2012. július 24., kedd

Megmentésünk története

Mint írtam, kampós nem lacafacázott. Elég ocsmány módon elbánt velünk. Egy héten keresztül hármónkat (Jakubot, Jacet és engem) kínzott a törzshelyén. Teljesen változatos módszereket használt, így mindig máshol sérültünk meg. És még élvezte is.  Egyszerűen nem értem, hogy lehet valaki ennyire elmebeteg. Csak valami ük-ük nagyapás baromság miatt gyerekeket, családokat mészárol le, hogy bosszút állhasson. Egyébként szerintem mos már csak azért teszi, mert egy szadista baromarc, és amúgy a bosszú már hidegen hagyja. 


Vasárnap volt, nagy nehezen tértünk csak magunkhoz a szombati "mintákat égetek és karcolok a bőrödbe mindenhol" című kínzás után. Sajgott a fejem, a lábam, a hasam, a karom, a lapockám, egyszóval minden bajom volt. A másik meg hogy csuron vér voltam még mindig, csak már rám száradt. De egy rossz szót nem szóltam erről kampósnak, nem volt erőm panaszkodni. Meg amúgy is, ha megszólalok, tuti egyből kinyírt volna.


Kb. úgy dél körül lehetett, mikor csengettek. Kampós egyből ránk nézett és közölte, ha az idióta segítőink lesznek helyben lepuffant minket, meg őket is. Nagyon megijedtünk, mert tudtuk, hogy csak ők lehetnek. DE nem. Akkorát csalódtam amikor egy villanyszerelő toppant be. Nem sok híja volt, hogy hallattam egy hangos   ********-et. De nyugton maradtam... Mivel a nagy villany és a tv is a szobában volt, így jobban szemügyre vettem. Még le sem esett amit gondoltam, máris újra csengettek. Ez kezd gyanús lenni -gondoltam. És kampós is kezdett gyanakodni.


Hála az égnek vízóra leolvasó  jött, és kampós levezette a pincébe a vízórához. És ekkor teljes erővel a fejembe csapódott, hogy mi van! Ezek ők! De mi csel volt ez. Persze, hogy nem volt gyanús a villanyszerelő. Mert fiatal volt, nem a kommandó tagja. Hanem a gyerek az álmomból. A DC sityakos srác, Jason az. Majd leestem a székről, amikor erre rájöttem. Neki nyilván leesett, hogy miket gondolok így azonnal cselekedett. A szerszámos ládából előszedett 4 kést, egyikkel elvágta a kötelem, másikat már adta is, hogy szabadítsam ki Jacet. Ő pedig Jakubot tette szabaddá. Mikor ezzel megvoltunk, azonnal el akartunk húzni minél messzebbre. De hogyan? Innen? 


Ekkor közölte, hogy nyugi van, a lyuk mögött nem sokkal vár Oxána, Justas és Meda. A vízóra olvasó pedig Jax. Ekkor villant át az agyamon először, hogy sikerülhet kikerülni innen. Ám ekkor betoppant kampós és az össze vissza háborgó, magyarázó vízóra olvasó Jax. Na itt elszabadult a pokol. Kampós felkapott egy tőrt és belém vágta. Hála égnek csak a karomba talált. Majd belelőtt mindenkibe, kivéve Jaxbe mert ő időközben az adóvevőt megkaparintotta és segítséget hívott, majd a késével nekiesett kampósnak.
Fél percen belül berontottak a többiek is, de nem volt idejük kampósra, ránk ( a súlyos sebesültekre kellett figyelniük azonnal)


 Közölünk természetesen én voltam megint a bűnbak. Járni sem tudtam, mivel amit kilőtt a pisztolyából töltény a bokámba fúródott. Tökéletes lövés volt tőle. Oxána és Justas közös erővel kivonszoltak a járgányukig, majd visszamentek Jasonért, Jakubért és Jaceért. Közben Jax fedezte őket, de feleslegesen. Ugyanis kampós egyszer csak fogta magát és felszívódott. Egyszerűen még most sem vagyunk képesek felfogni, ez hogy történt, de nem érdekel. Mi élünk, ez már nagy dolog.Úgyhogy fogtuk magunkat és hazamentünk, azaz a svéd nyomozó nőhöz vittek minket. Majd a kocsiban elájultam..... 


Ébredésem után különböző műtétek vártak ránk. Rengetek munkát szereztünk a svéd sebészeknek, melyeket  ők készségesen teljesítettek. Egy rossz szavuk nem volt ránk, sőt hősként tekintettek ránk, mert nem nyavalyogtunk. A legjobb, hogy a hírünk a svéd sajtót bejárta, kampóst már körözik és rengetegen fogják a pártunkat és segítenek nekünk. Szóval, összességében, jól jöttünk ki ebből. Csak pár hétig nem állhatok lábra. de ezt már kibírom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése