2011. November 12.-őt írunk, fél év telt el a nyomozás kezdete óta. A kórházat nagy nehezen túléltem, nem volt kellemes, de a barátaim sokat segítettek és átvészeltem ezt az időszakot.
Adrian szinte mindennap meglátogatott, hozott valami finomságot, emellett rengeteget segített nyomozni. A kinti munkát ő végezte, elment könyvtárba, meg ok unalmas helyre míg én ágyban kutattam. Nagyon szépen haladtunk, augusztusra, mire én kikerültem a kórházból, rengeteg adatot összeszedtünk Brian Ivanovicsról. Az élete összes mozzanatát sikerült megtudnom, egészen gyermekkorától. Elég mímelős munka volt, de ami muszáj, az muszáj. Megtudtam, hogy eredeti lakóhelyük Oroszország volt, onnan kiűzték őt és a családját, mellesleg azért mert egy bűnszervezet vezetője volt. Így rengetegen akarhatnak bosszút állni rajta, csak az a kérdés, kinek ártott akkorát, hogy rajtam álljon bosszút miatta. Az a barátgyilkosságos történet meg még a legfinomabb sztori volt, a többihez képest... De engem egyik rémisztő sztori sem tudott elijeszteni, folytattam a keresést. Úgy körülbelül 250 ember halála szárad a lelkén. Aztán még azoknak a leszármazottjai, azoké is.... Vagy 3 generációval ezelőtt voltak ezek az esetek, és most meg kell találnom egy idióta rokont, aki valakijéért bosszút akar állni rajtam, az ük-ük nagyapám miatt. Ez eléggé komikus szerintem, de ha az életem a tét, akkor nincs sok választásom hogy mit tegyek, nyomozok és kész.
A nyomozás sebessége most kicsit visszafogottabb, mert szeptembertől gimnazista lettem, van heti 12 angol órán, elég nehezen haladok. Nem tudok egyszerre 1000 felé figyelni, pedig szeretnék. Vannak új barátaim is, velük is kéne foglalkoznom. Köztük egy csendes srác, vele elvagyok akárhol, egy komplett idióta, akivel mindig röhögő görcsöt kapok és ott van a régi banda is. Nagyon jó csapat vagyunk, könnyen segítjük egymást, ez látszik abból is, hogy az iskola legjobb osztálya díjat elnyertük már. Szóval mindenem megvan, amit csak kívánhatnék, de mégsincs semmi. Ezek a barátok nem tudnak erről. Ezt Adriannal ketten csináljuk, mi vagyunk érintettek ebben. Viszont amíg a többiek nem tudnak semmit, kb havi 4-szer tudunk nyomozni, és ez nagyon rossz. Sajnos az utóbbi időben egyre több a veszekedés is a barátaimmal, mert szinte mindig lemaradok valamiről, a nyomozás miatt. Úgyhogy most szét vagyok esve, de össze kell magam szedni. Sikerülnie kell.
Holnap megyek Adrianhoz, remélem találunk pár értékes információt. Sok sikert nekünk !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése