Strandos Vérengzés

Egész nap szarul voltam. Este 10 óra fele végre elszenderedtem.

Olyan boldog lettem, hogy egy strand rajzolódott ki körülöttem. (Mint később kiderült, kár volt elkiabálni.) Lángost ettem, fürödtem, fagyiztam.... minden jó volt. Csak azt találtam furcsának hogy teljesen egyedül voltam.
Később, már a tizedik hosszt úszhattam mikor a lábam bele akadt valamibe a medence alján. Kíváncsian alábuktam, hogy megnézzem mi az.

Megdöbbenésemre egy eszméletlen embert pillantottam meg. Még jobban megrökönyödtem mikor jobban megnéztem. Pofonütésként ért az, hogy Adrian ott fekszik a víz alatt és eddig észre sem vettem.
(Pedig ő olyan nekem, mintha a másik énem lenne. Valamilyen kötelék van köztünk. Én legalább is ezt érzem.)
Hirtelen pánik fogott el. Vettem néhány mély levegőt és sikerült túlesni rajta.
Most jött a neheze. Valahogy ki kellett vinnem észrevétlenül a szárazra. Azért észrevétlenül mert vérzett a feje, és gyanítom hogy valaki esetleg megtámadta. Már vagy tíz perce ültem a parton, amikor is megmozdult. Frászt kaptam olyan hangokat adott ki. De élt. Ezek szerint. Magához tért!

Úgy nézett rám, mintha életében nem látott volna. Meglepve kérdezte ki vagyok és honnan jöttem.

Két perc múlva valami csattant a hátunk mögött. Egy balta volt. A fejét majdnem levitte.

Úgy ugrottunk talpra, mint akit áramütés ért. Csapkodott össze - vissza. A végén egy kést találtunk, és visszavertük a támadását.

És ekkor jelent meg Ryan. Rávetette a szörnyetegre magát és addig ütötte míg el nem menekült. De az egy cetlit ott hagyott.



Viszlát a sikátorban -állt rajta...