Süvít a szél, az ablakok remegnek. Utálok erre ébredni. Pedig az utóbbi időben hozzászokhattam volna már ehhez. A litván időjárás rendkívül szeszélyes. Pár napja még fagyiztunk, az évben először, most pedig lassan újra be kell kapcsolnunk a fűtést. 120 kilométer per órás szél fúj, hamarosan leszakad az ég. Óriási készültség van a környéken. Amúgy is, ez az idő tökéletes a gyilkolásra. Vegyük alapul csak a tegnapi napot...
Tegnapelőtt már volt tanítás, így voltam iskolában is. Elég laza napunk volt, ugyanis csak Péntekre kellett bemennünk. Litvánból feleltem egy 4-est, igaz hogy Brian végig nagylelkűen súgott, de nagyon büszke vagyok magamra, mert eddig ez a legjobb jegyem litvánból. Jakub sajnos beteg, így ő nem tudott velem lenni suliban, úgyhogy egész nap Brian-re hagyatkoztam. Szerencsére neki ez nem jelentett gondot, egész jól elvoltunk egész nap. Aztán jött a sokk...
Sétáltam hazafelé, mikor megcsörrent a telefonom. Felvettem , beleszóltam gyanútlanul, de válasz helyett csak furcsa hangokat és nyöszörgéseket hallottam. Éreztem, hogy valami itt nem stimmel, mert a szám ismerős volt. Letettem. Megint megcsörrent. Ezúttal Jax volt az. Még nem is köszöntem neki, már rám zúdított egy kisebb információ áradatot. " 50 méterre vagyok tőled, hátra ne nézz, veszélyben vagy. Kövesd az utasításaim és tégy úgy, mintha hétköznapi dolgokról beszélgetnénk" " Rendben"-mondtam- "de akkor rajta, mond el mi is történt a öööö meccsen."
Jax elmondta, hogy kampós is itt van a közelemben, a hídnál vár rám valószínűleg, ne arra menjek haza. Utána, amíg sétáltam hazáig, mondott mindenféle dolgot, majd mikor beesett az ajtón, rátért a dolgokra. Hakänt elkapta. Valószínűleg őt hallottam a telefonban. Ki kell szabadítanunk, de fogalmam sincs, hogyan. Ezt most tervezzük még. A tervet majd később ismertetem részletesen, most viszont meg kell valósítanunk sürgősen. Nem akarjuk hogy baja essen a barátunknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése