2011. február 10., csütörtök
Menekülés a sikátorból
...és felsikoltott. Egy alak jött felém. Adrian volt az.
- Hogy a francba jöttél rá hogy itt vagyok?! -kérdeztem meglepve.
- Már megint egy sötét villanás a fejemben, és bejött a kép hogy baj van. Nem tudom hogyan, de mostanában érzem ha bántanak.
-Hé! Figyelj!!!!!!
Adrian nekiesett a kampósnak és sikerült kicsit megijesztenie. Nagyon bíztam benne, hogy el tudja ijeszteni. És akkora mákom volt! Sikerült neki! Ám hogy ne legyen teljes az öröm, a kampós megsebesítette Adriant a nyakánál.
Ütemesen spriccelt ütőeréből a vér. Még jó hogy erős idegzetű ember vagyok.
OKÉ! Adrian mindjárt eszméletét veszti kínjában, az én lábam használhatatlan. Mit tehetek?
Leültettem a kőre ami ott volt. A mentők érkezéséig meg teszi. De ki hívja a mentőt? Ajjaj -gondoltam, ha ilyen trehány vagyok, még rossz vége lesz a dolognak. Fel kell hívnom Ryant. Szegényt készítsem ki? Nem tehettem mást. Felhívtam.
Nagyon kétségbe volt esve miattam Ryan, de ez van. Rosszabb is lehetne a helyzetem. Hála a segítségének 10 perc múlva kiértek a mentők.
Most biztosan egy darabig kampós mentem helyen leszünk. A kórházban...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
jó
VálaszTörlés