...és felsikoltott. Egy alak jött felém. Adrian volt az.
- Hogy a francba jöttél rá hogy itt vagyok?! -kérdeztem meglepve.
- Már megint egy sötét villanás a fejemben, és bejött a kép hogy baj van. Nem tudom hogyan, de mostanában érzem ha bántanak.
-Hé! Figyelj!!!!!!
Adrian nekiesett a kampósnak és sikerült kicsit megijesztenie. Nagyon bíztam benne, hogy el tudja ijeszteni. És akkora mákom volt! Sikerült neki! Ám hogy ne legyen teljes az öröm, a kampós megsebesítette Adriant a nyakánál.
Ütemesen spriccelt ütőeréből a vér. Még jó hogy erős idegzetű ember vagyok.
OKÉ! Adrian mindjárt eszméletét veszti kínjában, az én lábam használhatatlan. Mit tehetek?
Leültettem a kőre ami ott volt. A mentők érkezéséig meg teszi. De ki hívja a mentőt? Ajjaj -gondoltam, ha ilyen trehány vagyok, még rossz vége lesz a dolognak. Fel kell hívnom Ryant. Szegényt készítsem ki? Nem tehettem mást. Felhívtam.
Nagyon kétségbe volt esve miattam Ryan, de ez van. Rosszabb is lehetne a helyzetem. Hála a segítségének 10 perc múlva kiértek a mentők.
Most biztosan egy darabig kampós mentem helyen leszünk. A kórházban...
Péntek este volt. Szokás szerint ballagtam haza a fagyizótól.
Otthon ledobtam a táskám és felkaptam a görkorim. 5 perc alatt, észrevétlenül elhúztam otthonról. Ez igen!
Egészen egy sötét sikátorig meg sem álltam. Fogalmam nincs miért oda mentem, de mintha az elmém mélyén mondta volna azt valami. Péntek van, 13.-a -gondoltam magamban.
(Tök hátborzongató így belegondolni, hogy péntek 13-án egy sötét sikátorba mész korival. De sebaj, nem vagyok és sosem voltam ijedős alkat.)
Igen ám, csakhogy amikor bementem, világbajnoki módon eltaknyoltam valamiben. Egy csontban.
Nem tudtam mire vélni, de nem tulajdonítottam túl nagy jelentősséget neki.
És ekkor valami robbant. A hátam mögül egy alak emelkedett a levegőbe. Egyik kezén olyan kampó volt, amilyet a kalózokon látni manapság. Nem tudom mit akart, de én képtelen voltam megmozdulni. Rám rontott. Megtámadott. Bántani akart!
-Ezt az ük apádért kapod! - figyelmeztetett- és a kampójával felsértette a bal kezem egyik erét. Nem fájt, mert le voltam bénulva. Ekkor a fejem vette célba. Ömlött belőlem a vér. Már fájt.
Ekkor váratlanul felvisított. A hátam mögül a sikátor bejáratánál egy alak állt. Adrian volt...
