Előző írásomban említettem, hogy meglehetősen sokat időztünk Lengyelországban. De ezt azért nem hittem volna, hogy csak ma állunk tovább. De mivel is töltöttünk el ennyi időt itt? Elmesélem..
Először is, mióta elhagytam Magyarországot, egyszer nem aludtam még így ki magam, mint itt. Jace volt olyan rendes, hogy nem ébresztett fel minket és nem is siettette a bandát semmiben. Első nap szinte csak aludtunk, nagyon meglátszódott rajtunk az utóbbi egy hónap kimerítő hajszája. Viszont hála Jace segítségének, most új erőre kaptunk mindannyian.
Amint magához tért mindenki, ettünk egy keveset, majd a többiek kicsit jobban megismerték jövendőbeli segítőnket. A legfontosabb része az estének az volt, hogy Jace megígértette velem, hogy ha vége az üldözésnek, visszamegyek Litvániába elbúcsúzni az ottani barátaimtól, majd két hétre ide költözöm, hogy elfelejtsem a rémeket és felkészüljek a hazatérésre.
Ennek nagyon örültem, mert biztosan fogok pár régi ismerőssel is találkozni, meg óriási motiváció, hogy ha véget vetek a kampós ügynek, ide jöhetek. Ehhez persze jelen esetben három fontos dologra szükség van.
Pihent agyak és a nyugodt körülmény megvolt. Már csak terv kellett. Szerencsére esélyünk sem volt nagyon tervezgetni, mert Svédországban egyedül Jaxnek vannak kapcsolatai. Valami Shöle nevű magánnyomozó hölgy, aki ha minden igaz, mire mi odaérünk, kideríti, hogy merre van kampós. A lopott kocsi miatt sem kell már aggódnunk. Átfestettük és eldugtuk egy erdőben, majd Oxána kiderítette, hogy amúgy is lopott volt már.
A hétvégét étel-ital-eszközök vásárolgatásával töltöttük. Szombaton este grilleztünk. Nagyon jól esett így kikapcsolódni, régen nem csináltunk már ilyet. Az időjárás természetesen itt is meglepetést okozott, totál azt hittem, hogy majd meg fogok fagyni meg feszt esni fog, de nem. Az országos meleg rekord napról-napra megdőlt és rettentő hőség volt. Látszólag a helyiek nem nagyon voltak hozzászokva ehhez az időhöz, de élvezték nagyon.
Ennek örömére tegnap elmentünk egy közeli tóhoz és egész nap úsztunk meg eveztünk. Kezdtem egyre inkább otthon érezni magam. De sajnos az a nap nagyon hamar véget ért. Viszont eljött a mai, az indulás napja. Egészen idáig pakoltuk be az összes cuccot Jace furgonjába. Szerencsére beférünk mind, így nem kell az erdőbe visszamenni a kocsiért.
Még Meda leellenőriz mindent útóljára, hogy véletlenül se hagyjunk itt semmit, majd indulás! Terveink szerint egy gyorsétteremben megállunk majd kajálni, majd uccu neki, meg sem állunk Svédországig. Az úton Oxána vezet, a kommandósok a svéd hölggyel próbálják majd felvenni a kapcsolatot, Jukub, Jace és én pedig pihenünk és próbálunk utolsó alkalommal kikapcsolni.
Reszkess Sweden, megyünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése