A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szilveszter. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szilveszter. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 5., szombat

Őrült szilveszter (PART 2)


Nos, ahogy ígértem folytatom is a történetet, melyet abbahagytam, mert túlságosan elfáradtam az írása közben. Mikor belekezdtem, nem hittem volna, hogy ennyire részletesen emlékszem majd a dolgokra. De szerencsére tévedtem. Ha pedig minden pontosan fel tudok idézni, akkor miért is ne írjak le mindent a jövő számára?
Szóval, ott hagytam abba, hogy Greg és Oxána szerelmet vallottak egymásnak, miközben Rick eszméletlenül feküdt a padlón. Ugyanolyan hirtelen tértünk magunkhoz Jakubbal, mint ahogyan leblokkoltunk. Hirtelen elöntött minket a harag társaink iránt, de azonnal le is higgadtunk. Hisz tudtuk, nem tehetnek róla, már nem a maguk urai a szerelmesek. Tehát finoman szóltunk nekik, hogy ezt most abba kéne hagyni, és Rickkel kéne foglalkozni egy kicsit. Ők persze azonnal zavarba jöttek, majd hebegtek mindenfélét, csak éppen értelmeset nem. Azonban mi összeszedettek voltunk, így hamar kerítettünk egy zseblámpát és nagyon alaposan megvizsgáltuk az ájult fiút. 

Az állapotát kétségbeejtőnek tituláltuk be. A lábánál nem vérzett annyira, de látszott rajta, hogy oda is kapott szúrást. A levágott karjáról meg ne is beszéljünk. Abból a sebből dőlt a vér. Nem tudtuk eldönteni, hogy mennyit vesztett, de abban mindketten biztosak voltunk, hogy ha azonnal nem teszünk valamit, meg is halhat. 
Viszont a házban uralkodó helyzettel sem voltunk tisztában. Halvány fogalmunk sem volt arról, hogy a gyilkos éppen merre szaladgál. Ez nagyon megijesztett minket. Lehetséges, hogy csak úgy lazán ki tudtunk volna sétálni a lakásból a kocsinkig, de az is benne volt a pakliban, hogy amint kilépünk az ajtón, kést szúrnak a szívünkbe. 

Végül nem kockáztattunk. Készítettünk egy gyors tervet, amelyben mindenki kapott szerepet. Az első lépést rögtön én kaptam. A dolgom annyi volt, hogy elő kellett kerítenek Jacket, ugyanis vele, sokkal egyszerűbben kijuthattunk a házból, hiszen ő volt a házigazda és nyilván sokkal jobban ismerte a járást, mint mi. És nem utolsó sorban, ő tudott nekünk fegyvereket adni, így egy esetleges támadás esetén nem a puszta kezünkkel kellett volna megvédeni magunkat.

Szerencsére egész hamar megtaláltam. Valahogy éreztem, hogy az üveges szobában lesz, ugyanis a legdrágább dolgok ott voltak. Ha az én házam lett volna, én is ebben a szobában várakoztam volna. Nagy mázlim volt, mert majdnem lelőtt. Én bolond, csendben akartam odaosonni, felmérni a helyzetet és csak utána mutatkozni. Ám ő észrevett és kérdezte, hogy ki van ott, de először nem válaszoltam. Viszont mikor egy puskacsővel néztem farkasszemet, azonnal megszólaltam. Utána egy röviden elmondtam a helyzetet, majd siettünk is vissza. Másik úton mentünk, ugyanis először bementünk a konyhába pár alapvető orvosi cuccért. Ott volt egy telefon is, azonnal lecsaptam rá, de csalódnom kellett. Az, hogy nem volt térerő, Jacket egyáltalán nem lepte meg. Ezek szerint ez itt mindennapos dolog. 

Húsz perccel távozásom után sikerült visszatérnem barátaimhoz nyomomban a házigazdával. Hatalmas sóhaj hagyta el mindenki száját. Már éppen arról fantáziáltak, hogy utánam indulnak, mert bajom eshetett. Én jót nevettem rajtuk, és kijelentettem, hogy nem szokásom bajban lenni, mire Oxána elkezdett fuldoklani a nevetéstől. Nagyon idiótán nézhettünk ki, de úgy tűnik, mi még ilyenkor is képesek vagyunk nevetni.  Ez a családias pillanat kb. 10 másodpercen belül véget is ért, azonnal rátértünk a Rickes problémára. A sebeket fertőtlenítettük, a karja helyét meg bekötöttük amennyire lehetett. Elég csálén festett a vállából kiálló textil darab, de legalább nem vérzett tovább. Greg megkérdezte, hogy nem kéne e vért juttatni a szervezetébe valamilyen módon, mire mi Jakubbal rögvest egymásra néztünk és vigyorogtunk egy hatalmasat. Eszünkbe jutott a tavalyi litván incidensem a tornaterembe, ahol kampós rám tört, majd majdnem megölt. Rengeteg vért veszítettem. Végül úgy éltem túl a merényletet, hogy Hakän itatott a saját véréből. Undorító volt, de életet mentett vele.

Miután a srácot rendbe szedtük, Jack adott nekünk pár használható fegyvert a fiókból.  Greg köszönte szépen, maradt a késeinél, Oxy egy pisztolyt vett el, Jakub és én pedig tőröket kaptunk. A következő percekben azt tárgyaltuk meg, hogy mégis mi módon araszoljunk ki a házból. Végül úgy döntöttünk, Jack viszi Ricket, elől Oxána és Jakub, hátul pedig Greg és én fedezünk. Még véletlenül sem raktuk őket egymás mellé vagy mögé. Így volt számunkra biztos a hangtalanság. Bár ezt a döntést a két érintett fél kicsit zokon vette, de beletörődtek, hogy amíg kiérünk valami biztonságos helyre, addig síri csend kell, hogy legyen. 

Hajnali egy. Tisztán hallottuk, ahogy ütött az óra. Elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy neki induljunk az ismeretlennek. Rettentő lassúsággal araszolgattunk előre. Szinte tyúklépésben haladtunk. Ez engem rendkívül idegesített. Eleve sem vagyok türelmes ember, de az a fél óra, amit a bejárati ajtóig bandukoltunk kész szenvedés volt. Elvileg kb. 100 métert kellett megtennünk, de rengetegszer megálltunk, mert zajt hallottunk valamerről. Ilyenkor vagy húsz másodpercig feszülten, csendben vártunk arra, hogy mi lesz, majd mentünk tovább. 

Az érzés, amikor kiléptünk  a bejárati ajtón, felbecsülhetetlen volt. Fújtunk egy nagyot, majd a kocsik felé vettük az irányt. Azt hittük, innen már nem történhet semmi. De szokásainkhoz híven ezt is elkiabáltuk. Az alakzatot tartottuk, de nem figyeltünk a környezetünkre. Így mikor odaértünk a kocsihoz és vártuk, amíg Ricket befektetik a csomagtartóba, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy penge áll a karomban. Az istenit, gondoltam magamban. Először azt hittem Greg szórakozik, vagy bekattant a srác már le akartam oltani, mikor még egy pengét döfött belém valaki. Megfordultam és szemtől szemben álltam a gyilkosunkkal. 

Üvöltöttem egy hatalmasat, mire mindenki észhez tért. Azonnal ugrott Jakub és Oxána, hogy segítsen, viszont a bambulásból felocsúdott Greg így is megelőzte őket. Először láttam, hogy hogyan bánik a késekkel. Az állam leesett tőle. Olyan volt, mint egy vérbeli profi. Emlékszer, valamelyik beszélgetésünk alkalmával titokzatosan utalt rá, hogy nem idegenkedik a kések használatától, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire profin harcol velük. Így tehát nem is avatkoztam a harc menetébe, hagytam kibontakozni a barátom. Ő pedig nem okozott csalódást. A profizmusától a támadó is megingott egy kicsit, és egy bizonyos idő után jobbnak látta menekülni. Greg viszont ezt nem hagyta annyiban. Engedte elfutni a mocskot, viszont utána küldte a két kését, amik sebészi pontossággal mélyedtek az idegen hátába. Fel is üvöltött, majd nagyobb sebességre kapcsolt és eltűnt a fák között.

Mi pedig nem győztük dicsérni a srácot. Sosem láttam, még csak rámordulni se valakire, nemhogy kést dobni más hátába. Lehidaltam tőle. Ezen túl vele fogok edzeni szerintem. Na, de mindegy, a lényeg az, hogy utána már csak a kevés benzin miatt izgultunk, na meg a rendőrök miatt. De időben találtunk egy benzinkutat, úgyhogy tankoltunk majd a kórházig meg sem álltunk. Felrobogtunk Rickkel, akit azonnal meg is műtöttek. Azt még nem tudni, hogy kap e műkart, vagy félkarú rabló marad-e, majd eldönti, ha akarja. Annyi biztos, hogy ezt a kalandot túléltük mindannyian, és megismertük Greg harcos arcát is. Most pedig nagy szükségünk van egy hatalmas pihenőre, bár kétlem, hogy ezt az éjszakát valaha is kipihenjük...

2013. január 2., szerda

Őrült szilveszter (PART 1)


Amikor tavaly azt írtam január elején, hogy ennél durvább szilveszterem nem volt és nem is lesz tévedtem. A mostani még egy fokkal vadabb volt. Annyival talán jobban végződtek a dolgok, hogy közülünk senki sem halt meg, bár ez csak a szerencsén múlott. Sőt, még összejött egy szerelmes párocska is, abból a két emberből, akikről sosem gondoltam volna. Mindent elmesélek, de csak szépen sorjában.

Először is, a nagy karácsonyi filmnéző maratonunkat kipihentük. 12 órákat aludtunk, plusz még ebéd után is ledőltünk minden nap. Totálisan feltöltődtünk energiával a szilveszteri bulira. Előre megszerveztük, hogy kocsival megyünk, Oxána vezet és öten leszünk. A rendőrnő, Jakub, Greg, Rick és én. 

Aznap kicsit korábban keltünk a szokottnál, ugyanis be kellett még vásárolnunk, mert csak illik vinni valamit, ha meghívtak. Aztán kettő körül elindultunk. Azért ilyen korán, mert viszonylag sokat, két órát kellett autókáznunk Jackhez. Nála volt a buli, ő pedig Rick haverja. Mire odaértünk be is sötétedett. Azt viszont kiszállás nélkül észrevettem, hogy nem egy hagyományos portára jöttünk és, hogy a ház hatalmas. 
Jack rögtön el is mondta, hogy mégy a déd mamájáé volt a porta és a ház is, azóta csak kisebb felújításokat hajtottak végre rajta. 

Aztán bementünk. A sejtésem nyomban beigazolódott. A hagyományos régi emléktárgyak és a modern technikai cuccok olyan brutálisan jó összhangban voltak, hogy azt elmondani lehetetlen. Az egyik szobában például a bent lévő dolgok 90%-az üveg volt és a finoman, üveggel kirakott falon volt egy plazma tv. Nagyon jól nézett ki. Vagy ott volt egy hálószoba. Egyik sarkában egy régimódi ágy volt, mellette egy fegyveres szekrényt, a szoba másik felében pedig egy fiók, amin modern pisztolyok és kések voltak. Ebből számomra kiderült az is, hogy a srác hivatásos vadász. Na meg hogy rocker. A szobája teli volt Hollywood Undeades cuccokkal.

Kis várakozás után megérkezett a többi vendég is. Elég nagy partit szervezett a srác, voltunk vagy negyvenen. Igen, negyvenen. A ház olyan nagy volt, hogy még így is simán elfértünk. A vendégek között voltak szimpatikus alakok, de olyanok is, akikkel szívem szerint nem is nagyon álltam volna szóba. De ez egy buli volt, tehát mindenkivel elvoltam amennyire tudtam. Úgy voltam vele, ha senki sem adja, majd elvonulok egy üveg whiskyvel. Ugyanis annyi pia volt, hogy ennyit én még életemben nem láttam egy helyen. Jakubbal rögtön el is csentünk egy üveggel a jagerből, ugyanis nekünk az a kedvencünk. 

Később beindult az igazi buli. Lehetett filmet nézni, társasozni, táncolni, meg amit akart csinálni az ember. Mi három felé szakadtunk. Oxána elment csevegni egy csajjal, Rick és Greg elmentek X-boxozni, mi Jakubbal pedig bátrak voltunk és beálltunk a táncba. Utána pókereztünk és römiztünk is, majd a karaokét is kipróbáltuk. Megállapítottam magamban, hogy ez a litván focizta gyerek óriási partyarc.

A dolgok a játékok után kezdtek elvadulni. Már eleget ivott mindenki ahhoz, hogy hülyeségeket csináljon, és ne figyeljen annyira magára. Bennünk is volt alkohol, de még annyira nem sok, hogy ne tudjunk magunkról. Éppen egy ütős horror filmet néztünk, amikor kiment a biztosíték. Miért is ment ki? -kérdeztük. Ja, hát persze, odakint hatalmas vihar volt. csak ez eddig nem tűnt fel senkinek. A biztosítékot meg odakint lehet felkapcsolni. Csodás. De ki menjen ki?  Ezen szépen össze is vesztek sokan, sőt egymásnak is estek. Na, itt mi jobbnak láttuk távozni és elindultunk megkeresni Jacket, hogy bunyó van. Össze is futottunk vele, de ő más miatt aggódott.

Azt mondta, a biztosítékot már megnézte, és nem lecsaptuk, hanem valaki tönkretette. Utána pedig elmondta, hogy nagyon fél, hogy a szóbeszéd igaz, miszerint a két éve körözött gyilkos még itt lakik a házhoz közeli erdőben és akármikor elkezdhet újra ölni. Ezen derültünk egyet, mert mi is hallottuk már ezt a pletykát, de különösebben nem foglalkoztunk sose vele. Persze azért nem nevettünk Jack képébe, mert Litvániában is történtek ám érdekes dolgok, amelyek elvileg csak legendák voltak.

De azért biztos, ami biztos alapon útra keltünk a házban felderíteni a többieket. Ez az akció hozta a legtöbb eseményt számunkra. Nem volt nálunk semmi világító dolog, így hangok és tapintás alapján tájékozódtunk. Nem kis erőfeszítéssel eljutottunk az üveges szobába, mert mintha Ricket hallottuk volna kiáltani ott, de tévedtünk. Nem volt ott senki. Kicsit megpihentünk, kilestünk az ablakon. Kinyitottam, de azonnal be is csuktam, mert odakint villámlott egy hatalmasat és az eső is befelé vágott. 

A kudarcba fulladt Rick keresés után Greg volt a következő, akit elkezdtünk keresni. Itt már sikerrel jártunk, de ezt az idegrendszerünk nem köszönte meg. Ugyanis eltapogatóztunk a régi háló felé, mert óriási sikolyokat hallottunk onnan és megijedtünk, mert Oxána hangját véltük felismerni. Mikor odaértünk, rájöttünk, hogy a félelmünk beigazolódott. A  rendőrnő éppen halkan nyögdécselt. De nem úgy, mintha bántanák. Majd csend lett. Utána meg mintha olyan hangot hallottunk volna, mint amikor valaki smárol. Teljesen összezavarodtunk. Aztán eszembe jutott a fiók. Fegyverek, lámpások, gyufák. 

Úgy döntöttünk, csendben maradunk, mert nem tudhatjuk, hogy kikkel lesz dolgunk. Nagyon halkan előkerítettünk egy nagynak tűnő gyertyát majd meggyújtottuk és izgatottan felnéztünk.

A látvány nagyon meglepett minket. Egyszerre volt kedvünk nevetni és elájulni a sokktól. Greg és Oxána ott falták egymást tőlünk pár méterre. Ezen akartunk nevetni, ám nem néztek ki olyan mulatságosan, mert Oxána vérzett, Greg kezeiben meg tűhegyes kések voltak. Előttük feküdt a padlón az ájult Rick, vérző lábbal, a jobb karja tőle ötlépésnyire hevert. Az ajtóig pedig egy vércsík vezetett. Egyszerre bukott ki belőlünk, hogy itt mégis mi a fészkes fene történt. A választ mindenki Oxytól várta, ám ő csak könnyezett és hápogott. Végül Greg törte meg a csendet. Elmondta nekünk, hogy éppen Oxánával beszélgettek, mikor berontott Rick segítségért kiáltozva, nyomában egy idegennel. A következő pillanatban az idegen nekiesett a rejtegetett srácnak, majd levágta a karját. Ezt folytatta is volna, de Greg előszedett a modern fegyverek közül pár számára szimpatikus kést és hátba szúrta az idegent, aki addigra már felügyelőnővel harcolt. A vége az lett, hogy az alak nyögött egy hatalmasat, majd kitámolygott a szobából. Ez után pedig végre kimondták egymás előtt, hogy megőrülnek egymásért Oxánával és nagyon féltették egymást. Rick bezzeg eszükbe se jutott... 

Viszont itt még nem volt vége az eseményeknek. Mi lett Rickkel? Mikor lett áram, ha lett egyáltalán? Hogyan jutottunk ki és haza? Később kiderül.... Folytatjuk... 

2012. szeptember 6., csütörtök

Tervezgetés

A második Stockholmi akciónkból sikeresen hazaértünk. Ennyire sikeres nyomozása még egyszer sem volt csapatunknak. nem is halt, sőt nem is sérült meg senki közülünk. Viszont mivel Hakänt is megölte Kampós, így már egyedül én maradtam neki. Tehát tény és való, hogy innentől kezdve csak rám vadászik.

Szóval ki kell eszelnünk valamit, ami megvéd. Elsősorban sajnos engem. Mivel, ha én meghalok, részünkről mindennek vége lesz, Kampós eléri célját.  Ezt nem hagyhatjuk, meg kell őt akadályoznunk. De hogyan? Azt sem tudjuk, hogy hová menekült, mit fog tenni, hol akar rám lecsapni.

Viszont akárhogy is lép, nekünk fel kell készülnünk rá, nem szabad hagynunk, hogy meglepetést okozzon. Szerencsére Shöle nagyon kreatív ötleteket ad nekünk régi bűntényekből merítve. Oxána, Jax, Danny, Justas és Meda szintén elég rendesen agyalnak. Viszont mi valahogy Jasonnel, Jakubbal és Jaceszel még nem tudtunk kinyögni semmi használható ötletet. De nem kell kétségbe esni, majd idővel csak eszünkbe jut valamit.

Másrészt megnéztem a lementett adatokat és szerencsére a nevek közül több mint a fele él még, csak mint lehetséges áldozat szerepel a listán. Viszont voltak akikkel már végzett, ráadásul volt akivel több mint egy évtizede. És a halottak között ott voltak Adrianék is. A többi emberről semmit sem tudok, a még élőkről sem, de nem is akarok. Eszemben sincs felvenni velük a kapcsolatot, mivel ha sikeresen elintézzük Kampós, már úgysem tudnák meg, hogy utánam valakit szintén meg akart volna ölni.

Ehhez viszont el kell intézni azt a dögöt. Remélem, ugyanilyen simán fog menni, mint ez a Stockholmi akciónk. Viszont ezt a lépést jól meg kell terveznünk....

2012. augusztus 9., csütörtök

A Stjön barlang

Sikerült az első helyszíni szemlét épp bőrrel, sérülés nélkül megúsznunk. Ez óriási teljesítmény, mivel mégis csak rólunk van szó. Ennek egyetlenegy oka volt. Mégpedig az, hogy nem volt a helyszínen szinte semmi. De csak szinte! Hogy mit is fedeztünk fel? Elmesélem..

Jó másfél órával később a tervezettnél végre valahára útnak indultunk.. Nagyon rossz kedvem volt, semmi kedvem nem volt még két órát utazni is. Totál kikészítettek indulás előtt, mindenki arról papolt, hogy ne sérüljek meg így, ne sérüljek meg úgy.. Nem mintha eddig direkt csináltam volna. Viszont az út végére minden mogorvaságom elillant, az út végén már kezdtem élvezni a rádióban lévő számokat és egész jól ráhangolódtam a küldetésre. Ebben persze nagy segítségemre volt Jakub és Jace. Nélkülük nem higgadtam volna le az tuti. Így viszont teljes összhangban, jó kedvűen léptünk be a barlangba.

Első pillantásra a hely egy abszolút elhagyatott helynek tűnt. Tettünk bent két gyors körbenézést, és megállapítottuk, hogy itt nincs senki és semmi. Már éppen indulni készültünk, mikor a távolba észrevettem, hogy valami fénylik. Azonnal oda siettünk. Egy konzerves doboz teteje volt. Ebből nem volt nehéz rájönni, hogy a múltban mégiscsak volt itt valaki. És ekkor Jace egy nagy kő mögött további dolgokat fedezett fel. Még vagy 5 konzerves doboz (hú, de szeretheti ezeket kampós) és egy félig égett lap. Gyorsan elkezdtem olvasni, de már sz első két szó után rosszul lettem és a sírás kerülgetett...

De összeszedtem magam és tovább olvastam. Ez a lap egy óriási pofoncsapás volt számomra. Ugyanis nem más volt a papíron, mint pár név és mellettük egyértelmű jelzések.

"  Ryan - halott  ---> kamion 2012.01.01.
   Adrian- halott ---- > kamion 2012.01.03.
   Hakän - üldözve
   Balazs-  üldözve (majdnem halott) ---> segítik"

Akármennyire is tény volt minden információ, nagyon letört. A két unokatestvérem miattam halt meg. Sejthettem volna, hogy nem kéne elmenni a buliba szilveszterkor, mert figyelnek. de elmentünk, és ők oda vesztek. 

A nap további része teljes depressziós hangulatban telt el, fogtuk magunkat és visszautaztunk a lap társaságában. Mi értünk haza előbb, így még fogalmam sincs, hogy mi történt a többiekkel. Remélem hamarosan megérkeznek.

2012. január 7., szombat

UFF!

Mint a cím árulkodik, nem sült el a partynk túlságosan jól. Nem, nem balhéztunk meg ilyenek, egyszerűen csak a sors közbeszólt. Mindjárt el is mesélem...


Minden a legnagyobb rendben kezdődött, az uszodában letusoltunk, rendbe hoztuk magunkat. Útközben vettünk kis rágcsálnivalót, és beállítottunk Jakubhoz. Nagyon boldog volt, hogy elmentünk és jól éreztük magunkat. Játszottunk, énekeltünk, beszélgettünk, ettünk, ittunk, nagyon jó kikapcsolódás volt. Rajtunk kívül Jakub barátja Hakän volt jelen, ők egy csapatban játszanak.

Rendes srác volt, hasonlóan vélekedett a dolgainkról mint Jakub és ő is mindenáron segíteni akart nekünk, mert elmondása szerint az utóbbi időben egy ilyen alak követte őt is. Ezen kicsit meglepődtünk, de nem tulajdonítottunk neki túl nagy jelentősséget, megbeszéltük, hogy majd találkozunk januárban valamikor és beszélgetünk még erről.

És utána jött a fekete leves. Jakub bátyja elindult velünk haza autóval. Így ültünk benne: elől Jakub és a bátyja, hátul mi hárman. Óriási köd volt, így óvatosan haladtunk nagyon. Az erdő széléhez közel egyre sűrűbb lett a köd, már az orrunkig nem láttunk el. És egyszer csak hirtelen a semmiből egy nagy böhöm kamion előbukkant velünk szembe és ... SÖTÉTSÉG.....

Majd az út szélen feküdtem, mellettem Adrian mozdulatlan teste hevert, másik oldalamon Jakub sírdogált.  Ryan teste az ütközést követően, mint egy kislabda berepült az erdőbe a sofőrrel együtt. Ketten maradtunk eszméletünknél Jakubbal, de értelmes, összefüggő mondatokat nem tudtunk kinyögni. Míg nagy nehezen felhívtam a mentőket. Elmondtam nekik hogy baleset történt jöjjenek azonnal, nekünk nincs komolyabb bajunk viszont vannak súlyos sérültek is. Miután letettem valaki egy késsel nekem ugrott.


Jakub, a nincs komolyabb bajunk kijelentésem enyhén félreértette. Nagyon feldühödött azon, hogy ilyet mertem mondani amikor a bátyja 100% hogy halott, és hiába magyaráztam neki hogy ez most a testi sérüléseinkre vonatkozott, képtelen volt felfogni, csak hadonászott és néhány helyen belém vágott. Sikerült nekem is párszor meglepni őt, próbáltam elvenni tőle a kést, de túl erős volt... Így csak magába vágott párat. Ennek az állapotnak egy másik kamion vetett véget, mivel annyira el voltunk foglalva a verekedéssel az úton, nem vettük észre hogy jön valami, és nem tudtunk kigurulni teljesen előle, így a kamion egyenesen átgázolt a lábainkon... Újabb SÖTÉTSÉG....

Két nappal később ébredtem a helyi kórház intenzív osztályán Jakubbal. Ő is így emlékezett a történtekre, nem győztünk bocsánatot kérni egymástól, mert a sérüléseink nagyját egymásban tettük. Adrian nagyon súlyos állapotban van, csak imádkozni tudunk, hogy túlélje, Ryan halott, Jakub bátyja halott....  Így minden eddigi tervem felfordult. 

Tegnap volt bent Hakän, hozott enni inni nekünk, beszélgettünk. Megtudtam, hogy az esetünket különösen nagy hévvel vizsgálják. Elképzelhető, hogy gyilkossági kísérlet volt, nem pedig baleset. Úgy néz ki a srác tud valamiről, amiről én nem....

2011. december 31., szombat

A meghívás

Szerencsére a kétségbeesésünk nem tartott sokáig. Tegnap Jakub a kezünkbe nyomott három borítékot majd eltűnt. Furcsának éreztük titkolódzását, de nem bírtuk sokáig visszafogni magunkat, kinyitottuk a borítékokat. Hát óriási meglepetés volt benne. Meghívót kaptunk a szilveszteri partyjára. Mindenre felkészültünk, de erre nem. Az állunk a földet érte csodálkozásunkban, alig tudtunk magunkhoz térni. Nem voltam róla meggyőződve teljesen, hogy jó ötlet lenne elmenni, de tény hogy egyből jobb kedvünk lett és fel lettünk tüzelve.

Kis érvelés után úgy döntöttünk természetesen elmegyünk, de előtte az uszodában kicsit rendbeszedjük magunkat. Végül is kijár nekünk ez az egy nap, hogy jól érezzük magunkat. Viszont először fog előfordulni, hogy a szállásunkat teljesen magára hagyjuk, nem fog ott őrködni senki, csak az erdő. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy nem jár arra senki, de ez üres duma, többször is fedeztünk fel nyomokat arrafelé, de máig nem jöttünk rá hogy honnan származnak. 

Utána jött szóba hogy mit vigyünk magunkkal. Egy kis kaját csak illene vennünk a boltban, csakhogy szinte semmink sincs.. Ez dühítő volt, de azért egy chips beleférhet. Remélhetőleg az istenek is velünk vannak és a mai nap nem zaklat senki váratlan látogató minket. Majd beszámolok a buliról meg hogy hogyan oldottuk meg az iratok elrejtését, de csak később. Addig is BUÉK mindenkinek! :)