A következő címkéjű bejegyzések mutatása: péntek 13. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: péntek 13. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 1., szombat

Őrület ami itt van

A hét további része a vártnál ezerszer rosszabbul sült el, így most totál le vagyunk törve. Pedig annyira azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén, azzal, hogy Ricket elhoztuk. De nem. Ezzel csak azt értük el, hogy ő biztonságban legyen, ne törjön az életére senki. Viszont én még mindig gyanúsított vagyok, és akármelyik pillanatban bedughatnak a dutyiba. 

A magyar igazságszolgáltatás engem kiborít. Lehet, túlságosan hozzászoktam, hogy külföldön mindkét fél érdekeit nézik, itt pedig csak annyi a lényeg, hogy minél kevesebbet kelljen az alkalmazottaknak dolgozni. Jelen esetben kitaláltak egy lehetséges változatot, de semmit sem tettek meg annak érdekében. hogy ezt igazolják, mert elég hihető. Azt, hogy az igazság teljesen más, képtelenek elismerni, és ráadásul nem is akarnak utánajárni. A litvánok legalább kinyomozták, hogy igazakat állítok e, míg a helyiek megmozdulni se képesek, mert úgy gondolják, nekik van igazuk. Pedig már voltunk bent Rickkel is, és látták, hogy nem bántom, meg hogy nem vagyunk ellenségek. De ennek ellenére sem hittek nekem. Aztán odajött hozzám egy hivatalos ember, hogy ő személy szerint hisz nekem, de nem tehetik meg, hogy csak úgy hagynak menni, mert akkor nincs gyanúsítottjuk. Így nekik kényelmesebb a dolog, hogy itt vagyok. Tehát, ha szabadulni akarok, találjam meg a gyilkost és bizonyítsam rá a dolgokat. Akkor mehetek. Ezt hallva Oxána nagyon keményen kiakadt, lehordta a sárga földig a rendőrt, és a képébe vágta, hogy otthon őt, ilyen intenzitású munkavégzésért azonnal küldenék a sarokra.

Otthon azonnal elkeseredett ötletelésbe kezdtünk. Elő kell kerítenünk a titokzatos gyilkost. De hogyan? Ki ő? Egyszerűen semmit sem tudtunk róla. És ekkor szólalt meg Rick. Hogy lehet, hülyeségnek tűnik, de ő azért bújt el, mert volt egy látomása, melyben megölik az iskola padlásán. Pontosan ahol, a gyilkosság is történt. Itt Oxánával sokatmondó pillantást vetettünk egymásra. Ugyanis ez nem volt hülyeség. Tökéletesen emlékeztem arra, hogy Shöle gyógyszereitől totál megbolondultam, és nagyon is valóságos látomásaim voltak. Az álmaimban szereplő emberek közül egyet már ismerek is. Ő nem tudom, mikor fog képbe kerülni, vagy, hogy mi okból kifolyólag leszünk majd patkány nyomozós csapat. 

A memóriája nagyon jó a srácnak. Ebben mindenki egyetértett. A látomásában szereplő alakot agyon pontosan fel tudta idézni. Magas, vékony, fekete hajú, kék szemű, fekete kabátot viselő férfi/fiú volt. Azt mondta, elég könnyen felismerjük majd. Szóval most már talán van egy vékony fonalunk a megoldás felé. Emellett kiderült az újdonsült barátunkról, hogy ha olyanja van, képes belelátni a jövőbe látomások segítségével. Persze ő gyógyszerek nélkül. Ezt talán még előnyünkre válhat az idő során.  

A másik, ami meglepett, pedig az, hogy Greg nagyon is jól bánik a késsel. Ez akkor tűnt fel, mikor zöldséget szeleteltünk a vacsorához Pénteken. Kupaktanácsot tartottunk és itt ettünk mind. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy csak úgy hop-hop szeleteli a dolgokat. Meg is jegyeztem, mire ő csak annyit mondott, hogy elég nagy gyakorlata van a késekkel és már szeletelt fel emberi kezet is. A nézéséből leszűrtem, hogy ezt majd megbeszéljük máskor, most együnk. 

Annyi tuti, hogy a csapat összes tagjának van valami furcsa dolga. Greg kései, Rick látomásai.. Még Dányi's Son nem produkált semmit egyedül. De az is csak idő kérdése szerintem... 

2012. április 15., vasárnap

Én előre megmondtam...

Ez a hét, mint minden másik, természetesen eseménydúsan telt. És még most sincs vége. Pedig már mindenkire ráférne egy hatalmas pihenés. Természetesen ez lehetetlen, most még aludni is nehezen alszunk, mert tudjuk, hogy 100%-os közvetlen veszély fenyeget mindannyiunkat. Kampós bármelyik pillanatban lecsaphat.


De kezdjük az elején. Hétfőn majd kimúltam az iskolában, ugyanis amint beértünk, megrohamoztak minket, kérdezgettek tök érthetetlenül. Hamar elegem lett mindenből, így egész nap csak menekültem az emberek elől. Persze az osztály elől nem volt menekvés, viszont Brian magától értetődő módon bevédett, így elég volt egyetlen egyszer elmondanom, hogy mi történt.


Brian egész héten mellettem volt, nagyon sokat segített a jelenlétével, főleg az első két napon és pénteken. Péntek... 13.-a .... Pokoli nap volt. Ugyanis csütörtökön az esti híradóban bejelentették, hogy a kampós gyilkos meglépett az ország legszigorúbban őrzött börtönéből. Sokkolt a hír, bár nem volt meglepő, számítottunk rá. Egy pillanatig sem bíztunk benne, hogy kampós a börtönben marad két hétnél tovább. De hogy egy hetet nem bírták ott tartani... Nagyon sürgős dolga akadt. Minél hamarabb ki kell nyírjon minket.


Emiatt pénteken már be se mentünk az iskolába. Helyette új lakóhelyet kerestünk. Mindannyian tudtuk, itt meg fog találni minket, értelme nincs elbújni előle. Úgyhogy szépen fogjuk magunkat, új helyet keresünk, és próbáljuk kampós búvóhelyeit felfedni. Nem lesz könnyű, hamar ránk találhat, de kockáztatnunk kell. Holnap a város alatti csatornákba fogunk merészkedni. Sajnos nem kirándulunk és kalandot keresünk, lehet meg is halunk.. De legalább mi megpróbáltuk... Majd beszámolok a lent átéltekről, ha túléljük.

2012. január 14., szombat

Hakän története

Mint említettem, hadirokkant lettem egy jó darabig... Szerencsére az állapotom egyre jobb lett. AdrianánJakub nem tudja min mentem keresztül és miért jöttem ide, Hakänról pedig alig tudok valamit... Úgyhogy jelenleg sokkot fogok kapni, ha meglátok egy kampósos dolgot.  viszont sajnos belehalt sérüléseibe tegnap este. Elég cinikus dolog, hogy eddig bírta, de péntek 13- felmondta a szolgálatot a szervezete. Nem szívesen mondom ki hangosan, de egyedül maradtam.

Viszont amit írtan Hakänról kicsit hazugság... Tegnapig volt úgy hogy csak egy rendes segítőkész ember, tegnap viszont egy egészem más oldalról ismertem meg. Elmesélte az egész eddigi életét, és azt hogy miért akarja, hogy megtaláljuk kampóst minél hamarabb.. Hátborzongató volt... 

Hakän május 12, -én született. Teljesen rendben volt, haza is vihették még aznap. Aztán 13-án mindössze egy naposan elvesztett mindent amije csak volt...Késő éjjel betörtek hozzájuk, szüleit elrabolták (azóta se tudni mi van velük), őt pedig egy hegyes konyhakéssel megcsonkítottak. A lábán azóta is ott van egy mély karcolás. Nagyon le voltam döbbenve... Hát még az azok utáni dolgokon... Mint kiderült, a gyilkos a mi kampósunk volt. Ezt a nevelőszüleitől tudja. Szerencsére a nevelőszülei rendesek, segítenek neki mindenben, mint ha a saját gyermekük lenne. De ez számomra döbbenetes volt.

Így átértékeltem a helyzetet. Számomra egyértelművé vált, hogy Hakänt  kísérti a múltja  és ugyanúgy meg akar menekülni, mint én, így ezt együtt kell megcsinálnunk. Ahhoz, hogy munkához láthassunk, előbb fel kell épülnöm, és kicsit jobban meg kell ismernem őt. Persze Jakub is segít nekünk, de ő csak mint igaz barát, neki nincs köze kampóshoz, csak azt szeretné, hogy nyugodtabbak legyünk és boldogok. 

Hát, remélem sikerül...

2011. november 26., szombat

Juhé, nemsoká utazunk!

Még mielőtt valaki a címből rossz következtetést von le, ez számomra nem feltétlen öröm. Bár, mindig is szerettem utazni, világot látni, de úgy gondolom ennek nem most lenne itt az ideje. Nem szabadna itt hagynom az embereket, az iskolát, a várost, egy ilyen veszélyes cél elérése érdekében. De úgy érzem meg kell tennem, különben megtalál az az őrült és végez velem.  Arra meg nem igazán vágyom, hogy már fejfám legyen a temetőben...

Jövő héten szombaton indulunk, én a kora reggeli vonattal már elmegyek, nehogy meggondoljam magam. Esélyt nem adok magamnak arra, hogy butaságot csináljak véletlenül. Ha minden igaz 10 órára már a repülőn leszünk Adriannal és Ryannal. Nagyon örültem hogy ő is jön. Így hárman vagyunk, egyszerűbb lesz a munka, másrészt Ryant is érinti a dolog, úgyhogy érdeke neki is megtalálni a gyilkosát. Ryanról nem meséltem még túl sok mindent. Ő 1 évvel fiatalabb nálam, de ő néz ki idősebbnek, elég szótlan srác. Viszont nagyon sokat tud velem beszélgetni, nem tudom miért. Ezért biztos könnyebb lesz elviselni a változást úgy, hogy ő is ott lesz velem. 

Elég ideges vagyok, úgyhogy majd később jelentkezem még, remélhetőleg tudok írni a Litván élményeimről :) Good Luck for me!


2011. január 20., csütörtök

A Kezdet

Végzetes születésnap
Egy vonaton kezdődött minden, szerintem a Démonhilltől Vámpír pusztáig tartó szakaszon járhattunk, amikor a szerelvény lerobbant.
Ez van –gondoltam magamban- már semmi jó sem fog történni velem a mai napon.

Harminc perccel később a puszta színt váltott. Hirtelen egy kísérteties Drakula kastélyhoz hasonlító izé termett előttem.
Nem tudtam mire vélni a dolgot. Pár pillanattal később kivágódott a vonat ajtaja és emberek özönlöttek be rajta. Nagyrészt ismertem őket. Közülük négyen – akik különösen közel állak hozzám – odajöttek mellém.
-         Boldog születésnapot!- kiáltották egyszerre.
-         Hogy micsoda?! Nekem?
-         Igen! Neked te okos! Augusztus 13-a van!
kastély
Itt jöttem rá, hogy a szülinapi bulim helyszíne ez a kísértetkastély és az is leesett, hogy péntek van. Tök szerencsés vagyok , azt leszámítva hogy én augusztus 10-én születtem eredetileg. De nem baj, 13-án izgalmas a buli, főleg ha Péntek van.
Mit sem sejtve bementünk a kastélyba, ahol már nagy volt a nyüzsgés, mozgás. Csupa idegen emberek jártak - keltek, mi elsurrantunk mellettük. Olyan érzésem volt, mintha olyan helyre szöknék be, ahova tilos. Végre találtunk egy üres szobát. Egész délután jól elbeszélgettünk, ettünk, ittunk.
Eljött az este. Kb. fél tizenegy lehetett, amikor találtunk négyen egy mozi termet. Megnéztünk egy horror filmet 3D-ben. a film után eldöntöttük, hogy kisétálunk az erdőben lévő kunyhóba és szellemet idézünk. 2359-kor ott ültünk a kunyhóban, egymást körbe ülve. Háromszor szinkronban mondtuk el az állítólagos szellemidéző szöveget. Hiába, semmi nem történt.
Legnagyobb meglepetésünkre a kunyhóban lévő kandalló felrobbant. Kis híján megállt a szívem.


Ezek után az események őrült sebességgel teltek. Ryan, mint akit megbabonáztak állt mozdulatlanul. Mason, pont rosszkor nyitotta ki a száját, azonnal őt támadta meg a szellem. Adrian és én csak álltunk és nem tudtuk felfogni, hogy egy szellem hozzá tud érni és még ártani is tud egy embernek. Az erdőn keresztül menekültünk, de nem sok sikerrel. Mason úgy lemaradt, hogy mi visszafordultunk, de addigra a szellem már elkapta és tett vele valami különöset. Adrian és én mentünk segíteni neki, mert Ryan sokkos állapotban volt és minden csupa vér volt körülötte. Torkomban dobogott a szívünk, kalapálását hallani lehetett. Úgy rohantunk vissza a kastélyba.
De amint visszaértünk a kastélyba kaptunk egy üzenetet.

Vérrel volt a falra írva. Ez állt benne: „ TALÁLKOZUNK A STRANDON HOLNAP ÉJJEL”


FOLYTATJUK...