Dorothy mondandója, Jakub elrablása.

Mikor elkaptuk egymás tekintetét, elvigyorodott. Visszamosolyogtam rá. Tudtam, hogy minket nem lenne képes bántani. Mialatt ez a gondolat átsiklott a fejemben, a padlón megcsörrent valami. Nem lepődtem meg, mert tudtam, hogy az eszköz, amivel elkövette a vérengzést még nála van. Én viszont a szemébe néztem és nem a kezeit figyeltem, egészen idáig. A lány segédeszköze, egy extrán éles pengéjű kard volt. Megítélésem szerint régi darab lehetett. Erre abból következtettem, hogy Dorothy nagyon nem szeretett volna megválni tőle és a fegyverbe volt karcolva egy érdekes jel is. El sem tudtam képzelni, hogy mit jelenthet, de úgy voltam vele, hogy ezt majd később megbeszéljük. Az elsődleges küldetésünk az volt, hogy megtaláljuk a lányt.
Mivel ezt teljesítettük, ki kellett találnunk egy újabb célt magunknak. Az ötlet rögtön meg is született. Hozzuk ki magunkkal az iskolából Dorothyt észrevétlenül. Mert hát, ha észreveszik, azonnal elviszik a rendőrök és bedugják egy intézetbe. Ezt meg nem hagyhatjuk. Egyrészt mert osztálytársam (egy mindenkiért, mindenki egyért elv), másrészt pedig nem egy vérengző vad szegény csaj, hanem egy áldozat. Ott helyben lemertem volna fogadni, hogy valaki zaklatta vagy megtámadta, azért csinált ekkora felfordulást. Tehát időt kellett nyernünk, hogy átbeszéljük vele a történteket. Ehhez azonnal hívtuk Oxánát, ő pedig öt percen belül az iskola előtt volt.

Ezután már csak ki kellett jutnunk az épületből. Szerencsére nem volt egy pokolian nehéz dolog. Ugyanis a főbejárat nincs messze a pince lejárójától. Ennek ellenére nagyon óvatosan mozogtunk. Én személy szerint ugyanolyan intenzitással figyeltem mindenre, mint anno Litvániában vagy Svédországban. Greg pedig megint bizonyított. Élete során kétszer volt éles helyzetben, mindkét alkalommal hatalmasat alakított. Most is volt egy nagy pillanata. Körülbelül félúton jártunk, mikor lépteket hallottunk a bejárat felől. Nagyon megijedtünk, mert ez azt jelentette, hogy vagy hátraarcot csinálunk és felmegyünk az emeletre (még jobban nehezítjük a feladatunkat), vagy pedig belefutunk valakibe, aki legrosszabb esetben tanár. Ezen esetek egyikét sem kockáztathattuk meg, úgyhogy minden különösebb problémázás nélkül Greg fogta magát és kiszaladt a bejárat felé, ahol tényleg egy tanár volt. Ezután eljátszotta a nagy halált, meg hogy mennyire rosszul van. Pár perc múlva teljes csend lett. Hála az égnek meggyőzőt alakított a srác, így a felnőtt felment egy fájdalomcsillapítóért. Pár pillanat múlva már a fiú önelégült vigyorát láttuk és futottunk kifelé Oxánához, aki ott várt ránk már vagy fél órája.

A rendőrnő egyedül jött. Ez volt a szerencsénk. Mert amikor megkérdezte, hogy hova és mi azonnal rávágtuk, hogy haza, Dorothy elkezdett visítani és üvölteni. Ennek hatására szegény Oxy majdnem belehajtott egy teherautóba. Halvény ötletünk sem volt, hogy ezzel most mi baja van a lánynak. Majd megnyugodott és kinyögte, hogy arról az emberről szeretne nekünk mosdani pár dolgot, akit mi Jakubnak hiszünk. Ez a kijelentés nálunk verte ki a biztosítékot. Oxánának elege is lett. Fogta magát és leállította a kocsit az erdő szélén, majd ránk parancsolt, hogy indítsunk kifelé, most beszélgetni fogunk. Mi pedig zokszó nélkül engedelmeskedtünk neki. Vagy két percig dermedten álltunk a kocsi mellet, mikor Ty megtörte a csendet. Megkérdezte, hogy miért nem megyünk sétálni, ha már itt vagyunk. A többiek azonnal bele is egyeztek az ötletbe, hiszen szép idő volt és egy kis séta a természetben pedig sosem árt.

Elindultunk a kis sétánkra. De csak mentünk, és mentünk. Valahogy senki sem akart megszólalni. Végül, amikor már éreztük, hogy Oxána addig nem visz haza minket, amíg nem lesz valami esemény, Dorothy belekezdett a mondandójába. Kicsit bátortalannak tűnt, úgyhogy meg is nyugtattuk, hogy nem lesz semmi baja, csak mondjon el mindent, amit tud. A vigyorgásunk meg barátságos hangnemünk érezhetően nagy hatással volt rá, ugyanis a következőkben már volt ereje a beszédének és nem csak száraz tényeket közölt velünk, hanem mindent, amit csak lehet. Rögtön azzal kezdte, hogy akit mi Jakubnak hiszünk az egy körözött bűnöző és valószínűleg a rendőrség bérelte fel ellenünk.

Ezt az információt nagyon lassan sikerült feldolgoznunk. A rendőrség ránk küld egy bérgyilkost? Elég durván hangzik a dolog. De nem is olyan valószínűtlenül. Ugyanis hónapokkal ezelőtt magunkra haragítottuk őket, azzal, hogy a litván barátaink kimentettek Rick barátjának meggyilkolása vádja alól. Nem voltak hajlandóak elismerni az ártatlanságomat, de kénytelenek voltak szabadon engedni, Azóta, ahány galiba történt, mindig ott voltam a közelben. Lehet, hogy elegük lett a dologból és úgy döntöttek, ideje lesz eltenni engem láb alól. Ez volt a könnyebben megemészthető rész. Ki akarnak nyírni. Oké. Sok sikert.

Viszont mi van az eredeti Jakubbal? Hol van? Meghalt, vagy csak eltették valahová? Egyből ezer kérdéssel bombáztuk Dorothyt. Ő viszont csak annyit tudott, hogy egyszer mikor követte Jakubot, egy négy főből álló csoport leütötte a házunk előtt és egy ugyanúgy kinéző srác ment be hozzánk ezután. Tehát kicserélték, ugyanúgy, ahogy mi Ricket. De miért követte Dorothy a fiút? Ezt a kérdést azonnal megkapta. Válasz helyett csak elpirult, ebből mindenki rájött, hogy semmi rossz szándék nem volt a lányban.

Viszont abban a másik srácban és a bandában annál inkább. Ezt azonnal érzékelte Dor, úgyhogy jól szemügyre vette a négyes tagjait. Ma pedig meglátta az egyikkőjüket az iskolában és gondolkodás nélkül nekiesett. Ugyanis kiskora óta tanul harcművészetet, bolondul a kardokért. Azt mondta, hogy ha a középkorban lennénk, tuti egy bérgyilkos szekta tagja lenne. Ez a világnézet a mai tettét is megmagyarázza.

Végül úgy döntöttünk, hogy bevesszük a csapatba, úgysincs még kardforgatónk. Emellett hatalmas segítséget tud majd nyújtani nekünk, és ha feltűnik valaki a Jakub rabló négyesből, ő azonnal kiszúrja. Most viszont megint küldetésünk van. Ki kell derítenünk, hogy kik és mi célból rabolták el a litván fiút. És természetesen meg is kell találnunk őt. Méghozzá élve. Csak remélni tudom, hogy sikerrel járunk.