Álom a jövőből

Előző beszámolómban említettem, hogy kiderült az igazság Jakubról. Mármint arról az emberről, akit mi a litván srácnak hittünk. Ugyanis Dorothy közölte velünk, hogy pár hete négy maszkos alak elvitte valahová az eredetit. Ezt a hírt elég vegyesen fogadtuk. Oxána totál kiakadt, és a nap hátralevő részében ott puffogott, hogy megmondtam, tudhattam volna, hogy nem ő az. Mi pedig kicsit megkönnyebbültünk, mert mégsem az eredeti Jakub változott meg és lett ilyen bunkó. Az viszont nekünk sem tetszett, hogy valami vadidegennel éltünk az utóbbi két hétben, aki akármikor végezhetett volna velünk. Sőt, még mindig itt van és meg is tehetné, csak most már figyelünk rá. Mert ugye nem mehettünk haza és közölhettük vele, hogy "Sorry, tudom, hogy eltettétek láb alól a barátunkat, most már elhúzhatsz." Úgy gondoltuk, a legjobb, ha titokban tartjuk a dolgot. Ugyanúgy viselkedünk vele, mint eddig, de odafigyelünk arra, hogy miket csinál. Emellett pedig elkezdjük keresni az eredeti Jakubot.

Az ötlettel nem volt gond, a kivitelezésével már annál inkább. Egész héten jártuk a várost, kerestük a barátunkat. Minden zugba benéztünk, de sehol semmi. És ekkor eszembe jutott valami. Az, hogy képes vagyok a jövőbe látni. Csak kell hozzá egy kis segítség, történetesen Shöle gyógyszerei, amiktől Svédországban totál kifeküdtem. Vadabbnál vadabb dolgokat álmodtam a kapszuláktól, de így utólag kiderült, hogy nem hülyeségeket. Ugyanis az álmok a jövőről szóltak. Megálmodtam Ty-t, a bandát, meg mindent. Ez ijesztő, lehet nem is volt túl jó ötlet, de akkor úgy el voltunk keseredve, hogy azonnal mindenki beleegyezett, így Oxána küldött egy rendelést Shöléhez. Pár nap múlva meg is érkeztek a pirulák. Aznap este izgatottan mentem el lefeküdni. Vittem magammal a gyógyszereket. Befeküdtem az ágyamba, majd egy pohár vízzel leküldtem az anyagot. Nem tudtam, hogy sikerül e a tervem. Amikor kint voltam, képtelen irányítani a dolgokat, minden álom csak úgy jött magától. Így tehát annyit tudtam tenni, hogy elsuttogtam a célom "Meg akarom találni Jakubot, meg akarom találni Jakubot." Kb. négyszer sikerült ezt elmondanom, majd hirtelen elsötétült körülöttem minden.

Egy mosdóban tértem magamhoz. Első idegből felnevettem, jó cinikusan, ahogy szoktam, amikor olyan dolog történik velem, amire semmi estben sem számítok. Aztán tudatosult bennem, hogy ez a jövő, és küldetésem van. Azt elképzelni sem tudtam, hogy vajon ennek az álomnak köze van e Jakubhoz, de azért optimistára vettem a dolgot és kimentem körülnézni. Sejtettem, hogy egy pláza a hely, ahol vagyok, de amint kiértem a folyosóra le kellett döbbenjek. Ismerős üzletek vettek körül, régen ebbe a bevásárlóközpontba jártunk enni, inni, vásárolni. A felismerés, hogy visszatérek ide, boldogsággal töltött el.

Nem volt sok időm örömködni, ugyanis a következő pillanatban megpillantottam egy nagyon ismerős alakot a tömegben. Nevezetesen saját magam. A külsőmből rengeteg következtetést le tudtam vonni. Például azt, hogy ez nemsokára meg fog történni, mert majdnem ugyanaz a ruha volt rajtam, amit mostanában hordok. A pulcsim volt új egyedül. Ettől viszont kicsit megijedtem. Ugyanis ha itt valami történik, ami rossz, azt tuti megpróbálom majd elkerülni a jövőben, de ettől fel fog fordulni minden. Nem kellett sok idő, el is vesztem ebben a gondolatmenetben, és majdnem szem elől veszítettem magam.


Kicsit jobban szemügyre vettem a másik figurát is. Rövid idő alatt rájöttem, hogy ő Greg. A kérdés azonnal belém hasított, hogy mégis mi a francot keresek egy plázában, pont Greggel. Nem tudtam mire vélni a dolgot.

Ezen agyaltam, mikor lövéseket hallottam. Azonnal elfintorodtam, mert már tudtam, hogy ennek az álomnak nem lesz jó vége. Csak remélni tudtam, hogy nem kell végignéznem a halálunkat. A reményem hamar szertefoszlott, ugyanis a lövöldöző nem más volt, mint a férfi az álmaimból, vagy ha úgy tetszik a jelenből. Sorra szedte le az embereket, és minket keresett. Ezt tudták a jövőbeliek is. Greg és én pánikba estünk, majd futottunk amerre láttunk. Ám a férfi sem volt rest, tudta, kit is akar igazán.

Szívem szerint üvöltöttem volna az utasításokat, hogy merre menjenek, meg hogyan, de hát egy nyomorult szelem voltam. Ennek ellenére, mint egy izgalmas akciófilmben futottam a szereplők mellett, és biztattam őket, mintha azok hallanának. Jobban pánikba estem, mint ők.
Greg a szokásos higgadtságával állt neki a dolgoknak, kiabálás helyett hirtelen irányt váltott. Jó ötlet! -gondoltam magamban. Ki akart vezetni a parkoló szintre. Ám amikor felért és kinyílt a lift ajtaja egyenesen belebotlottunk a férfiba. Ezt már ő sem bírta hidegvérrel, felüvöltött, bevert egyet a fegyveresnek, majd futásnak eredt a jövőbeli énemmel. Őszintén szólva, én, a szellem, úgy megijedtem, hogy már a fiúk előtt leértem a földszintre, és rohantam volna ki az utcára. Csakhogy egy hangos puffanás visszafordított.

Nem, még nem lőtt le senkit. Csak a jövőbeli énem volt olyan ügyes, hogy elnyalt a folyosón. Mire felkelt, a férfi már egy fegyvert szorított a homlokához. Déja vum lett hirtelen. Hasonló helyzetünk volt, amikor patkány támadt Rickre. De most csak ketten voltunk. Ez hamar leesett mindkettőnknek, mert pár kétségbeesett imát elhadartam, ami egyáltalán nem volt jellemző rám soha. Ilyen kilátástalan helyzetbe még sosem kerültem életem során.

A következő pillanatban viszont összeszedtem magam és tüsszentettem egy hatalmasat. Ez két okból is okoz döntés volt. Tudtam, ha egy picit is megmozdulok, fejbe lő. Így viszont először nem tudta eldönteni, hogy szabadulni akarok e vagy mi, utána meg már túl késő volt. Ugyanis amikor hapciztam, hezitált egy pillanatot, utána lőtt, de akkor már nem találta el csak a fülem. Greg pedig egy, a szökőkútból csórt kő segítségével kiverte a fegyvert a támadónk kezéből. Nem is kellett több nekünk, rohantunk kifelé. Az, hogy a férfi nem követ minket csak későn tűnt fel, mikor már kint voltunk ez épület előtt és örültünk egymásnak és hívtuk a rendőrséget.

Mivel nem nagyon hallottam és figyeltem, így Greg vette észre először, hogy valami nem stimmel. Pár pillanattal később nekem is leesett, hogy az tetőn mozog egy alak. Még az hogy mozog. Egy géppuska van a kezében és ránk célozgat fentről. Mire ráeszméltünk, hogy jó ötlet lenne elfutni, már előttünk állt. Meghúzta a ravaszt. Ám nem történt semmi. Kifogyott a lőszere. Ezt a mázlit. Na meg azt, hogy már jöttek a rendőrök is. Erre a férfi fogta magát és vicsorogva leugrott a tetőről, majd az üzlet zászlótartójára felnyársalódott. Sok ilyen jelenetet láttam már filmekben, de így még sosem. Fel is fordult a gyomrom és szerintem a jövőbeli énemnek is, ugyanis ezután csak ott álltam és nem tudtam mit mondani. Greget is sokkolta az eset. Erre még ő sem számított. Aztán nagy nehezen kinyitottam a szám és


Felébredtem. Körülöttem csupa izzadtság volt minden, az ágy mellett pedig Rick figyelt aggodalmasan. Nem kérdezett semmit, mert tudta, hogy amit álmodtam, biztosan nem volt jó. Én pedig egyenlőre csak annyit mondtam neki, hogy hozzon inni valamit, aztán majd elmesélek mindent. Erre majd holnap fog sor kerülni. Nagyon kíváncsi vagyok a többiek reakciójára. Pláne Gregére...