A Stjön barlang

Sikerült az első helyszíni szemlét épp bőrrel, sérülés nélkül megúsznunk. Ez óriási teljesítmény, mivel mégis csak rólunk van szó. Ennek egyetlenegy oka volt. Mégpedig az, hogy nem volt a helyszínen szinte semmi. De csak szinte! Hogy mit is fedeztünk fel? Elmesélem..

Jó másfél órával később a tervezettnél végre valahára útnak indultunk.. Nagyon rossz kedvem volt, semmi kedvem nem volt még két órát utazni is. Totál kikészítettek indulás előtt, mindenki arról papolt, hogy ne sérüljek meg így, ne sérüljek meg úgy.. Nem mintha eddig direkt csináltam volna. Viszont az út végére minden mogorvaságom elillant, az út végén már kezdtem élvezni a rádióban lévő számokat és egész jól ráhangolódtam a küldetésre. Ebben persze nagy segítségemre volt Jakub és Jace. Nélkülük nem higgadtam volna le az tuti. Így viszont teljes összhangban, jó kedvűen léptünk be a barlangba.

Első pillantásra a hely egy abszolút elhagyatott helynek tűnt. Tettünk bent két gyors körbenézést, és megállapítottuk, hogy itt nincs senki és semmi. Már éppen indulni készültünk, mikor a távolba észrevettem, hogy valami fénylik. Azonnal oda siettünk. Egy konzerves doboz teteje volt. Ebből nem volt nehéz rájönni, hogy a múltban mégiscsak volt itt valaki. És ekkor Jace egy nagy kő mögött további dolgokat fedezett fel. Még vagy 5 konzerves doboz (hú, de szeretheti ezeket kampós) és egy félig égett lap. Gyorsan elkezdtem olvasni, de már sz első két szó után rosszul lettem és a sírás kerülgetett...

De összeszedtem magam és tovább olvastam. Ez a lap egy óriási pofoncsapás volt számomra. Ugyanis nem más volt a papíron, mint pár név és mellettük egyértelmű jelzések.

"  Ryan - halott  ---> kamion 2012.01.01.
   Adrian- halott ---- > kamion 2012.01.03.
   Hakän - üldözve
   Balazs-  üldözve (majdnem halott) ---> segítik"

Akármennyire is tény volt minden információ, nagyon letört. A két unokatestvérem miattam halt meg. Sejthettem volna, hogy nem kéne elmenni a buliba szilveszterkor, mert figyelnek. de elmentünk, és ők oda vesztek. 

A nap további része teljes depressziós hangulatban telt el, fogtuk magunkat és visszautaztunk a lap társaságában. Mi értünk haza előbb, így még fogalmam sincs, hogy mi történt a többiekkel. Remélem hamarosan megérkeznek.