Tervezgetésünk elég gyorsan halad, már az akciónk váza nagyjából össze is állt. Én megpróbálom felhívni a figyelmet magamra, az összes lehetséges módon, míg a többiek a szemüket sem veszik le rólam és bevédenek. Ezzel csak annyi a baj, hogy Kampós nyilván nem nyilvános helyen akar majd kivégezni, valószínűleg barlangokba kell majd bemennem egyedül, úgy hogy a többiek csak később jönnek majd utánam, meg hasonló dolgokra kell számítsak. Ez ijesztő, de annyira nem mint ami tegnap történt velem.
Nem is tudom, hogy történt velem az, ami, de nagyon furcsa és ijesztő volt. Azzal kezdődött, hogy Shöle hazajött egy csomó fura cuccal. Főként gyógyszerek voltak, altatók, érzéstelenítők és egyebek. Ezeket a szekrény felső polcára tettük az én gyógyszereim mellé. Vacsoránál valószínűleg összecseréltem valamit, mert Shöle gyógyszerét vettem be, ami két percen belül ki is ütött. Nem éreztem semmit, csak azt, hogy menten végem van. Utána teljes sötétség. Majd...
Egy sikátorban álltam, teljes sötétség volt. A körülöttem lévő bérházak mind lepukkantak voltak, elhagyatottak, kísértetiesek. Az eső szemerkélt, teljesen be volt borulva az ég. Ennél depressziósabb hangulatú helyen nem is lehettem volna. És ekkor megpillantottam önmagam. De nem tükörbe néztem, hanem magam elé. Kb. négy méterre álltam, egy szakadt nadrágban, megtépett pólóban, vérző karral. Gyorsan odaszaladtam segíteni magamon, de nem tudtam hozzáérni sehogy. Szerintem egy szellem lehettem, mert ő nem érzékelt engem. Ekkor hirtelen egy számomra ismeretlen bumeráng szerű éles fegyver a nyakába (nyakamba) állt. Felordított a fájdalomtól én pedig próbáltam valami olyat tenni, ami hangot csap, de nem tudtam megfogni semmit.
Ekkor egy újság átrepült a testemen. Egyszerűen átment rajtam. tényleg szellem voltam. Viszont annyit elkaptam belőle, hogy 2013.10.04. volt rajta. Szóval a jövőbe kerültem. És valami megpróbál meggyilkolni. De nem lehet kampós, neki nincsenek ilyen fegyverei, ő neki halottnak kéne már lennie. Ez a gondolat nem hagyott nyugodni, szóval visszamentem a jövőbeli magamhoz, aki már haldoklott. Próbált segítségért kiáltani, de nem jött ki hang a torkán.
Ebben a pillanatban feltűnt az elkövető. Egy kb. huszonéves férfi, és egy tinédzser. Nem sok közös volt bennük. A férfi élettel telinek, izmosnak tűnt, míg a kölyök vézna volt és sápadt. Viszont számomra a gyerek volt feledhetetlen alkat, mivel az arca majdnem teljesen olyan volt, mint egy patkányé. Szóval ez az idegen és patkány meg akartak ölni. És nem tudtam semmit sem tenni, hogy megakadályozzam. Már kezdtem belenyugodni, hogy 2013. október 4.-én meghalok, mikor a semmiből egy konyhakés repült egyenesen a patkány felé. De az kitért és elszaladt. Úgy tűnt nekem, annak aki meg akar menteni, patkány a fő célpont, nem a férfi, pedig nyilván ez az erősebb.
Azt hittem ,mindjárt előugrik Jax vagy Oxána és elviszi a haldokló énem, de tévednem kellett. Aki felbukkant nem értem jött, hanem egyenesen Patkány után ment és kezdte követni. Ekkor viszont vagy hárman bújtak elő a sötétből és támadtak a férfira. Közülük egy valaki odajött hozzám, káromkodott egy hatalmasat, majd itatott velem valamit. Fogalmam sincs, hogy megölni akart e, vagy megmenteni, ugyanis nem ismertem őt. Sőt, senkit sem ismertem a csapatból. Ezek nem Jaxék voltak. Velem egyidősek voltak, egyikőjük ismerős volt valahonnan, de nem tudom megmondani, hogy hol láthattam őt. Magasabb volt nálam, izmosabb is, és szerintem a bőre is sötétebb volt, de ebben nem vagyok biztos, mert éjszaka volt. Mindegy, a lényeg, hogy segített, mert elkezdtem mocorogni. Ő pedig rögtön hívta a mentőket. A hívásból kiderült, hogy Ty nak hívják és, hogy Magyarországon belül vagyunk. Ez sokkolt. Rájöttem ,hogy tényleg ismerem őt.
És ekkor felébredtem. Ott feküdtem az ágyamban, a víz kivert teljesen, ziháltam. Majd újból visszaaludtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése