2012. szeptember 14., péntek

Még mindig álmok...

Fogalmam sincsen, hogy Shöle milyen gyógyszereket szed, de ez az altató gyógyszere pokolerős. Egyetlenegyszer vettem be belőle, és azóta futurisztikus túlvilági látomások gyötörnek. Általában álomként jelentkeznek és azt súgják, hogy a jövőmet látom bennük. Ez kész őrültség, de mi van, ha mégsem? Eddig a patkányos álom után mindenféle apró idióta dolgot láttam, például, hogy mikor hagyok el egy buszjegyet vagy ilyesmi, tegnap éjjel viszont patkányék visszatértek, ahogy a Ty nevezetű jóakaróm is a társaival.

Viszonylag rossz napom volt, későn kerültem ágyba és sokat forgolódtam elalvás előtt. Mielőtt lefeküdtem, egész nap terveztünk, és  ez volt az első nap, amikor alig haladtunk valamit, mert egy apró gondra nem találtunk megoldást. A többiek hangulata is elég lehangoló volt, szóval jobbnak láttuk, ha elmegyünk pihenni.

Amint elaludtam, az álom helyszíne viszonylag hamar kirajzolódott előttem. Az első álmom, amiben tudtam, hol vagyok. Hogyne ismertem volna fel a városom utcáit?! A Lidl és a lakótelepi játszótér közötti szakaszon sétáltam, körülöttem minden békés, de sötét és nyugtalanító volt. A játszótér előtti sarkon közvetlen elém vágott valaki. Rögtön észleltem ,hogy kárt akar tenni bennem, így azonnal lendült a kezem és egy profin helyezett kézmozdulattal a falhoz kentem az alakot. A patkány volt az. Eléggé fájt neki az ütés, mert nyöszörgött, de nem tudott meghatni. Megeresztettem felé egy vigyort és ki akartam röhögni, hogy mit akar tőlem, amikor tudja, hogy őt simán elintézem puszta kézzel.

Na, ezt nem kellett volna. Akárcsak élőben, álmomban is teljesen idiótaként viselkedtem. Nagyon meggondolatlan voltam, körül sem néztem. Szóval nem tudom, mit csodálkozott az álombeli énem amikor valaki hátulról a torkába állított egy kést. Persze, hogy az idegen férfi volt az. Tipikus déja vum lett. Már csak a megmentősereg hiányzik, gondoltam. Jó, azért nem voltam ennyire nyugodt, mert sejtettem, hogy eljönnek, csak nem volt számomra teljesen mindegy, hogy mikor. Mert ha az elvérzésem után jönnek, akkor már tárgytalan a dolog. 

De mákomra, idejében érkeztek. Ty mozdulatait azonnal kiszúrtam, ő mozgott a legbiztosabban az emberek közül. Határozottan a férfi felé vette az irányt, míg a többiek kicsit elgondolkodtak, hogy kit is támadjanak vagy tartsanak fel. A legalacsonyabb tag, aki ha jól láttam csaj volt, odaugrott patkányhoz és a falba szúrta a két kezét a késeivel, majd otthagyta. De miért?! Miért kell otthagyni? Nyilván később baj lesz belőle... Mindegy, a nyakon szúrt képem, sem tudott megmukkanni, úgyhogy ebbe beletörődtem. Ty akármennyire is tűnt erősnek és gyorsnak, a férfi elmenekült. Jellemző... Engem simán kinyír, majd egy társam elől elfut. 

Ezután a jelenet után visszatértem a testemhez. Felette egy harmadik alak görnyedt és sírt. Egy pillanatra elkapott a szívinfarktus, de hála égnek csak azt hitte meghaltam, mert akkor megmozdultam és mondtam neki valamit, amitől elkezdett nevetni. Szóval úgy néz ki, a jövőben is profi jó humorom lesz, mikor élet-halál közötti állapotban leszek... Már csak azt kéne megtudnom, hogy kik ezek, mikor lesz ez az esemény és mit keresek én otthon? 

Tovább nem is tudtam ezen elmélkedni, mert felébredtem. Ekkor úgy határoztam, hogy ezeket az álmokat leírom, hogy később majd emlékezzek rájuk. Remélem lesz haszna a dolognak, ha már a kampós üggyel lassabban haladunk mint kéne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése