Még mielőtt valaki a címből rossz következtetést von le, ez számomra nem feltétlen öröm. Bár, mindig is szerettem utazni, világot látni, de úgy gondolom ennek nem most lenne itt az ideje. Nem szabadna itt hagynom az embereket, az iskolát, a várost, egy ilyen veszélyes cél elérése érdekében. De úgy érzem meg kell tennem, különben megtalál az az őrült és végez velem. Arra meg nem igazán vágyom, hogy már fejfám legyen a temetőben...
Jövő héten szombaton indulunk, én a kora reggeli vonattal már elmegyek, nehogy meggondoljam magam. Esélyt nem adok magamnak arra, hogy butaságot csináljak véletlenül. Ha minden igaz 10 órára már a repülőn leszünk Adriannal és Ryannal. Nagyon örültem hogy ő is jön. Így hárman vagyunk, egyszerűbb lesz a munka, másrészt Ryant is érinti a dolog, úgyhogy érdeke neki is megtalálni a gyilkosát. Ryanról nem meséltem még túl sok mindent. Ő 1 évvel fiatalabb nálam, de ő néz ki idősebbnek, elég szótlan srác. Viszont nagyon sokat tud velem beszélgetni, nem tudom miért. Ezért biztos könnyebb lesz elviselni a változást úgy, hogy ő is ott lesz velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése