követői. Ez szörnyű.. Úgy néz ki itt eléggé komolyan viszik a legendát, ami lehet hogy nem csak legenda... A következő cikken is fennakadtam egy darabig. "Meddig tart még a kampós őrület? Olivia Situva" Elég érdekes cikk volt, a nő váltig állította hogy ez nem csak egy legenda és véget kell vetnünk kampós életének.
Ezen felbuzdulva meglátogattuk a szerkesztőséget, érdeklődtünk az újságíró iránt, de csak annyit mondtak hogy már nem dolgozik itt. Úgyhogy maradtunk az internetnél. Jakub talált rá. Egy cikk volt két hónappal a nő tudósítása után. "Felmetszették a bátor újságírónő torkát" címmel. Úgy látszik a nyilvánosság előtt kampósról beszélni nem a legjobb ötlet. Ezek szerint minden ilyen dolgot titokban kell tartanunk.
Eddig két embert vesztettünk el, ha én is belehalok a küldetésbe, Hakännak kell bevégeznie mindent. De nem halhatok meg, mert vissza kell térnem az otthonomba. Bár remélem otthon halottnak hisznek és már nem keresnek semerre. Mit mondok majd Ryan és Adrian szüleinek? Hogyan fogok viselkedni? Mi lesz Hakännal, Briannel, Jasonnel és Jakubbal? Rengeteg kérdés van még bennem, viszont kezdem úgy érezni, hogy nem sokára vége lesz mindennek. Pedig már kezdtem megszeretni ezt az életet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése