Egy nagyon hosszú hét

Ezt a hetet legszívesebben egy az egyben kihagytam volna az életemből. Nem telt el nap úgy, hogy ne történtek volna kisebb nagyobb bonyodalmak. A csapatunk felállása is megváltozott egy cseppet. Természetesen mindenről mi tehetünk, ugyanis így utólag belegondolva elég meggondolatlan dolog volt idehozni Jakubot. Ő persze élvezi, hogy sokan vagyunk, új környezetbe került és bírják is őt az emberek. Viszont pár ember felfedezte, hogy kettő van belőlem..

Szerdán történt az eset. Nem éreztem túl jól magam, ezért Jakub ment iskolába helyettem. Elismerem, ez orbitálisan felelőtlen dolog volt részünkről, de megígértem neki, hogy lassan egy nap mehet helyettem. És hát, valahogy 39 fokos láz mellett nem volt kedvem vitatkozni vele. Persze előtte a lelkére kötöttem, hogy legyen csendben egész nap, keresse meg a többieket, az órákon pedig véletlenül se legyen aktív. Azért meg csak imádkozni tudtam, hogy fel ne szólítsák felelni a tanárok.

Szerencsére ez nem is történt meg. Ám mégis volt egy incidens aznap. Valaki kiszúrta Jakubot. Vagy az is lehet, sőt valószínűbb, hogy én belém akart kötni az illető. De pechje volt. Ugyanis a másik énem nem nagyon tűrte, hogy üvöltve halandzsáznak előtte valami érthetetlen szöveget és még lökdösik is. Így hát, bevert egy párat a kötekedőnek. Csakhogy az nem adta fel, és késsel ment Jakubnak. Ő elkezdte szidni a támadó anyját litvánul, (amiből az nem értett semmit) majd kiverte a kést a szemétláda kezéből és a torkához fogta. Már nem kellett sok, hogy megölje, mikor felbukkant Ty.

Elég nagy lélekjelenléte lehetett, mert gond nélkül szétszedte a civakodókat. Sőt, Jakubot még le is nyugtatta.  Valószínű, hogy cseppet meglepődött mikor rájött, hogy akármennyire is az osztálytársának akart segíteni, egy vadidegen mellé állt. Mázlinkra ez őt nem zavarta, úgyhogy amint megtudta, hogy nem én vagyok ott, megismerte Jakubot. Később persze finoman megkérdezte, hogy velem mi van, és hogy merre vagyok. Ez már sok volt a litvánnak. Így csak annyit fújt órákon keresztül, hogy later, later, later. Majd délután beállítottak ketten.

 Először azt hittem, szívinfarktust kapok. Rögtön meg is kérdeztem Jakubot, hogy most mi a fene van. Ő meg csak hebegett-habogott össze vissza, mire Ty vigyorogva előadta, hogy mi történt. Azonnal elkezdtem agyalni, hogy ki lehetett a támadó, de semmi ötletem nem volt. Eddig még egyszer sem kötöttek belém ennyire nyíltan. Aztán elmondták, hogy a gyerek, aki megtámadta Jakubot nagyon fura volt. Tipikusan felejthetetlen figura. Ugyanis tisztára patkány kinézete van. A barátom is csak így mondta, hogy "the rat wanted to kill me". 

Pár óra tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy ennek most nem tudunk mit csinálni, majd csak történik valami, ami után jobban megfigyelhetjük ezt az embert. Pár alapvető dolgot viszont nem árt megtudnunk róla. Így gyorsan ki is osztottuk a kérdéseket egymás között. Például: Ebben az iskolában tanul? Hova valósi? Mennyi idős? Volt e már valamilyen bűncselekménye? Meg még pár hasonló kérdés.  

A hét végére a barátaim egy két dolgot már kiderítettek róla. Finoman szólva sem jó fiú ez a patkány. Lehet, jobban oda kell majd figyelnünk rá. Így is van elég bajom, hát, még ha egy volt bűnöző is belém köt, majd még jobban fog imádni a rendőrség. 

A küldetésünk pedig még egy fokkal kockázatosabbá vált. Ty is a csapatunk tagja lett, így az ő épségéért is Oxána felel. Az álmom lassan kezd beigazolódni. Ty egy veszélyes banda tagja lett. Még most nem tartunk a fegyvereknél, és gyilkos üldözésnél, de attól tartok, ha ez bekövetkezett, az is be fog, csak idő kérdése.

Szerencsére az ötletekből viszont nem fogyunk ki. Most éppen azon gondolkodunk, hogy mi lenne, ha nem belőlem, hanem Rickből csinálnánk inkább kettőt. Lehet  a gyilkost úgy hamarabb megtalálnánk. Csak hát nem akarok kinyíratni Jakubot. Tehát ezen még kell agyalnunk. És ki kell még mindent derítenünk patkányról is....