A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szülinap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szülinap. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 8., vasárnap

Hakän kiszabadítása

Mint egy hete megírtam, sürgősen ki kellett találnunk valamit. Szerencsére nagyon kreatívak voltunk, jobbnál jobb ötleteink voltak az esetleges esetekre, csak hát nem tudtuk ez a szörnyeteg hová vitte Hakänt. Így a legtöbb időt azzal töltöttük, hogy belegondoltunk abba, hogy milyen hely az ideális kampósnak. Természetesen olyan hely, ahol ő van előnyben. Ez szerény véleményem szerint egyedül az iskola tornaterme lehetett, mert ott aztán tényleg béna vagyok. Viccet félretéve bejártuk az egész várost, a híd alatt is jártunk, de sehol semmi. Nagyon kétségbe voltunk esve. És ekkor végső ötletből bementünk az iskolába, hátha ott tudnak valamit róla.


Az igazgató csak nézett, mikor előadtuk, hogy nem találjuk, a telefonba csak fura nyüszítéseket hallottunk, és aggódunk miatta. És ekkor rontott be a takarítónő. Nagyon sok baromságot mondott egy perc alatt, szinte levegőt se vett. El nem tudtuk képzelni, mit láthatott, de nagyon kétségbe volt esve. Miután az igazgató kiküldött minket és őt, szépen megkértük mondjon el pontosan mindent. Azt hitten ott dobok egy hátast. A nő azt állítja, hogy a tornaterem szertárából nyöszörgést hall.


Mint akiket puskából lőttek ki, úgy rohantunk a teremig. Ott sem bizonytalanodtunk el, berúgtuk az ajtót (amiért biztos büntetést kapunk majd). Első dolgunk az volt, hogy nyissuk a szertárat, de zárva volt és nem volt kulcsunk, úgyhogy visszaszaladtunk érte. Szerencsére a takarítónő nem  problémázott, odaadta nekünk rögtön. Mikor visszaértünk, éreztem, hogy itt valami nem stimmel. A kötelek le voltak eresztve. De mi hozzá sem nyúltunk. Van itt még valaki rajtunk kívül. Nem izgattuk magunkat, berontottunk a szertárba és megpillantottuk Hakänt összekötözött testtel, összevagdosott karokkal, lábakkal. Gyorsan kiszabadítottuk a kötésből és indultunk volna vissza, csakhogy a tornaterem ajtaját bezárva találtuk.


Eszembe jutott hogy amíg Hakänt szabadítottuk ki, a kulcsot ott hagytuk a földön, tehát visszaszaladtam érte, de a kulcs már nem volt ott. Csak egy pillanatig bambulhattam el, mert a következő másodpercben egy baromi hegyes penge karcolta végig az arcom, majd feltépve a pólóm az egész felsőtestem. Ott álltam szemtől szembe kampóssal. Mozdulni, kiáltani nem tudtam, úgy le voltam döbbenve. Aztán sikerült összeszednem magam, mielőtt a fejem lekaszabolja és végrehajtottam egy hátraszaltót, egy segélykiáltással kombinálva. A következő ugrásom sokkal jobban sikerült, ugyanis átugrottam a magasugráshoz használt rudat, és ugyanakkor megszereztem egy kézilabdát. A harmadik mozzanat során már a többiek is ott voltak rúgták, vágták ahol érték, és végül kihasználva a labdát eszméletlenné tettük. Még jó, hogy kézilabda az egyetlen sportág amiben jó vagyok, körülbelül 4 méterről teljes erővel pofán vágtam, úgy hogy a fogsora majd kiesett. Remélem egy darabig meglesz neki ez az emléke.


A szép kis akciónk szóltunk az igazgatónak, aki jól lehordott minket (de ezt kellett tennie). Viszont utána a rendőrség bevitte kampóst, úgyhogy úgy tűnik egy darabig nyugtunk lesz, de tuti hogy ki fog szabadulni, elég gyenge itt a közbiztonság. Ami érdekesebb, Hakänt olyan sokk érte, hogy még máig nem tud erről beszélni. Majd ha rendbe jön talán tud mondani valami érdekeset. Addig is nagyon vigyázunk rá, és nem hagyjuk, hogy többé ilyen történjen.

2011. január 20., csütörtök

A Kezdet

Végzetes születésnap
Egy vonaton kezdődött minden, szerintem a Démonhilltől Vámpír pusztáig tartó szakaszon járhattunk, amikor a szerelvény lerobbant.
Ez van –gondoltam magamban- már semmi jó sem fog történni velem a mai napon.

Harminc perccel később a puszta színt váltott. Hirtelen egy kísérteties Drakula kastélyhoz hasonlító izé termett előttem.
Nem tudtam mire vélni a dolgot. Pár pillanattal később kivágódott a vonat ajtaja és emberek özönlöttek be rajta. Nagyrészt ismertem őket. Közülük négyen – akik különösen közel állak hozzám – odajöttek mellém.
-         Boldog születésnapot!- kiáltották egyszerre.
-         Hogy micsoda?! Nekem?
-         Igen! Neked te okos! Augusztus 13-a van!
kastély
Itt jöttem rá, hogy a szülinapi bulim helyszíne ez a kísértetkastély és az is leesett, hogy péntek van. Tök szerencsés vagyok , azt leszámítva hogy én augusztus 10-én születtem eredetileg. De nem baj, 13-án izgalmas a buli, főleg ha Péntek van.
Mit sem sejtve bementünk a kastélyba, ahol már nagy volt a nyüzsgés, mozgás. Csupa idegen emberek jártak - keltek, mi elsurrantunk mellettük. Olyan érzésem volt, mintha olyan helyre szöknék be, ahova tilos. Végre találtunk egy üres szobát. Egész délután jól elbeszélgettünk, ettünk, ittunk.
Eljött az este. Kb. fél tizenegy lehetett, amikor találtunk négyen egy mozi termet. Megnéztünk egy horror filmet 3D-ben. a film után eldöntöttük, hogy kisétálunk az erdőben lévő kunyhóba és szellemet idézünk. 2359-kor ott ültünk a kunyhóban, egymást körbe ülve. Háromszor szinkronban mondtuk el az állítólagos szellemidéző szöveget. Hiába, semmi nem történt.
Legnagyobb meglepetésünkre a kunyhóban lévő kandalló felrobbant. Kis híján megállt a szívem.


Ezek után az események őrült sebességgel teltek. Ryan, mint akit megbabonáztak állt mozdulatlanul. Mason, pont rosszkor nyitotta ki a száját, azonnal őt támadta meg a szellem. Adrian és én csak álltunk és nem tudtuk felfogni, hogy egy szellem hozzá tud érni és még ártani is tud egy embernek. Az erdőn keresztül menekültünk, de nem sok sikerrel. Mason úgy lemaradt, hogy mi visszafordultunk, de addigra a szellem már elkapta és tett vele valami különöset. Adrian és én mentünk segíteni neki, mert Ryan sokkos állapotban volt és minden csupa vér volt körülötte. Torkomban dobogott a szívünk, kalapálását hallani lehetett. Úgy rohantunk vissza a kastélyba.
De amint visszaértünk a kastélyba kaptunk egy üzenetet.

Vérrel volt a falra írva. Ez állt benne: „ TALÁLKOZUNK A STRANDON HOLNAP ÉJJEL”


FOLYTATJUK...