2011. február 10., csütörtök

Menekülés a sikátorból



...és felsikoltott. Egy alak jött felém. Adrian volt az.

- Hogy a francba jöttél rá hogy itt vagyok?! -kérdeztem meglepve.

- Már megint egy sötét villanás a fejemben, és bejött a kép hogy baj van. Nem tudom hogyan, de mostanában érzem ha bántanak.

-Hé! Figyelj!!!!!!

Adrian nekiesett a kampósnak és sikerült kicsit megijesztenie. Nagyon bíztam benne, hogy el tudja ijeszteni. És akkora mákom volt! Sikerült neki! Ám hogy ne legyen teljes az öröm, a kampós megsebesítette Adriant a nyakánál.

Ütemesen spriccelt ütőeréből a vér. Még jó hogy erős idegzetű ember vagyok.

OKÉ! Adrian mindjárt eszméletét veszti kínjában, az én lábam használhatatlan. Mit tehetek?

Leültettem a kőre ami ott volt. A mentők érkezéséig meg teszi. De ki hívja a mentőt? Ajjaj -gondoltam, ha ilyen trehány vagyok, még rossz vége lesz a dolognak. Fel kell hívnom Ryant. Szegényt készítsem ki? Nem tehettem mást. Felhívtam.

Nagyon kétségbe volt esve miattam Ryan, de ez van. Rosszabb is lehetne a helyzetem. Hála a segítségének 10 perc múlva kiértek a mentők.



Most biztosan egy darabig kampós mentem helyen leszünk. A kórházban...

1 megjegyzés: