Már tulajdonképp az egész oda utat végig szenvedtem, nagyon rosszul éreztem magam. Az út vége felé már totál hányingerem volt, és hála Oxána sofőr tudományának, okádtam is egy hatalmasat, mikor bravúrosan az árok hajtotta a kocsit. Nem tudom, lehet tényleg látott valamit, de akkor nagyon nem tudtam értékelni ezt. Szóval végül duzzogva, csapzottan, de megérkeztünk egy hatalmas tóhoz. Első ránézésre konkrétan az jutott eszembe a tóról, hogy HALÁL. A vize majdnem fekete volt, nem láttam be alá, és jéghideg. Totál barátságtalan. Semmi élőlény,egy madár sem volt ott. Ez persze gyanút is keltett bennem, mely később be is igazolódott...
Úgy jó két órás gyalogtúra után találtunk egy kis faházat a tó mellett. Elég lepukkantnak tűnt, de azért gondoltam belesek. A belesésem kb. két órás házkutatással végződött. Ugyanis odabent, egy tökéletesen jól látható szögben egy hulla hevert. Csakhogy ez nem csak egy hulla volt. Hanem Häkan élettelen teste. Rajta pedig egy ismerős lap. Persze hogy ismerős volt. Hisz ugyanaz amit a barlangban szedtem össze, csak ezen Häkan is ki volt már pipálva. És nem ez volt a legdurvább. Ahogy követtem a vérfoltokat, elvezettek a nádason túlra, ahol majdnem húsz hulla test lebegett a vízen. Na itt sokalltam be. Szidtam a teremtőt, kampóst, az anyját meg mindent...
A továbbiakból annyira emlékszem, hogy hívtuk a rendőrséget, lezárták a tavat, mi pedig teljesen összetörve hazakocsiztunk. A többiekre pedig még most is várunk.. Nagyon remélem, hogy nem esett bajuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése