Mint egy hete megírtam, sürgősen ki kellett találnunk valamit. Szerencsére nagyon kreatívak voltunk, jobbnál jobb ötleteink voltak az esetleges esetekre, csak hát nem tudtuk ez a szörnyeteg hová vitte Hakänt. Így a legtöbb időt azzal töltöttük, hogy belegondoltunk abba, hogy milyen hely az ideális kampósnak. Természetesen olyan hely, ahol ő van előnyben. Ez szerény véleményem szerint egyedül az iskola tornaterme lehetett, mert ott aztán tényleg béna vagyok. Viccet félretéve bejártuk az egész várost, a híd alatt is jártunk, de sehol semmi. Nagyon kétségbe voltunk esve. És ekkor végső ötletből bementünk az iskolába, hátha ott tudnak valamit róla.
Az igazgató csak nézett, mikor előadtuk, hogy nem találjuk, a telefonba csak fura nyüszítéseket hallottunk, és aggódunk miatta. És ekkor rontott be a takarítónő. Nagyon sok baromságot mondott egy perc alatt, szinte levegőt se vett. El nem tudtuk képzelni, mit láthatott, de nagyon kétségbe volt esve. Miután az igazgató kiküldött minket és őt, szépen megkértük mondjon el pontosan mindent. Azt hitten ott dobok egy hátast. A nő azt állítja, hogy a tornaterem szertárából nyöszörgést hall.
Mint akiket puskából lőttek ki, úgy rohantunk a teremig. Ott sem bizonytalanodtunk el, berúgtuk az ajtót (amiért biztos büntetést kapunk majd). Első dolgunk az volt, hogy nyissuk a szertárat, de zárva volt és nem volt kulcsunk, úgyhogy visszaszaladtunk érte. Szerencsére a takarítónő nem problémázott, odaadta nekünk rögtön. Mikor visszaértünk, éreztem, hogy itt valami nem stimmel. A kötelek le voltak eresztve. De mi hozzá sem nyúltunk. Van itt még valaki rajtunk kívül. Nem izgattuk magunkat, berontottunk a szertárba és megpillantottuk Hakänt összekötözött testtel, összevagdosott karokkal, lábakkal. Gyorsan kiszabadítottuk a kötésből és indultunk volna vissza, csakhogy a tornaterem ajtaját bezárva találtuk.
Eszembe jutott hogy amíg Hakänt szabadítottuk ki, a kulcsot ott hagytuk a földön, tehát visszaszaladtam érte, de a kulcs már nem volt ott. Csak egy pillanatig bambulhattam el, mert a következő másodpercben egy baromi hegyes penge karcolta végig az arcom, majd feltépve a pólóm az egész felsőtestem. Ott álltam szemtől szembe kampóssal. Mozdulni, kiáltani nem tudtam, úgy le voltam döbbenve. Aztán sikerült összeszednem magam, mielőtt a fejem lekaszabolja és végrehajtottam egy hátraszaltót, egy segélykiáltással kombinálva. A következő ugrásom sokkal jobban sikerült, ugyanis átugrottam a magasugráshoz használt rudat, és ugyanakkor megszereztem egy kézilabdát. A harmadik mozzanat során már a többiek is ott voltak rúgták, vágták ahol érték, és végül kihasználva a labdát eszméletlenné tettük. Még jó, hogy kézilabda az egyetlen sportág amiben jó vagyok, körülbelül 4 méterről teljes erővel pofán vágtam, úgy hogy a fogsora majd kiesett. Remélem egy darabig meglesz neki ez az emléke.
A szép kis akciónk szóltunk az igazgatónak, aki jól lehordott minket (de ezt kellett tennie). Viszont utána a rendőrség bevitte kampóst, úgyhogy úgy tűnik egy darabig nyugtunk lesz, de tuti hogy ki fog szabadulni, elég gyenge itt a közbiztonság. Ami érdekesebb, Hakänt olyan sokk érte, hogy még máig nem tud erről beszélni. Majd ha rendbe jön talán tud mondani valami érdekeset. Addig is nagyon vigyázunk rá, és nem hagyjuk, hogy többé ilyen történjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése