2012. február 3., péntek

A leghosszabb hét

Nagyon hideg, dermesztő reggel volt. Ilyen ébredésben nem volt részem évek óta. -35 fok volt odakint. A hó és a szél zordan süvített. Nagyon durva volt. Ítéletidő, tökéletes időjárás a véghez. Tipikusan ilyen idő hozza a halált a filmekben is.


A kezdeti elkeseredésemen hamar túltettem magam és belemerültem a kutakodásba. Két hete nem volt gyilkosság a környéken, ez jó is lehetett volna, de véleményem szerint ez nem több mint vihar előtti csend. Kis zavarodottságom Hakän is észlelte, úgyhogy mindig próbált kicsit dobni a hangulatomon. Jó párszor összevigyorogtunk a mai nap, alapjába véve jó kedvünk volt. Bebizonyosodott, hogy rendkívül jó csapatot alkotunk ketten, rengeteg mindenre képesek vagyunk. Ha az elszántságot mérni lehetne valamivel, mi a maximum értéket is megdöntenénk. Jakubbal kiegészülve pedig egyenesen gyilkos trió vagyunk. Ezt a héten is bebizonyítottuk. Mert hogy történt egy "kis" baleset megint. Úgy néz ki nekünk ez a sorsunk. Minden héten meglátogatjuk a kórház intenzív osztályát.


Egyébként a baleset edzésen történt, de most kivételesen nem akart meggyilkolni senki. Nagyon ügyetlen vagyok, ezt eddig is tudtam, de hogy ennyire... Éppen a kondiban húztam fel magam egy korlátnak nevezett szeren, mikor megcsúszott a kezem.Elég ügyetlenül értem földet, mert a bokám akkorát reccsent mint még soha és az orrom is bevertem, mert ömlött a vér belőle. 15 percig mozdulni sem tudtam, alig éreztem a lábam és szédültem nagyon. Utána végre bejött valaki a terembe. Jesszusom, futott át a fejemen. Hakännal beszéltem meg egy találkozót délutánra, együtt fogunk gyúrni címszóval. Hát ebből így nem lett sok dolog. Először is bevonszolt a szertárba és megnézte, mennyi életjelet vagyok képes adni. Nem dobták föl a tények túlságosan, így olyan módszerhez folyamodott, amit soha nem hittem volna, hogy tenni fog. Hegyes körmeivel föltépte a bőrt a karján, és a vére eleredt. Aztán a karját egyenesen a számba erőszakolta. Testem minden porcikája ellenkezett, de ő nem hagyta magát. Ha nem kapok vért nyilván meghalok, mert rengeteget veszítettem már addig. Egyszóval megmentette az életem. Miután nagy örömömre kivette karját a számból hívta Jakubot. Csak 5 perccel később esett le nekem hogy itt valami nem stimmel. Meg is kérdeztem milyen vércsoportú, mire ő totál lefagyott. Nem tudta és én sem a sajátom. Úgyhogy lehet megmentett viszont lehet meg is ölt. Nagyon remélem kaphatok tőle vért, mert nem itt akarok kiszállni.. Jakub szerencsére időben megérkezett, megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, és elvitt minket a kórházba.


Ott még a kivizsgálás során is végig velünk volt, beszélgetett velünk, nyugtatott minket. Nagyon sokkoltuk, Hakän sem volt teljesen magánál, úgyhogy pár napig még bent kellett maradjunk. De tegnap kiengedtek minket. Már teljesen jól vagyok, élek és virulok. Remélem a hétvégénk az ítéletidő ellenére balesetmentes lesz. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése