2013. január 2., szerda

Őrült szilveszter (PART 1)


Amikor tavaly azt írtam január elején, hogy ennél durvább szilveszterem nem volt és nem is lesz tévedtem. A mostani még egy fokkal vadabb volt. Annyival talán jobban végződtek a dolgok, hogy közülünk senki sem halt meg, bár ez csak a szerencsén múlott. Sőt, még összejött egy szerelmes párocska is, abból a két emberből, akikről sosem gondoltam volna. Mindent elmesélek, de csak szépen sorjában.

Először is, a nagy karácsonyi filmnéző maratonunkat kipihentük. 12 órákat aludtunk, plusz még ebéd után is ledőltünk minden nap. Totálisan feltöltődtünk energiával a szilveszteri bulira. Előre megszerveztük, hogy kocsival megyünk, Oxána vezet és öten leszünk. A rendőrnő, Jakub, Greg, Rick és én. 

Aznap kicsit korábban keltünk a szokottnál, ugyanis be kellett még vásárolnunk, mert csak illik vinni valamit, ha meghívtak. Aztán kettő körül elindultunk. Azért ilyen korán, mert viszonylag sokat, két órát kellett autókáznunk Jackhez. Nála volt a buli, ő pedig Rick haverja. Mire odaértünk be is sötétedett. Azt viszont kiszállás nélkül észrevettem, hogy nem egy hagyományos portára jöttünk és, hogy a ház hatalmas. 
Jack rögtön el is mondta, hogy mégy a déd mamájáé volt a porta és a ház is, azóta csak kisebb felújításokat hajtottak végre rajta. 

Aztán bementünk. A sejtésem nyomban beigazolódott. A hagyományos régi emléktárgyak és a modern technikai cuccok olyan brutálisan jó összhangban voltak, hogy azt elmondani lehetetlen. Az egyik szobában például a bent lévő dolgok 90%-az üveg volt és a finoman, üveggel kirakott falon volt egy plazma tv. Nagyon jól nézett ki. Vagy ott volt egy hálószoba. Egyik sarkában egy régimódi ágy volt, mellette egy fegyveres szekrényt, a szoba másik felében pedig egy fiók, amin modern pisztolyok és kések voltak. Ebből számomra kiderült az is, hogy a srác hivatásos vadász. Na meg hogy rocker. A szobája teli volt Hollywood Undeades cuccokkal.

Kis várakozás után megérkezett a többi vendég is. Elég nagy partit szervezett a srác, voltunk vagy negyvenen. Igen, negyvenen. A ház olyan nagy volt, hogy még így is simán elfértünk. A vendégek között voltak szimpatikus alakok, de olyanok is, akikkel szívem szerint nem is nagyon álltam volna szóba. De ez egy buli volt, tehát mindenkivel elvoltam amennyire tudtam. Úgy voltam vele, ha senki sem adja, majd elvonulok egy üveg whiskyvel. Ugyanis annyi pia volt, hogy ennyit én még életemben nem láttam egy helyen. Jakubbal rögtön el is csentünk egy üveggel a jagerből, ugyanis nekünk az a kedvencünk. 

Később beindult az igazi buli. Lehetett filmet nézni, társasozni, táncolni, meg amit akart csinálni az ember. Mi három felé szakadtunk. Oxána elment csevegni egy csajjal, Rick és Greg elmentek X-boxozni, mi Jakubbal pedig bátrak voltunk és beálltunk a táncba. Utána pókereztünk és römiztünk is, majd a karaokét is kipróbáltuk. Megállapítottam magamban, hogy ez a litván focizta gyerek óriási partyarc.

A dolgok a játékok után kezdtek elvadulni. Már eleget ivott mindenki ahhoz, hogy hülyeségeket csináljon, és ne figyeljen annyira magára. Bennünk is volt alkohol, de még annyira nem sok, hogy ne tudjunk magunkról. Éppen egy ütős horror filmet néztünk, amikor kiment a biztosíték. Miért is ment ki? -kérdeztük. Ja, hát persze, odakint hatalmas vihar volt. csak ez eddig nem tűnt fel senkinek. A biztosítékot meg odakint lehet felkapcsolni. Csodás. De ki menjen ki?  Ezen szépen össze is vesztek sokan, sőt egymásnak is estek. Na, itt mi jobbnak láttuk távozni és elindultunk megkeresni Jacket, hogy bunyó van. Össze is futottunk vele, de ő más miatt aggódott.

Azt mondta, a biztosítékot már megnézte, és nem lecsaptuk, hanem valaki tönkretette. Utána pedig elmondta, hogy nagyon fél, hogy a szóbeszéd igaz, miszerint a két éve körözött gyilkos még itt lakik a házhoz közeli erdőben és akármikor elkezdhet újra ölni. Ezen derültünk egyet, mert mi is hallottuk már ezt a pletykát, de különösebben nem foglalkoztunk sose vele. Persze azért nem nevettünk Jack képébe, mert Litvániában is történtek ám érdekes dolgok, amelyek elvileg csak legendák voltak.

De azért biztos, ami biztos alapon útra keltünk a házban felderíteni a többieket. Ez az akció hozta a legtöbb eseményt számunkra. Nem volt nálunk semmi világító dolog, így hangok és tapintás alapján tájékozódtunk. Nem kis erőfeszítéssel eljutottunk az üveges szobába, mert mintha Ricket hallottuk volna kiáltani ott, de tévedtünk. Nem volt ott senki. Kicsit megpihentünk, kilestünk az ablakon. Kinyitottam, de azonnal be is csuktam, mert odakint villámlott egy hatalmasat és az eső is befelé vágott. 

A kudarcba fulladt Rick keresés után Greg volt a következő, akit elkezdtünk keresni. Itt már sikerrel jártunk, de ezt az idegrendszerünk nem köszönte meg. Ugyanis eltapogatóztunk a régi háló felé, mert óriási sikolyokat hallottunk onnan és megijedtünk, mert Oxána hangját véltük felismerni. Mikor odaértünk, rájöttünk, hogy a félelmünk beigazolódott. A  rendőrnő éppen halkan nyögdécselt. De nem úgy, mintha bántanák. Majd csend lett. Utána meg mintha olyan hangot hallottunk volna, mint amikor valaki smárol. Teljesen összezavarodtunk. Aztán eszembe jutott a fiók. Fegyverek, lámpások, gyufák. 

Úgy döntöttünk, csendben maradunk, mert nem tudhatjuk, hogy kikkel lesz dolgunk. Nagyon halkan előkerítettünk egy nagynak tűnő gyertyát majd meggyújtottuk és izgatottan felnéztünk.

A látvány nagyon meglepett minket. Egyszerre volt kedvünk nevetni és elájulni a sokktól. Greg és Oxána ott falták egymást tőlünk pár méterre. Ezen akartunk nevetni, ám nem néztek ki olyan mulatságosan, mert Oxána vérzett, Greg kezeiben meg tűhegyes kések voltak. Előttük feküdt a padlón az ájult Rick, vérző lábbal, a jobb karja tőle ötlépésnyire hevert. Az ajtóig pedig egy vércsík vezetett. Egyszerre bukott ki belőlünk, hogy itt mégis mi a fészkes fene történt. A választ mindenki Oxytól várta, ám ő csak könnyezett és hápogott. Végül Greg törte meg a csendet. Elmondta nekünk, hogy éppen Oxánával beszélgettek, mikor berontott Rick segítségért kiáltozva, nyomában egy idegennel. A következő pillanatban az idegen nekiesett a rejtegetett srácnak, majd levágta a karját. Ezt folytatta is volna, de Greg előszedett a modern fegyverek közül pár számára szimpatikus kést és hátba szúrta az idegent, aki addigra már felügyelőnővel harcolt. A vége az lett, hogy az alak nyögött egy hatalmasat, majd kitámolygott a szobából. Ez után pedig végre kimondták egymás előtt, hogy megőrülnek egymásért Oxánával és nagyon féltették egymást. Rick bezzeg eszükbe se jutott... 

Viszont itt még nem volt vége az eseményeknek. Mi lett Rickkel? Mikor lett áram, ha lett egyáltalán? Hogyan jutottunk ki és haza? Később kiderül.... Folytatjuk... 

2012. december 27., csütörtök

Túlélők karácsonya

A karácsonyt meglehetősen pesszimistán vártam. A tavalyi ünnepekből kiindulva nem is csoda. Egy éve ezen a héten veszítettem el a két unokatesómat, Adriant és Nicket. Viszont az idén valahogy eddig még nem történt semmi borzasztó dolog. Eddig.

Az iskolai botrányunkon Oxána egyáltalán nem borult ki. Sőt, azt csodálta, hogy volt annyi önuralmunk, hogy nem nyírtuk ki azonnal. Szerinte nyugodtan megtehettük volna. Ezt az ügyet ennyivel le is tudtuk. Beszélgettünk este egy hatalmasat, kialudtuk magunkat, következő nap elmentünk úszni és el is felejtettünk mindent.

A szentestét négyesben töltöttük, Oxána, Rick, Jakub és én. Oxy főzött valami halféleséget, de a vége az lett, hogy rendeltünk egy csomó pizzát. Valószínű, hogy a rendőrnő a konyhán kívül mindenhol helyt áll. Utána pedig film estét tartottunk. Megnéztünk vagy nyolc filmet egyhuzamban, egy kis horror, vígjáték, fantasy alapon haladva. Reggelre totál kimerülten feküdtünk le és aludtunk vagy délután fél négyig. Számunkra ez volt a nagy ünneplés. Nem zavart minket, senkit, elfelejthettünk minden gondot, és együtt is voltunk.

Karácsony másnapján áthívtuk Greget, Thomast és Dányi's Sont is. Közös erővel sikerült főznünk valamit, ami leginkább csirkepörköltre hasonlított. Az ünnepi ebéd után meg társas játékokkal játszottunk. Előkerült az activity, ki nevet a végén, a póker készlet és még hasonló játékok. Úgy beindultunk, hogy totális sokként ért minket az információ, hogy már este tíz van. Így abbahagytuk a játszadozást. Fantasztikus délután volt. Egyetlen negatív szó nem hagyta el a szánkat, majd kipukkadtunk a nevetéstől és látszott rajtunk, hogy egy igazi nagy csapat vagyunk. 

Ezen felbuzdulva elhatároztuk, hogy szilveszterkor elmegyünk bulizni. Kicsit vonakodtam az ötlettől, mert a tavalyi buli egyáltalán nem úgy sült el, ahogy azt terveztem, de végül meggyőztek. Az, hogy hányan megyünk még nem végleges, de annyi biztos, hogy Rick, Oxána, Jakub, Greg és én megyünk. Azt meg csak remélni tudom, hogy semmi rossz sem fog történni velünk.

2012. december 21., péntek

A legvadabb Péntek


A múlt heti incidensek után ez a hét teljes nyugalomban telt. A litván srácot átalakítottuk belőlem Rickké.  Így már kötött bele senki sem, sőt már egész jól beilleszkedett ő is. Persze nem mertük egyedül hagyni egy pillanatra sem. Ty szinte mindig mellette volt. A hetet Greg, Rick és én is megúsztuk botrány nélkül. Egészen idáig. Most viszont nagyon durván sokkos állapotban vagyunk még mind a hárman. Ugyanis kis híján kinyírtak minket. És ami durvább. Megvédtük magunkat, de minket akarnak felelősségre vonni a dolgokért.

Minden úgy kezdődött, mint egy átlagos téli szünet előtti utolsó napon. Hullafáradtan vonszolta be magát az egész osztály az első órára. A mai nap már nem volt ott Jakub a másomnak, így én szívtam törin. Nem is emlékszem rá, hogy mi történt azon az órán, ugyanis Tyjal végig aludtuk az egészet. Aztán a második, majd a harmadik órát is. Ezután durvult el a napunk...

Szokás szerint meguntam az osztályom, így felmentem a második emeletre beszélgetni Rickkel és Greggel. Éppen a tegnap esti Milan meccset tárgyaltuk ki, mikor egy, a folyosón lévő diákok alapzajánál erősebb hang csapott meg minket. Elnéztem Rick válla felett és lefagytam. Ugyanis ott áll tőlem három méterre a patkányképű. De nem ám úgy original  módon. Ott volt a kezében egy pisztoly, amit egyenesen a szemem közé fogott. A következő pillanatban már a fegyver csövét szagoltam és vártam a sötétséget. Ám nem húzta meg a ravaszt. 

Gondosan  homlokomhoz fogva a lőfegyverét kilökdösött  a lépcsőfordulóig (szerintem a nagyobb nézettség érdekében). Ott elkezdett üvölteni, mint a fába szorult féreg, hogy így-úgy meg fog ölni, mert egy sátán vagyok, veszélyeztetem az emberek életét és elrontottam az életét. A prédikáció végét sajnos nem hallhattuk, mert a két barátom azonnal elkezdett felém rohanni, ám Patkány közölte, hogyha még egy lépést próbálnak felém tenni lelő. Így a következő beszéde alatt kénytelenek voltunk kitalálni valamit nem verbális kommunikációval. Öt körgrimaszolás és kacsingatás után világossá vált számomra a tervük. Greg megböki az oldalam jeladásként, én észveszejtő sebességgel lebukom (ha nem, meghalok) Rick pedig bever egyet a támadónak. Mikor a kacsingatások abbamaradtak gyorsan elkezdtem agyalni, hogy és akkor mivan, ha egy tized másodpercnyivel lassabb leszek?

Ezt a gondolatmenetet nem sikerült befejeznem, mert Greg teljes erejéből oldalba vágott. Így önkéntelenül is lebuktam, hogy oda tudjak kapni az ütés helyéhez. Szerencsére elég gyors voltam, mert Patkány azonnal lőtt,   így viszont nem a fejem loccsant szét, hanem az ablaküveg tört ripityára. Rick is sikerrel hajtotta végre a rá háruló feladatot. Aztán már kelt volna fel támadni, ám az agyam eldurrant. Fejéhez vágtam minden sértést, ami eszembe jutott, majd elkezdtem rugdosni a fejénél. Már csupa vér volt a lábam, mikor egy kéz fogta meg a vállam. Hernando volt az. Mindenféle érzelem nélkül közölte velem, hogy jó lenne, ha abbahagynám, mert tény, hogy ő akart megölni, de súlyos sebeket okozok neki, így engem jobban elítélnek majd. Ezt fel is fogtam, így csak annyit kértem tőle, hogy búcsúul mondjon neki valami szépet. Ő odafordult a földön fekvő Patkányhoz, belenézett a két szemébe majd ezt mondta: "Remélem, megdöglesz minél hamarabb", majd egy széles vigyor kíséretében elhagyta velünk a helyszínt.

Ezt követően megjelentek az iskolában a mentők és a rendőrök is. Még semmi konkrétat nem tettek, csak kérték, hogy mondjuk el azt, hogy mi történt pontosan. Patkányt kórházba szállították, őt majd később kérdezik ki. Remélem, a rendőrség nem fog eljárást indítani. Eleve sem nagyon kéne velük kapcsolatban lennem a Rickes ügy miatt. Ez viszont még a jövő dolga. Most legjobban amiatt aggódom, hogy miként fog reagálni Oxána az esetre. Remélem nem lesz annyira kiakadva...

2012. december 16., vasárnap

Egy nagyon hosszú hét


Ezt a hetet legszívesebben egy az egyben kihagytam volna az életemből. Nem telt el nap úgy, hogy ne történtek volna kisebb nagyobb bonyodalmak. A csapatunk felállása is megváltozott egy cseppet. Természetesen mindenről mi tehetünk, ugyanis így utólag belegondolva elég meggondolatlan dolog volt idehozni Jakubot. Ő persze élvezi, hogy sokan vagyunk, új környezetbe került és bírják is őt az emberek. Viszont pár ember felfedezte, hogy kettő van belőlem..

Szerdán történt az eset. Nem éreztem túl jól magam, ezért Jakub ment iskolába helyettem. Elismerem, ez orbitálisan felelőtlen dolog volt részünkről, de megígértem neki, hogy lassan egy nap mehet helyettem. És hát, valahogy 39 fokos láz mellett nem volt kedvem vitatkozni vele. Persze előtte a lelkére kötöttem, hogy legyen csendben egész nap, keresse meg a többieket, az órákon pedig véletlenül se legyen aktív. Azért meg csak imádkozni tudtam, hogy fel ne szólítsák felelni a tanárok.

Szerencsére ez nem is történt meg. Ám mégis volt egy incidens aznap. Valaki kiszúrta Jakubot. Vagy az is lehet, sőt valószínűbb, hogy én belém akart kötni az illető. De pechje volt. Ugyanis a másik énem nem nagyon tűrte, hogy üvöltve halandzsáznak előtte valami érthetetlen szöveget és még lökdösik is. Így hát, bevert egy párat a kötekedőnek. Csakhogy az nem adta fel, és késsel ment Jakubnak. Ő elkezdte szidni a támadó anyját litvánul, (amiből az nem értett semmit) majd kiverte a kést a szemétláda kezéből és a torkához fogta. Már nem kellett sok, hogy megölje, mikor felbukkant Ty.

Elég nagy lélekjelenléte lehetett, mert gond nélkül szétszedte a civakodókat. Sőt, Jakubot még le is nyugtatta.  Valószínű, hogy cseppet meglepődött mikor rájött, hogy akármennyire is az osztálytársának akart segíteni, egy vadidegen mellé állt. Mázlinkra ez őt nem zavarta, úgyhogy amint megtudta, hogy nem én vagyok ott, megismerte Jakubot. Később persze finoman megkérdezte, hogy velem mi van, és hogy merre vagyok. Ez már sok volt a litvánnak. Így csak annyit fújt órákon keresztül, hogy later, later, later. Majd délután beállítottak ketten.

 Először azt hittem, szívinfarktust kapok. Rögtön meg is kérdeztem Jakubot, hogy most mi a fene van. Ő meg csak hebegett-habogott össze vissza, mire Ty vigyorogva előadta, hogy mi történt. Azonnal elkezdtem agyalni, hogy ki lehetett a támadó, de semmi ötletem nem volt. Eddig még egyszer sem kötöttek belém ennyire nyíltan. Aztán elmondták, hogy a gyerek, aki megtámadta Jakubot nagyon fura volt. Tipikusan felejthetetlen figura. Ugyanis tisztára patkány kinézete van. A barátom is csak így mondta, hogy "the rat wanted to kill me". 

Pár óra tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy ennek most nem tudunk mit csinálni, majd csak történik valami, ami után jobban megfigyelhetjük ezt az embert. Pár alapvető dolgot viszont nem árt megtudnunk róla. Így gyorsan ki is osztottuk a kérdéseket egymás között. Például: Ebben az iskolában tanul? Hova valósi? Mennyi idős? Volt e már valamilyen bűncselekménye? Meg még pár hasonló kérdés.  

A hét végére a barátaim egy két dolgot már kiderítettek róla. Finoman szólva sem jó fiú ez a patkány. Lehet, jobban oda kell majd figyelnünk rá. Így is van elég bajom, hát, még ha egy volt bűnöző is belém köt, majd még jobban fog imádni a rendőrség. 
A küldetésünk pedig még egy fokkal kockázatosabbá vált. Ty is a csapatunk tagja lett, így az ő épségéért is Oxána felel. Az álmom lassan kezd beigazolódni. Ty egy veszélyes banda tagja lett. Még most nem tartunk a fegyvereknél, és gyilkos üldözésnél, de attól tartok, ha ez bekövetkezett, az is be fog, csak idő kérdése.

Szerencsére az ötletekből viszont nem fogyunk ki. Most éppen azon gondolkodunk, hogy mi lenne, ha nem belőlem, hanem Rickből csinálnánk inkább kettőt. Lehet  a gyilkost úgy hamarabb megtalálnánk. Csak hát nem akarok kinyíratni Jakubot. Tehát ezen még kell agyalnunk. És ki kell még mindent derítenünk patkányról is....

2012. december 8., szombat

Jakub első napjai Magyarországon

Nyomozócsapatunk fennállásának ez volt az eddigi legvidámabb hete. Az utóbbi napokban nem zaklatott minket a rendőrség, nem öltek meg közülünk senkit és még csak konfliktusa sem volt a héten egyikünknek sem. A legjobb pedig az, hogy megérkezett Jakub.

Az első dolgom az volt, hogy megmutattam neki a várost. Jó hosszúra sikeredett a bemutatókörút, mert kivittem a faluba is. Úgy voltam vele, ha már itt van, mindent látnia kell. Így utólag pedig azt hiszem, hogy ezt a tervet sikerrel teljesítettem. Most már tudja, hol vegyen kaját, italt és alapvető dolgokat magának. Úszni is el tud menni, ha kedve van, vagy használhatja a sportpályát is. A helyeket gond nélkül megtalálja, viszont ha beszélnie kell magyarul, akkor már bajban van. Próbáltam megtanítani neki pár alap kifejezést, háromszor neki is futott a belépőjegykérésnek, de én mindháromszor röhögésben törtem ki. Ezért úgy döntöttem, elég lesz később zaklatni ezzel szegényt, az idő még most úgysem sürget minket. 

Kis lakásunkban pedig drasztikus módon megugrott a népsűrűség Jakub ide költözésével. Eddig is nehezen fértünk, amikor itt volt a csapat, így pedig már az alvást is nehéz megoldani. Ott van Oxána "irodája" és a szobám. Szerencsére mindhárman olyan srácok vagyunk, akiknek teljesen mindegy, hogy hol, csal, aludjunk. Így például egyikünknek sem okozott gondot az, hogy három éjjelt követően mindhárom reggel teljesen már helyen ébredtünk fel. Oxy csak röhögött rajtunk mikor Jakubbal panaszkodtunk, hogy szerintünk Rick az az elvetemült, aki megvárja, amíg elalszunk, majd kisajátítja az ágyat, miket meg levág a földre és a matracra. Ez persze a második éjjelen megcáfolódott. Azt, hogy ki a gonosz még most sem tudjuk, mert ma mindhárman a földön keltünk. Tiszta elmebaj, de mi csak nevetünk rajta. Kb. Litvániában voltak hasonló alvással kapcsolatos élményeink.

Tegnap délután átjött az egész nyomozó egylet. Jakub megismerkedett mindenkivel. Ez alatt egy párszor ledöbbentem. Nem hittem volna, hogy Thomas tud oroszul, vagy, hogy Greg ennyire jól beszél angolul. Tehát ez a rövid ismerkedés jó volt erre is. Megint meg tudtam figyelni mindenkit kicsit jobban. Nagyon könnyen le tudtam olvasni dolgokat a többiekről. Például Rick, aki már kicsivel hamarabb találkozott a litvánnal, figyelte Jakub összes mozdulatát, szavát, próbálta teljesen megérteni őt. Dányi's Son kicsit csendesebb volt a megszokottnál, ugyanis egy kukkot nem értett az egészből. Neki tolmácsolt Thomas. Ő magabiztosnak látszott és valószínűleg sok mindent felfogott. Greg pedig fantasztikus volt. Szerintem ő élte a legjobban a beszélgetést, kérdezett, mesélt magáról, ha pedig nem értett meg valamit szólt Oxánának vagy nekem. 

Ma pedig filmet néztünk, most éppen letöltünk egyet és egész nap mozizni is fogunk. Élvezzük az életet. Végre nyugtunk van. Az ilyen ritka alkalmakat ki kell használni.

2012. december 3., hétfő

Az eddigi legmeredekebb tervünk

Az ötletgazda: persze, hogy Rick! 

A srác az utóbbi napokban nagyon beindult a tervgyártást illetően. Először csak finoman kérdezősködött dolgokról, majd elénk vágott egy konkrét tervet. Szinte ugyanaz volt, amit ők hajtottak végre az elhunyt barátjával, csak még jobb.

Két napja este éppen Family Guyt néztünk. Egy olyan rész ment, amit már mindketten láttunk kismilliószor  tehát elkezdtünk beszélgetni úgy mindenféléről. Megtudtam, hogy amúgy nem ilyen eredetileg, hanem nagyon félénk, szégyenlős és csendes. Elég hihetetlen számomra, de mindegy. Az nem lepett meg, hogy hasonló kajákat szeretünk, és hasonló az ízlésünk filmek terén is. Aztán megkérdezte, hogy Jakub rokonom e. Nekem szabályosan leesett az állam, mert nagyon váratlanul ért ez a kérdés. Meg egyáltalán honnan gondolt olyat, hogy köztünk akármilyen rokonság is lenne? Tény, hogy kicsit hasonlítunk egymásra a litván focistával, de szerintem annyira azért nem.

Az ötlete viszont erre épült. Szerinte sokkal hatékonyabbak lennénk, ha ide tudnánk hívni Jakubot, majd átalakítanánk, hogy pontosan olyan legyen, mint én vagyok. Így tudnának haladni a nyomozással akkor is, ha esetleg engem bevisznek a rendőrségre vagy rosszabb esetben a börtönbe. Vagy Jakubot megtanítjuk annyira magyarul, hogy az ilyen helyzetekre reagálni tudjon. Ezt még nem tudjuk. Rick konkrétan arra gondolt, hogy esetleg könnyebben elő tudjuk csalni a gyilkost, ha ő is megjelenik nyilvánosan és mellé állítjuk az átalakított Jakubot én pedig élet tovább a mindennapjaim. Ha feltűnik a gyilkos, akkor én is oda kerülök valahogy és Oxána is, majd letudjuk a dolgokat. A rendőrök először valószínűleg ki fognak akadni a dolgon, de mivel megtaláljuk, a gyilkost elengednek majd véglegesen. 

Ez az elképzelés így elég érdekes, egyikőnk számára sem világos, hogy miként tűnik majd fel a gyilkos Rick és Jakub puszta látványától vagy, hogy hogyan intézzük el az ügyet ölés nélkül. De mivel Jakub már nagyon hiányzott nekünk és szerettük volna élőben látni, elhívtuk. Mikor először mondtuk neki a tervünket, nagyon meglepődött, de a következő pillanatban már azt kérdezte, hogy miket hozzon magával feltétlen. Alap dolognak vette, hogy eljön, ha szükségünk van rá. Az meg csak bónusz, hogy újra együtt lehetünk és csinálhatunk majd egy csomó őrültséget. Már alig várom. 

Ma az ötletünket előadtuk Gragnek. Ő is örült neki, hogy lesz még egy ember, aki segít. Szerinte minél többen vagyunk, annál jobbak leszünk. Az pedig, hogy belőlem lesz kettő, nagyon sokat fog jelenteni nekünk véleménye szerint. Remélem igaza lesz. Nekem úgy tűnt nagyon biztos a dolgában. Ugyanis miközben beszélt végig feketén izzott a szeme... 

2012. december 1., szombat

Őrület ami itt van

A hét további része a vártnál ezerszer rosszabbul sült el, így most totál le vagyunk törve. Pedig annyira azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén, azzal, hogy Ricket elhoztuk. De nem. Ezzel csak azt értük el, hogy ő biztonságban legyen, ne törjön az életére senki. Viszont én még mindig gyanúsított vagyok, és akármelyik pillanatban bedughatnak a dutyiba. 

A magyar igazságszolgáltatás engem kiborít. Lehet, túlságosan hozzászoktam, hogy külföldön mindkét fél érdekeit nézik, itt pedig csak annyi a lényeg, hogy minél kevesebbet kelljen az alkalmazottaknak dolgozni. Jelen esetben kitaláltak egy lehetséges változatot, de semmit sem tettek meg annak érdekében. hogy ezt igazolják, mert elég hihető. Azt, hogy az igazság teljesen más, képtelenek elismerni, és ráadásul nem is akarnak utánajárni. A litvánok legalább kinyomozták, hogy igazakat állítok e, míg a helyiek megmozdulni se képesek, mert úgy gondolják, nekik van igazuk. Pedig már voltunk bent Rickkel is, és látták, hogy nem bántom, meg hogy nem vagyunk ellenségek. De ennek ellenére sem hittek nekem. Aztán odajött hozzám egy hivatalos ember, hogy ő személy szerint hisz nekem, de nem tehetik meg, hogy csak úgy hagynak menni, mert akkor nincs gyanúsítottjuk. Így nekik kényelmesebb a dolog, hogy itt vagyok. Tehát, ha szabadulni akarok, találjam meg a gyilkost és bizonyítsam rá a dolgokat. Akkor mehetek. Ezt hallva Oxána nagyon keményen kiakadt, lehordta a sárga földig a rendőrt, és a képébe vágta, hogy otthon őt, ilyen intenzitású munkavégzésért azonnal küldenék a sarokra.

Otthon azonnal elkeseredett ötletelésbe kezdtünk. Elő kell kerítenünk a titokzatos gyilkost. De hogyan? Ki ő? Egyszerűen semmit sem tudtunk róla. És ekkor szólalt meg Rick. Hogy lehet, hülyeségnek tűnik, de ő azért bújt el, mert volt egy látomása, melyben megölik az iskola padlásán. Pontosan ahol, a gyilkosság is történt. Itt Oxánával sokatmondó pillantást vetettünk egymásra. Ugyanis ez nem volt hülyeség. Tökéletesen emlékeztem arra, hogy Shöle gyógyszereitől totál megbolondultam, és nagyon is valóságos látomásaim voltak. Az álmaimban szereplő emberek közül egyet már ismerek is. Ő nem tudom, mikor fog képbe kerülni, vagy, hogy mi okból kifolyólag leszünk majd patkány nyomozós csapat. 

A memóriája nagyon jó a srácnak. Ebben mindenki egyetértett. A látomásában szereplő alakot agyon pontosan fel tudta idézni. Magas, vékony, fekete hajú, kék szemű, fekete kabátot viselő férfi/fiú volt. Azt mondta, elég könnyen felismerjük majd. Szóval most már talán van egy vékony fonalunk a megoldás felé. Emellett kiderült az újdonsült barátunkról, hogy ha olyanja van, képes belelátni a jövőbe látomások segítségével. Persze ő gyógyszerek nélkül. Ezt talán még előnyünkre válhat az idő során.  

A másik, ami meglepett, pedig az, hogy Greg nagyon is jól bánik a késsel. Ez akkor tűnt fel, mikor zöldséget szeleteltünk a vacsorához Pénteken. Kupaktanácsot tartottunk és itt ettünk mind. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy csak úgy hop-hop szeleteli a dolgokat. Meg is jegyeztem, mire ő csak annyit mondott, hogy elég nagy gyakorlata van a késekkel és már szeletelt fel emberi kezet is. A nézéséből leszűrtem, hogy ezt majd megbeszéljük máskor, most együnk. 

Annyi tuti, hogy a csapat összes tagjának van valami furcsa dolga. Greg kései, Rick látomásai.. Még Dányi's Son nem produkált semmit egyedül. De az is csak idő kérdése szerintem...