A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sikátor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sikátor. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 10., hétfő

Greg

Greg Cube
Rajz : Bérczi MSE
Sziasztok! Sajnos mostanában az iskola miatt elég kevés időm van élni, így írni sem nagyon tudok. Régen még hetente tudtam új bejegyzést közzétenni, aztán már csak havonta, most pedig elég ritkán.. :/ De nem tűntem el! Igyekszem a folytatás legépelésével...

Ez a bejegyzés (gondolom észrevehető) nem a történet része, ám velősen kapcsolódik hozzá. Úgy döntöttem, a főbb szereplők múltjából csinálok egy minisorozatot. Eredetileg adatlapszerűre terveztem (lásd lentebb), de az is lehet, hogy később már történetként írom majd őket.

Az illusztrációkat pedig nagyon szépen köszönöm az osztálytársamnak ^^ <3



Az első epizód Gregé lesz, aki tavalyelőtt került képbe. Azóta a történetbeli (és a valós) énem egyik legjobb barátja lett. Tipikusan az a karakter, akinek a  jelenléte mindenkit megnyugtat. Mindig, minden körülmények között lehet rá számítani.


Jó böngészést hozzá! ;)

Születési adatok:
Név:                                                    Greg Cube
Idő:                                                     1996.01.18.
Hely:                                                   Bern, Svájc, Sonnenhof kórház
Testtömeg:                                          2600 gramm
Anyja neve:                                        Ismeretlen (!)
Megjegyzés:                                       -Nem sírt fel
                                                           -A szokásosnál hidegebb bőr
                                                           -Szokatlan szemszín
                                                           -Rendkívül vézna
                                                         
Hétköznapi adatok:
Testalkat:                                           Sportos
Testtömeg:                                         64 kilogramm
Magasság:                                         183 centiméter

Haj:                                                    Fekete, rövid
Szemszín:                                          Sötét
Bőrszín:                                             Fehér
Kedvenc étel:                                    Rántott csirkemell
Kedvenc ital:                                     Nestea
Hobbik:                                             Rajzolás, dobókés élesítés

Rövid életút:                                    

1996.01.18. - 1999.09.01.                -Szülei lemondanak róla                                                    
                                                         -A Sonnenhof kórház gondját viseli
                                                             egészen 3 éves koráig

1999.09.02. - 2006.12.31.                -A Schämelnemmit  gyermekotthonba kerül
                                                         -Első éveiben ritka tehetséget fedeznek fel benne
                                                         -2006 elején vendégcsoport érkezik az intézetbe, az egyik
                                                            gyermek rászáll, megkeseríti mindennapjait
                                                         - A helyzet elfajul, karácsonykor lerajzolja a zaklatóját tőrrel a
                                                           szívében, vérben úszva
                                                         - Az intézmény vezetése pánikba esik, nem hajlandóak tovább
                                                           maguknál tartani a fiút


2007.01.01 - 2008.08.13.               - Továbbá is véres témájú rajzokat készít, mindegyiken
                                                            bántalmazója halálát, meggyilkolását dolgozza ki
                                                            (akasztás, baltával való vérengzés, dobókések)
                                                        - Nyár elején a fiú áthelyezését kérvényezik

2008.08.14.                                     - Az átköltöztetés közben autóbalesetet szenvednek
                                                        - Greg kivételével mindenki életét veszti

2008.11.20.                                     - Miután felkutatja, hidegvérrel, dobókéseivel kivégzi
                                                          piszkálóját

2008.12.27. - 2009.01.01.               - Elfogják, a Mitnungen nevű fiatalkorúak börtönébe helyezik

2009.01.02. - 2012.01.02.               - A bent töltött évek megváltoztatják
                                                        - Felhagy a vérengző témák rajzolásával, újra hétköznapi
                                                             dolgokat vet a papírra
                                                        - Megtanulja kezelni, visszafojtani dühét, kimértté válik
                                                        - Zárkózott, bizalmatlan ember lesz
                                                   

2012.01.10. - 2012.12.05.              - Állami gondozásba kerül Magyarországon, azzal a feltétellel
                                                           hogy egy bentlakásos gimnáziumba jár, tanul, s él

2012.12.06 -                                   - Egy litván rendőrnő szárnyai alá veszi, gyámjává válik
                                                                                                              

2012.11.25.-                                   - Bandánk tagja, az Egy szövetség alakulóban című résztől
                                                       - Segítségünkre volt a férfi elleni küzdelemben minden
                                                           egyes helyszínen, csatában
                                                       - Folyamatosan tökéletesítette/tökéletesíti harcmodorát,
                                                           technikáját
                                                       - Jelenleg a Mexikói versenyen erősít minket



2013. október 13., vasárnap

Bevállaljuk! / Az álmok beteljesülnek

Gondolom, a cím elég lényegre törő, rájöttök belőle, hogy végül miként döntöttünk a versennyel kapcsolatban. Az egész mindössze egy szó, de annyi minden rejlik mögötte. Bátorság, belevalóság, csapatmunka, lelki erő,  kockázat, és még rengeteg minden. Na meg persze a sok vita. Ugyanis nem egy tíz perc alatt döntöttünk a dologról. Sőt. Majdnem egy hétre volt szükségünk hozzá.

Greg először hallani sem akart róla. Rengetegszer elmondta nekünk, mennyire örül annak, hogy eddig mindent túléltünk. De ez nem jelenti azt, hogy mostantól direkt kell a bajt keresnünk. Szerinte jobb lenne, csendben meghúznunk magunkat ameddig csak lehet és csak vész esetén harcba szállni. Ezt valamennyire meg is tudom érteni...
Vele ellentétben Jakub viszont jó ötletnek találta a versenyzést. Ő azzal indokolta az álláspontját, hogy ha eddig átvészeltünk mindent, most is boldogulnánk. Ráadásul előnyt is kovácsolhatnánk a dologból. Mert ha megtisztogatnánk pár országot a gyilkosoktól, hatalmas hírnevünk lenne, és valószínűleg a férfi és társai leszállnának rólunk.
A legérdekesebb témához való hozzászólása Larinának volt. Ő azt mondta, egyedül sose vállalná be, viszont így, hogy velünk van, ha szeretnénk, ő benne van. De csak a társaság miatt. Számára a lényeg, hogy együtt lehessünk.

 A többiek javarészt Larinával értettek egyet, így úgy határoztunk, igent mondunk. A döntés után elmentünk egy gyorsétterembe, megünnepelni a leendő kalandokat. Eleinte Greg kicsit morcos volt, de az este végére már ő is belelendült a tervezgetésbe. Erre jó okunk volt. Ugyanis halvány gőzünk sem volt arról, hogy milyen lehet odakint. Tény, hogy helyi viszonylatban világjáróknak minősülünk, de a Mexikói csúcsintézet elképzelése meghaladta a fantáziánkat. Így, mivel időnk volt, mint a tenger, elkezdtünk találgatni. Mindenki felvázolta, hogy szerinte hogy néz ki a tábor, a környék, a városok és végül, de nem utolsó sorban, mekkora bűnözőkkel fogunk majd szemben állni.
A nekem legjobban tetsző ötletözön a Johhnyé volt. Szerinte az épület egy hatalmas irodaház lesz. Alatta viszont kiképzőtábor fog működni. Onnan fogjuk majd kapni a fegyvereket és az ellátmányt. Ott gyakorolhatunk egy-egy küldetés előtt. A város egy tipikus mexikói település lesz, rengeteg barátságos latin emberrel. És persze minden este kimegyünk majd valami utcabálba.
Ezen verzió hallgatása nem csak engem töltött el kellemes érzéssel, hanem a többieket is egytől-egyig. A barátom elképzelése kapcsán több ember is elkezdett pozitív képet kialakítani a jövőnkről. Larinának pedig eszébe jutott rengeteg régi, kedves emléke. Meg is osztotta velünk őket.
Szegény csaj annyira belelendült a mesélésbe, hogy nem érzékelte az idő múlását. Így az egyik történetét meg kellett szakítania, mert a pincér közölte velünk, hogy záróra.

Mikor hazaértünk, nyomban ágyba bújtunk. Mindnyájan tudtuk, nagy napok következnek számunkra. Ki kell majd iratkoznunk a gimnáziumból, és vásárolnunk kell csomó túlélő cuccot. És ami talán a legnehezebb lesz, ez alkalommal nem angolosan fogunk távozni, hanem mielőtt lelépünk, tartani fogunk egy bulit, ahová mindenki elhívja a számára fontos embereket. Ugyanis könnyen lehet, hogy sokak számára ez a búcsúest lesz az utolsó találkozás. Ebbe belegondolni is rossz, de sajnos senki sem tudja majd garantálni azt, hogy épségben hazatérünk. :(
Az alkalom egyébként Kedden lesz. Először szombatra akartuk tenni, de végül úgy döntöttünk, véletlenül sem akarjuk meggondolni magunkat, úgyhogy már pénteken elrepülünk Mexikóba.


Egyébként más érdekes dolog nem történt az utóbbi hetekben. Kivéve talán azt, hogy a Schöle gyógyszerei miatt látott képzelgéseim beigazolódtak. Ezek a látomások egy éve kísértettek pár hétig. Miután elmúltak, el is felejtettem a dolgot, egészen múlt hétig. Akkor viszont nagyon gyorsan visszatértek az emlékeim. Mindössze annyi kellett az előidézésükhöz, hogy meglássam Patkányt a nyílt utcán. Először ledöbbentem, mivel azt hittem, vele már végeztünk. Aztán visszagondoltam a garázsban történő cselekményekre és megállapítottam, hogy lehet, lecsaptuk a gyereket, de nem öltük meg. Valószínűleg valaki megtalálta, mentőt hívott hozzá, ő szépen felépült, megszöktette a férfit és most itt vannak megint...

Mire végigzongoráztam a gondolatmenetem, eljutottam az első álmom színhelyéhez, a sikátorhoz. Mikor kapcsoltam, hogy basszus, ezt a helyet már láttam, -itt fognak majdnem meggyilkolni-, már késő volt. A semmiből termett előttem a két alak. Elkezdtek ütni, rugdosni. Nagy nehezen kiszabadultam a markukból, elkezdtem futni, remélve, hogy sikerül majd elmenekülnöm az álmom elől. Egy darabig tényleg elhittem, hogy képes vagyok rá.
Kis idő után úgy éreztem, nem bírok tovább rohanni, ezért megálltam. Nem kellett volna.
Jött a látomásból jól ismert, bumerángszerű fegyver. Pontosan úgy hasított a torkomba, ahogy azt előre láttam. A fájdalom mértékét viszont elég rosszul saccoltam meg. Úgy véltem, majd egy üvöltéssel elintézem a dolgot és tovább vánszorgok.
Jó naiv voltam... Fogalmam sincs, honnan vettem, hogy majd egy ilyen izével a torkomban tovább tudok menni.


Egész konkrétan mozdulni nem bírtam. Mintha ezer tőrt vágtak volna belém. Nem éreztem semmit, csak magát a nyilalló fájdalmat. Utána pedig elsötétült minden.
A következő dolog, amire emlékszem, az Ty kétségbeesett arckifejezése. Nagyon aggódott értem a srác. Pedig nem is tartozott a csapatunkhoz. Sőt, nem is tudott rólunk. (Legalábbis nagyon reméltem.)
Meg is kérdeztem tőle, hogyan akadt rám. Ő pedig elkezdett mesélni.

Elmondta, hogy Gregékkel lógott, mikor a srác kapott egy hívást, melytől teljesen elsötétült. Greg viszont nem akarta elmondani neki, hogy mi van. Ezért nem erőlködött tovább, hanem vele maradt. Mikor meglátott, totál ledöbben, de nem pánikolt be, hiszen elsősegélyes. Hívta a mentőket és azóta mellettem van.
A történetet hallgatva eszembe jutott, hogy Ty nem csak ez esetben mentett meg. Még minimum kétszer meg fog ez történni.

Ezt természetesen nem árultam el neki, nem akartam, hogy még jobban kétségbeessen. Azt viszont elmondtam neki, hogy a férfi, aki engem üldöz, veszélyes. Sőt. életveszélyes. Így ha ezentúl akármi gyanúsat észlel maga körül, feltéten szóljon majd nekünk, mert nem akarjuk, hogy levadásszák.

Az eset óta kicsit óvatosabban viselkedem. Nem akarom, hogy a héten történjen valami. Annyira közel vagyunk a versenyhez, nem kéne, hogy a Patkány és a férfi megint bekavarjon nekünk.
Azt viszont biztosan tudom, hogy még két ilyen eset lesz. Azoknak viszont nem tudom az időpontját, csak annyit, hogy Ty ott lesz majd a megmentők között...

2012. szeptember 14., péntek

Még mindig álmok...

Fogalmam sincsen, hogy Shöle milyen gyógyszereket szed, de ez az altató gyógyszere pokolerős. Egyetlenegyszer vettem be belőle, és azóta futurisztikus túlvilági látomások gyötörnek. Általában álomként jelentkeznek és azt súgják, hogy a jövőmet látom bennük. Ez kész őrültség, de mi van, ha mégsem? Eddig a patkányos álom után mindenféle apró idióta dolgot láttam, például, hogy mikor hagyok el egy buszjegyet vagy ilyesmi, tegnap éjjel viszont patkányék visszatértek, ahogy a Ty nevezetű jóakaróm is a társaival.

Viszonylag rossz napom volt, későn kerültem ágyba és sokat forgolódtam elalvás előtt. Mielőtt lefeküdtem, egész nap terveztünk, és  ez volt az első nap, amikor alig haladtunk valamit, mert egy apró gondra nem találtunk megoldást. A többiek hangulata is elég lehangoló volt, szóval jobbnak láttuk, ha elmegyünk pihenni.

Amint elaludtam, az álom helyszíne viszonylag hamar kirajzolódott előttem. Az első álmom, amiben tudtam, hol vagyok. Hogyne ismertem volna fel a városom utcáit?! A Lidl és a lakótelepi játszótér közötti szakaszon sétáltam, körülöttem minden békés, de sötét és nyugtalanító volt. A játszótér előtti sarkon közvetlen elém vágott valaki. Rögtön észleltem ,hogy kárt akar tenni bennem, így azonnal lendült a kezem és egy profin helyezett kézmozdulattal a falhoz kentem az alakot. A patkány volt az. Eléggé fájt neki az ütés, mert nyöszörgött, de nem tudott meghatni. Megeresztettem felé egy vigyort és ki akartam röhögni, hogy mit akar tőlem, amikor tudja, hogy őt simán elintézem puszta kézzel.

Na, ezt nem kellett volna. Akárcsak élőben, álmomban is teljesen idiótaként viselkedtem. Nagyon meggondolatlan voltam, körül sem néztem. Szóval nem tudom, mit csodálkozott az álombeli énem amikor valaki hátulról a torkába állított egy kést. Persze, hogy az idegen férfi volt az. Tipikus déja vum lett. Már csak a megmentősereg hiányzik, gondoltam. Jó, azért nem voltam ennyire nyugodt, mert sejtettem, hogy eljönnek, csak nem volt számomra teljesen mindegy, hogy mikor. Mert ha az elvérzésem után jönnek, akkor már tárgytalan a dolog. 

De mákomra, idejében érkeztek. Ty mozdulatait azonnal kiszúrtam, ő mozgott a legbiztosabban az emberek közül. Határozottan a férfi felé vette az irányt, míg a többiek kicsit elgondolkodtak, hogy kit is támadjanak vagy tartsanak fel. A legalacsonyabb tag, aki ha jól láttam csaj volt, odaugrott patkányhoz és a falba szúrta a két kezét a késeivel, majd otthagyta. De miért?! Miért kell otthagyni? Nyilván később baj lesz belőle... Mindegy, a nyakon szúrt képem, sem tudott megmukkanni, úgyhogy ebbe beletörődtem. Ty akármennyire is tűnt erősnek és gyorsnak, a férfi elmenekült. Jellemző... Engem simán kinyír, majd egy társam elől elfut. 

Ezután a jelenet után visszatértem a testemhez. Felette egy harmadik alak görnyedt és sírt. Egy pillanatra elkapott a szívinfarktus, de hála égnek csak azt hitte meghaltam, mert akkor megmozdultam és mondtam neki valamit, amitől elkezdett nevetni. Szóval úgy néz ki, a jövőben is profi jó humorom lesz, mikor élet-halál közötti állapotban leszek... Már csak azt kéne megtudnom, hogy kik ezek, mikor lesz ez az esemény és mit keresek én otthon? 

Tovább nem is tudtam ezen elmélkedni, mert felébredtem. Ekkor úgy határoztam, hogy ezeket az álmokat leírom, hogy később majd emlékezzek rájuk. Remélem lesz haszna a dolognak, ha már a kampós üggyel lassabban haladunk mint kéne.

2011. február 10., csütörtök

Menekülés a sikátorból



...és felsikoltott. Egy alak jött felém. Adrian volt az.

- Hogy a francba jöttél rá hogy itt vagyok?! -kérdeztem meglepve.

- Már megint egy sötét villanás a fejemben, és bejött a kép hogy baj van. Nem tudom hogyan, de mostanában érzem ha bántanak.

-Hé! Figyelj!!!!!!

Adrian nekiesett a kampósnak és sikerült kicsit megijesztenie. Nagyon bíztam benne, hogy el tudja ijeszteni. És akkora mákom volt! Sikerült neki! Ám hogy ne legyen teljes az öröm, a kampós megsebesítette Adriant a nyakánál.

Ütemesen spriccelt ütőeréből a vér. Még jó hogy erős idegzetű ember vagyok.

OKÉ! Adrian mindjárt eszméletét veszti kínjában, az én lábam használhatatlan. Mit tehetek?

Leültettem a kőre ami ott volt. A mentők érkezéséig meg teszi. De ki hívja a mentőt? Ajjaj -gondoltam, ha ilyen trehány vagyok, még rossz vége lesz a dolognak. Fel kell hívnom Ryant. Szegényt készítsem ki? Nem tehettem mást. Felhívtam.

Nagyon kétségbe volt esve miattam Ryan, de ez van. Rosszabb is lehetne a helyzetem. Hála a segítségének 10 perc múlva kiértek a mentők.



Most biztosan egy darabig kampós mentem helyen leszünk. A kórházban...

2011. február 7., hétfő

Sikátoros Kaland



Péntek este volt. Szokás szerint ballagtam haza a fagyizótól.

Otthon ledobtam a táskám és felkaptam a görkorim. 5 perc alatt, észrevétlenül elhúztam otthonról. Ez igen!

Egészen egy sötét sikátorig meg sem álltam. Fogalmam nincs miért oda mentem, de mintha az elmém mélyén mondta volna azt valami. Péntek van, 13.-a -gondoltam magamban.
(Tök hátborzongató így belegondolni, hogy péntek 13-án egy sötét sikátorba mész korival. De sebaj, nem vagyok és sosem voltam ijedős alkat.)

Igen ám, csakhogy amikor bementem, világbajnoki módon eltaknyoltam valamiben. Egy csontban.
Nem tudtam mire vélni, de nem tulajdonítottam túl nagy jelentősséget neki.

És ekkor valami robbant. A hátam mögül egy alak emelkedett a levegőbe. Egyik kezén olyan kampó volt, amilyet a kalózokon látni manapság. Nem tudom mit akart, de én képtelen voltam megmozdulni. Rám rontott. Megtámadott. Bántani akart!

-Ezt az ük apádért kapod! - figyelmeztetett- és a kampójával felsértette a bal kezem egyik erét. Nem fájt, mert le voltam bénulva. Ekkor a fejem vette célba. Ömlött belőlem a vér. Már fájt.


Ekkor váratlanul felvisított. A hátam mögül a sikátor bejáratánál egy alak állt. Adrian volt...