Mint említettem, hadirokkant lettem egy jó darabig... Szerencsére az állapotom egyre jobb lett. AdrianánJakub nem tudja min mentem keresztül és miért jöttem ide, Hakänról pedig alig tudok valamit... Úgyhogy jelenleg sokkot fogok kapni, ha meglátok egy kampósos dolgot. viszont sajnos belehalt sérüléseibe tegnap este. Elég cinikus dolog, hogy eddig bírta, de péntek 13- felmondta a szolgálatot a szervezete. Nem szívesen mondom ki hangosan, de egyedül maradtam.
Viszont amit írtan Hakänról kicsit hazugság... Tegnapig volt úgy hogy csak egy rendes segítőkész ember, tegnap viszont egy egészem más oldalról ismertem meg. Elmesélte az egész eddigi életét, és azt hogy miért akarja, hogy megtaláljuk kampóst minél hamarabb.. Hátborzongató volt...
Hakän május 12, -én született. Teljesen rendben volt, haza is vihették még aznap. Aztán 13-án mindössze egy naposan elvesztett mindent amije csak volt...Késő éjjel betörtek hozzájuk, szüleit elrabolták (azóta se tudni mi van velük), őt pedig egy hegyes konyhakéssel megcsonkítottak. A lábán azóta is ott van egy mély karcolás. Nagyon le voltam döbbenve... Hát még az azok utáni dolgokon... Mint kiderült, a gyilkos a mi kampósunk volt. Ezt a nevelőszüleitől tudja. Szerencsére a nevelőszülei rendesek, segítenek neki mindenben, mint ha a saját gyermekük lenne. De ez számomra döbbenetes volt.
Így átértékeltem a helyzetet. Számomra egyértelművé vált, hogy Hakänt kísérti a múltja és ugyanúgy meg akar menekülni, mint én, így ezt együtt kell megcsinálnunk. Ahhoz, hogy munkához láthassunk, előbb fel kell épülnöm, és kicsit jobban meg kell ismernem őt. Persze Jakub is segít nekünk, de ő csak mint igaz barát, neki nincs köze kampóshoz, csak azt szeretné, hogy nyugodtabbak legyünk és boldogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése