Felépülésem meglehetősen lassan haladt, két hét után csupán oda sikerült jutnom, hogy úgy néztem ki mint aki él. Ez óriási dolog volt, ugyanis, mikor megmentettek kis híján halott voltam. Viszont továbbra sem tudok lábra állni, az a dög nagyon pontosan lőtt meg. Szerencsére a svéd orvosok rendesek, türelmesek, és rendkívül együttérzőek. Nem akarnak kirakni minél hamarabb, mint a litvánok.
Naponta több ezer sajnálkozó, együttérző jellegű levelet kapunk, amelyekben az emberek azt jelzik, hogy velünk vannak. Mivel egyedül én vagyok járásképtelen a csapatból, van időm, válaszolgatok az üzenetekre. Csakhát ezzel a kis akciónkkal eléggé felhívtuk magunkra a figyelmet. Pedig pont akartuk elkerülni. Nem Kampós miatt, miattam. És a svéd hatóság rá is jött arra, hogy miért. Arra meg pláne, hogy ki vagyok igazából.
Elég durva, hosszú tárgyalások és rábeszélések után meggyőztük őket, hogy ne szóljanak a magyaroknak, nem akarok kiderülni számukra, legalábbis addig biztosan nem, amíg Kampóst nem látom holtan. Ezt az álláspontomat a svédek elég nehezen dolgozták fel, mivel náluk nem létezik halálbüntetés, de elég érthetően elmondtuk, hogy eddig az összes börtönből megszökött ahol vendégeskedett. És ezzel teljes mértékben meggyőztük őket. Jé, a svéd rendőrségnek van agya...
A legjobb az összes dolog közül, hogy a litvánok levették rólunk a körözést és bocsánatot kértek. Tehát, mostantól a hivatalos részleg mellettünk áll. De köszönjük szépen, ezt az ügyet magunk kívánjuk lezárni.
Az utóbbi időben úgyis rengetegen lettünk. Ugyanis az elrablásunk hallatán utánunk jött Jason és Danny. Mindenki legnagyobb döbbenetére a kiszabadításunkban Jason vett részt, míg Danny vigyázott a szállásra. Utólag persze rájöttünk mindnyájan, hogy ez okos döntés volt, mivel Kampós tud a kommandóról, Jasonről viszont nem tudhat semmit.
A svéd nyomozónő is kitesz magáért rendesen., eddig 11 lehetséges helyet fedezett fel, ahol lehet Kampós, mivel mind a 11 hely kapcsolatban áll a múltjával. Sajnos ez a szám bővülni fog, de így is, úgy is be kell járnunk majd az összes helyszínt. Viszont Shöle büszke rám. Azt mondta, senki, még ő sem képes felfogni, hogy nem buktam le ennyi ideig a kilétemmel kapcsolatban. Agyon lettem dicsérve, azt is mondta, hogy pokoli kém vagy titkos ügynök lenne belőlem.
A vicc csak az, hogy simán rájöhettek volna, csak senki sem figyelt arra, hogy kinek hogyan mutatkozom be. Egyedül Jakubnak mondtam az igazi nevem mikor találkoztunk, mert akkor még nem voltam felkészülve az ilyen esetekre, és pánikba estem. Aztán viszont együtt találtunk ki álneveket, a haverjainak például Jack, a barátainak, akik nekem is segítettek John, a hivatalos embereknek Darren voltam. És ez az idióta kavalkád egész idáig működött.
Most viszont várakozunk. Amíg fel nem gyógyulok, nem lépünk semmit. Utána viszont két csoportra oszlunk és bejárjuk a helyszíneket. Izgalmas lesz, főleg, hogy fogalmunk sincs melyik helyen bukunk Kampósba. Remélem, én leszek a szerencsés csapatban, amelyikkel ez bekövetkezik. De ez majd kiderül, addig pihenés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése