Ez a hét, mint minden másik, természetesen eseménydúsan telt. És még most sincs vége. Pedig már mindenkire ráférne egy hatalmas pihenés. Természetesen ez lehetetlen, most még aludni is nehezen alszunk, mert tudjuk, hogy 100%-os közvetlen veszély fenyeget mindannyiunkat. Kampós bármelyik pillanatban lecsaphat.
De kezdjük az elején. Hétfőn majd kimúltam az iskolában, ugyanis amint beértünk, megrohamoztak minket, kérdezgettek tök érthetetlenül. Hamar elegem lett mindenből, így egész nap csak menekültem az emberek elől. Persze az osztály elől nem volt menekvés, viszont Brian magától értetődő módon bevédett, így elég volt egyetlen egyszer elmondanom, hogy mi történt.
Brian egész héten mellettem volt, nagyon sokat segített a jelenlétével, főleg az első két napon és pénteken. Péntek... 13.-a .... Pokoli nap volt. Ugyanis csütörtökön az esti híradóban bejelentették, hogy a kampós gyilkos meglépett az ország legszigorúbban őrzött börtönéből. Sokkolt a hír, bár nem volt meglepő, számítottunk rá. Egy pillanatig sem bíztunk benne, hogy kampós a börtönben marad két hétnél tovább. De hogy egy hetet nem bírták ott tartani... Nagyon sürgős dolga akadt. Minél hamarabb ki kell nyírjon minket.
Emiatt pénteken már be se mentünk az iskolába. Helyette új lakóhelyet kerestünk. Mindannyian tudtuk, itt meg fog találni minket, értelme nincs elbújni előle. Úgyhogy szépen fogjuk magunkat, új helyet keresünk, és próbáljuk kampós búvóhelyeit felfedni. Nem lesz könnyű, hamar ránk találhat, de kockáztatnunk kell. Holnap a város alatti csatornákba fogunk merészkedni. Sajnos nem kirándulunk és kalandot keresünk, lehet meg is halunk.. De legalább mi megpróbáltuk... Majd beszámolok a lent átéltekről, ha túléljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése