A legvadabb Péntek

A múlt heti incidensek után ez a hét teljes nyugalomban telt. A litván srácot átalakítottuk belőlem Rickké.  Így már kötött bele senki sem, sőt már egész jól beilleszkedett ő is. Persze nem mertük egyedül hagyni egy pillanatra sem. Ty szinte mindig mellette volt. A hetet Greg, Rick és én is megúsztuk botrány nélkül. Egészen idáig. Most viszont nagyon durván sokkos állapotban vagyunk még mind a hárman. Ugyanis kis híján kinyírtak minket. És ami durvább. Megvédtük magunkat, de minket akarnak felelősségre vonni a dolgokért.

Minden úgy kezdődött, mint egy átlagos téli szünet előtti utolsó napon. Hullafáradtan vonszolta be magát az egész osztály az első órára. A mai nap már nem volt ott Jakub a másomnak, így én szívtam törin. Nem is emlékszem rá, hogy mi történt azon az órán, ugyanis Tyjal végig aludtuk az egészet. Aztán a második, majd a harmadik órát is. Ezután durvult el a napunk...

Szokás szerint meguntam az osztályom, így felmentem a második emeletre beszélgetni Rickkel és Greggel. Éppen a tegnap esti Milan meccset tárgyaltuk ki, mikor egy, a folyosón lévő diákok alapzajánál erősebb hang csapott meg minket. Elnéztem Rick válla felett és lefagytam. Ugyanis ott áll tőlem három méterre a patkányképű. De nem ám úgy original  módon. Ott volt a kezében egy pisztoly, amit egyenesen a szemem közé fogott. A következő pillanatban már a fegyver csövét szagoltam és vártam a sötétséget. Ám nem húzta meg a ravaszt. 

Gondosan  homlokomhoz fogva a lőfegyverét kilökdösött  a lépcsőfordulóig (szerintem a nagyobb nézettség érdekében). Ott elkezdett üvölteni, mint a fába szorult féreg, hogy így-úgy meg fog ölni, mert egy sátán vagyok, veszélyeztetem az emberek életét és elrontottam az életét. A prédikáció végét sajnos nem hallhattuk, mert a két barátom azonnal elkezdett felém rohanni, ám Patkány közölte, hogyha még egy lépést próbálnak felém tenni lelő. Így a következő beszéde alatt kénytelenek voltunk kitalálni valamit nem verbális kommunikációval. Öt körgrimaszolás és kacsingatás után világossá vált számomra a tervük. Greg megböki az oldalam jeladásként, én észveszejtő sebességgel lebukom (ha nem, meghalok) Rick pedig bever egyet a támadónak. Mikor a kacsingatások abbamaradtak gyorsan elkezdtem agyalni, hogy és akkor mivan, ha egy tized másodpercnyivel lassabb leszek?

Ezt a gondolatmenetet nem sikerült befejeznem, mert Greg teljes erejéből oldalba vágott. Így önkéntelenül is lebuktam, hogy oda tudjak kapni az ütés helyéhez. Szerencsére elég gyors voltam, mert Patkány azonnal lőtt,   így viszont nem a fejem loccsant szét, hanem az ablaküveg tört ripityára. Rick is sikerrel hajtotta végre a rá háruló feladatot. Aztán már kelt volna fel támadni, ám az agyam eldurrant. Fejéhez vágtam minden sértést, ami eszembe jutott, majd elkezdtem rugdosni a fejénél. Már csupa vér volt a lábam, mikor egy kéz fogta meg a vállam. Hernando volt az. Mindenféle érzelem nélkül közölte velem, hogy jó lenne, ha abbahagynám, mert tény, hogy ő akart megölni, de súlyos sebeket okozok neki, így engem jobban elítélnek majd. Ezt fel is fogtam, így csak annyit kértem tőle, hogy búcsúul mondjon neki valami szépet. Ő odafordult a földön fekvő Patkányhoz, belenézett a két szemébe majd ezt mondta: "Remélem, megdöglesz minél hamarabb", majd egy széles vigyor kíséretében elhagyta velünk a helyszínt.

Ezt követően megjelentek az iskolában a mentők és a rendőrök is. Még semmi konkrétat nem tettek, csak kérték, hogy mondjuk el azt, hogy mi történt pontosan. Patkányt kórházba szállították, őt majd később kérdezik ki. Remélem, a rendőrség nem fog eljárást indítani. Eleve sem nagyon kéne velük kapcsolatban lennem a Rickes ügy miatt. Ez viszont még a jövő dolga. Most legjobban amiatt aggódom, hogy miként fog reagálni Oxána az esetre. Remélem nem lesz annyira kiakadva...