Két hét telt el azóta, hogy Greg megkínozta a Patkányt és ennek hatására elmesélte nekünk a múltját. A meséjétől teljesen ledöbbentünk. Minden részletét megtudtuk az eddigi életének, és ezek után végre megértettük, hogy kicsoda ő. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy az volt a banda egyik leghosszabb délutánja.
A srác teljes megismerését követő héten nem történt semmi fontos. Valahogy, különösebb incidens nélkül eltelt egy hét. Ilyet ritkán tapasztalunk. Jakub megnyugodott, igaz még nem hajlandó beszélni senkivel, de legalább már nem kiabál, hanem csak alszik egész nap. Rick végre megtanult rendesen enni bal kézzel, és az írással is jól halad. Kezdek egyre jobban hinni benne, hogy egy nap teljesen rendbe jön lelkileg is. Persze ahogy telt az idő, kezdett nagyon gyanús lenni, hogy ennyire rendben van minden. Egyre csak arra tudtam gondolni, hogy ez tipikusan a vihar előtti csend, és hogy valami nagy, erős és rossz dolog akar megtörténni. A két napja történtek után meg már csak annyit tudok mondani, hogy bezzeg így lenne ötösöm a lottón...
Mondjuk annyira nem történt durva dolog, legalábbis számomra. Nem halt meg, sőt még csak meg sem sérült senki a bandából. Viszont megismertünk egy új embert. És Oxána szerint még fogunk hallani a csajról. Ugyanis nem minden nap akad ki annyira valaki, hogy szétrombolja a tesi öltözőt és egy jövőbeli képet fessen a falra az áldozata vérével. Tudom, nehezen megemészthető dolog, de tényleg így történt.
Tehát péntek volt. Alapjába vége egész normálisan indult a napunk. A szokásosnál több energiám volt, így kivételesen nem elterültem és bágyadtan jegyzeteltem töri órán, hanem teljes erőbedobással agyaltam az elhangzott dolgokon, aminek meg is lett az eredménye. A szüneteket felváltva, hol fent Gregékkel, hol Ty-jal töltöttem. Éppen Greggel beszélgettünk Rickről, hogy mennyire jó, hogy egyre optimistábban látja a dolgokat és hamarosan minden rendbe jöhet, mikor egy lány visítva rohant el mellettünk a folyosón. Egymásra néztünk és röhögtünk egy hatalmasat, ugyanis pont az a lány szaladt el mellettünk, akiről az járja, hogy idegbeteg. Utána persze meghallottuk, hogy miket üvölt. Annyit sikerült kiértenem a hangzavarban, hogy valami odalent történt a tornaterem tájékán. Ekkor még nem nagyon izgatott a dolog.
Utána persze megváltozott a véleményem, ugyanis óra közben kaptam egy SMS-t Gregtől, hogy állítólag egy csaj az osztályomból nekiment valakinek, majd a vérével kikente az öltözőt. Már éppen vissza akartam írni neki, hogy "hülye vagy? Innen senki nem lenne képes ilyenre..", mikor felfedeztem, hogy nincs itt valaki, aki itt kellene, legyen. Meg is kérdeztem tanárnőt, hogy merre van Dorothy, ő meg csak nézett rám. Ezek szerint én szembesítettem vele, hogy nincs itt mindenki. Úgyhogy meg is kért, hogy keressem meg.
Nem kellett sokat gondolkodnom, rögtön az öltözőhöz mentem. Vagy négy tanár ott volt, de nem törődtek velem, eléggé lesokkolta őket a vérfürdő. A kinézetük alapján egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy tényleg be akarok e menni, de végül erőt vettem magamon és beléptem a helységbe.
Nem akadtam ki a látványon. Láttam már ennél sokkal durvábbat is. A föld csuron vér volt, a falon meg egy vérrel festett kép volt. Szépen fest a csaj, ezt azonnal megállapítottam magamban. Nem tudom, pontosan mit akart ábrázolni, de nekem bejött. Szerintem város volt a képen, melyet hatalmas madarak akartak lerombolni. Ez után úgy gondoltam, hogy ezzel a hellyel végeztem. Felmentem, szóltam tanárnőnek, hogy nincs semmi, valószínű, hogy elkószált Dorothy.
Szünetben Ty-jal azonnal megkerestük Greget. Átbeszéltük az ötleteket, hogy ki szerint hol rejtőzködhet szegény lány. Miután túltárgyaltuk a dolgokat, felhívtak Oxánát, szóltam neki, hogy elképzelhető, hogy majd kelleni fog. Mire becsengettek, már a fél tanári kar Dorothyt kereste, így rengeteg óra elmaradt. A diákok közül viszont csak minket érdekelt a dolog, ezért azt iskola szinte kiürült, így viszonylag gyorsan haladtunk. Ismerve a tinik észjárását, három lehetséges hely merült fel bennünk, amiből kettőt baj nélkül felkereshettünk. Első körben a padlást látogattuk meg, sikertelenül. Utána a pincébe mentünk.
Amint beléptünk, éreztük, hogy valaminek történnie kell itt. De nem bíztuk a dolgot a véletlenre, bementünk a pincerendszer mélyére, amikor meghallottunk valamit. Gyorsan odaszaladtunk, ahonnan jött a hang. És ott megpillantottunk egy lányt. Tudtam, hogy ki ő, hiszen ismertem. Egy osztályba jár velem, de abban az állapotban, amilyenben volt, alig ismertem fel. Közelebb akartam menni hozzá, hogy jobban szemügyre vehessem, de megelőzött. Erőt vett magán és előrelépett. Hosszú haja csapzott volt, kócos és véres. A kezei és lábai remegtek. De nem sírt, sőt nem is könnyezett. Elszántság látszódott a szemében. Erről ismertem fel. Miután a szemébe néztem, minden kétségem eloszlott. Biztos voltam benne, hogy ő az, Dorothy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése