2012. december 8., szombat

Jakub első napjai Magyarországon

Nyomozócsapatunk fennállásának ez volt az eddigi legvidámabb hete. Az utóbbi napokban nem zaklatott minket a rendőrség, nem öltek meg közülünk senkit és még csak konfliktusa sem volt a héten egyikünknek sem. A legjobb pedig az, hogy megérkezett Jakub.

Az első dolgom az volt, hogy megmutattam neki a várost. Jó hosszúra sikeredett a bemutatókörút, mert kivittem a faluba is. Úgy voltam vele, ha már itt van, mindent látnia kell. Így utólag pedig azt hiszem, hogy ezt a tervet sikerrel teljesítettem. Most már tudja, hol vegyen kaját, italt és alapvető dolgokat magának. Úszni is el tud menni, ha kedve van, vagy használhatja a sportpályát is. A helyeket gond nélkül megtalálja, viszont ha beszélnie kell magyarul, akkor már bajban van. Próbáltam megtanítani neki pár alap kifejezést, háromszor neki is futott a belépőjegykérésnek, de én mindháromszor röhögésben törtem ki. Ezért úgy döntöttem, elég lesz később zaklatni ezzel szegényt, az idő még most úgysem sürget minket. 

Kis lakásunkban pedig drasztikus módon megugrott a népsűrűség Jakub ide költözésével. Eddig is nehezen fértünk, amikor itt volt a csapat, így pedig már az alvást is nehéz megoldani. Ott van Oxána "irodája" és a szobám. Szerencsére mindhárman olyan srácok vagyunk, akiknek teljesen mindegy, hogy hol, csal, aludjunk. Így például egyikünknek sem okozott gondot az, hogy három éjjelt követően mindhárom reggel teljesen már helyen ébredtünk fel. Oxy csak röhögött rajtunk mikor Jakubbal panaszkodtunk, hogy szerintünk Rick az az elvetemült, aki megvárja, amíg elalszunk, majd kisajátítja az ágyat, miket meg levág a földre és a matracra. Ez persze a második éjjelen megcáfolódott. Azt, hogy ki a gonosz még most sem tudjuk, mert ma mindhárman a földön keltünk. Tiszta elmebaj, de mi csak nevetünk rajta. Kb. Litvániában voltak hasonló alvással kapcsolatos élményeink.

Tegnap délután átjött az egész nyomozó egylet. Jakub megismerkedett mindenkivel. Ez alatt egy párszor ledöbbentem. Nem hittem volna, hogy Thomas tud oroszul, vagy, hogy Greg ennyire jól beszél angolul. Tehát ez a rövid ismerkedés jó volt erre is. Megint meg tudtam figyelni mindenkit kicsit jobban. Nagyon könnyen le tudtam olvasni dolgokat a többiekről. Például Rick, aki már kicsivel hamarabb találkozott a litvánnal, figyelte Jakub összes mozdulatát, szavát, próbálta teljesen megérteni őt. Dányi's Son kicsit csendesebb volt a megszokottnál, ugyanis egy kukkot nem értett az egészből. Neki tolmácsolt Thomas. Ő magabiztosnak látszott és valószínűleg sok mindent felfogott. Greg pedig fantasztikus volt. Szerintem ő élte a legjobban a beszélgetést, kérdezett, mesélt magáról, ha pedig nem értett meg valamit szólt Oxánának vagy nekem. 

Ma pedig filmet néztünk, most éppen letöltünk egyet és egész nap mozizni is fogunk. Élvezzük az életet. Végre nyugtunk van. Az ilyen ritka alkalmakat ki kell használni.

2012. december 3., hétfő

Az eddigi legmeredekebb tervünk

Az ötletgazda: persze, hogy Rick! 

A srác az utóbbi napokban nagyon beindult a tervgyártást illetően. Először csak finoman kérdezősködött dolgokról, majd elénk vágott egy konkrét tervet. Szinte ugyanaz volt, amit ők hajtottak végre az elhunyt barátjával, csak még jobb.

Két napja este éppen Family Guyt néztünk. Egy olyan rész ment, amit már mindketten láttunk kismilliószor  tehát elkezdtünk beszélgetni úgy mindenféléről. Megtudtam, hogy amúgy nem ilyen eredetileg, hanem nagyon félénk, szégyenlős és csendes. Elég hihetetlen számomra, de mindegy. Az nem lepett meg, hogy hasonló kajákat szeretünk, és hasonló az ízlésünk filmek terén is. Aztán megkérdezte, hogy Jakub rokonom e. Nekem szabályosan leesett az állam, mert nagyon váratlanul ért ez a kérdés. Meg egyáltalán honnan gondolt olyat, hogy köztünk akármilyen rokonság is lenne? Tény, hogy kicsit hasonlítunk egymásra a litván focistával, de szerintem annyira azért nem.

Az ötlete viszont erre épült. Szerinte sokkal hatékonyabbak lennénk, ha ide tudnánk hívni Jakubot, majd átalakítanánk, hogy pontosan olyan legyen, mint én vagyok. Így tudnának haladni a nyomozással akkor is, ha esetleg engem bevisznek a rendőrségre vagy rosszabb esetben a börtönbe. Vagy Jakubot megtanítjuk annyira magyarul, hogy az ilyen helyzetekre reagálni tudjon. Ezt még nem tudjuk. Rick konkrétan arra gondolt, hogy esetleg könnyebben elő tudjuk csalni a gyilkost, ha ő is megjelenik nyilvánosan és mellé állítjuk az átalakított Jakubot én pedig élet tovább a mindennapjaim. Ha feltűnik a gyilkos, akkor én is oda kerülök valahogy és Oxána is, majd letudjuk a dolgokat. A rendőrök először valószínűleg ki fognak akadni a dolgon, de mivel megtaláljuk, a gyilkost elengednek majd véglegesen. 

Ez az elképzelés így elég érdekes, egyikőnk számára sem világos, hogy miként tűnik majd fel a gyilkos Rick és Jakub puszta látványától vagy, hogy hogyan intézzük el az ügyet ölés nélkül. De mivel Jakub már nagyon hiányzott nekünk és szerettük volna élőben látni, elhívtuk. Mikor először mondtuk neki a tervünket, nagyon meglepődött, de a következő pillanatban már azt kérdezte, hogy miket hozzon magával feltétlen. Alap dolognak vette, hogy eljön, ha szükségünk van rá. Az meg csak bónusz, hogy újra együtt lehetünk és csinálhatunk majd egy csomó őrültséget. Már alig várom. 

Ma az ötletünket előadtuk Gragnek. Ő is örült neki, hogy lesz még egy ember, aki segít. Szerinte minél többen vagyunk, annál jobbak leszünk. Az pedig, hogy belőlem lesz kettő, nagyon sokat fog jelenteni nekünk véleménye szerint. Remélem igaza lesz. Nekem úgy tűnt nagyon biztos a dolgában. Ugyanis miközben beszélt végig feketén izzott a szeme... 

2012. december 1., szombat

Őrület ami itt van

A hét további része a vártnál ezerszer rosszabbul sült el, így most totál le vagyunk törve. Pedig annyira azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén, azzal, hogy Ricket elhoztuk. De nem. Ezzel csak azt értük el, hogy ő biztonságban legyen, ne törjön az életére senki. Viszont én még mindig gyanúsított vagyok, és akármelyik pillanatban bedughatnak a dutyiba. 

A magyar igazságszolgáltatás engem kiborít. Lehet, túlságosan hozzászoktam, hogy külföldön mindkét fél érdekeit nézik, itt pedig csak annyi a lényeg, hogy minél kevesebbet kelljen az alkalmazottaknak dolgozni. Jelen esetben kitaláltak egy lehetséges változatot, de semmit sem tettek meg annak érdekében. hogy ezt igazolják, mert elég hihető. Azt, hogy az igazság teljesen más, képtelenek elismerni, és ráadásul nem is akarnak utánajárni. A litvánok legalább kinyomozták, hogy igazakat állítok e, míg a helyiek megmozdulni se képesek, mert úgy gondolják, nekik van igazuk. Pedig már voltunk bent Rickkel is, és látták, hogy nem bántom, meg hogy nem vagyunk ellenségek. De ennek ellenére sem hittek nekem. Aztán odajött hozzám egy hivatalos ember, hogy ő személy szerint hisz nekem, de nem tehetik meg, hogy csak úgy hagynak menni, mert akkor nincs gyanúsítottjuk. Így nekik kényelmesebb a dolog, hogy itt vagyok. Tehát, ha szabadulni akarok, találjam meg a gyilkost és bizonyítsam rá a dolgokat. Akkor mehetek. Ezt hallva Oxána nagyon keményen kiakadt, lehordta a sárga földig a rendőrt, és a képébe vágta, hogy otthon őt, ilyen intenzitású munkavégzésért azonnal küldenék a sarokra.

Otthon azonnal elkeseredett ötletelésbe kezdtünk. Elő kell kerítenünk a titokzatos gyilkost. De hogyan? Ki ő? Egyszerűen semmit sem tudtunk róla. És ekkor szólalt meg Rick. Hogy lehet, hülyeségnek tűnik, de ő azért bújt el, mert volt egy látomása, melyben megölik az iskola padlásán. Pontosan ahol, a gyilkosság is történt. Itt Oxánával sokatmondó pillantást vetettünk egymásra. Ugyanis ez nem volt hülyeség. Tökéletesen emlékeztem arra, hogy Shöle gyógyszereitől totál megbolondultam, és nagyon is valóságos látomásaim voltak. Az álmaimban szereplő emberek közül egyet már ismerek is. Ő nem tudom, mikor fog képbe kerülni, vagy, hogy mi okból kifolyólag leszünk majd patkány nyomozós csapat. 

A memóriája nagyon jó a srácnak. Ebben mindenki egyetértett. A látomásában szereplő alakot agyon pontosan fel tudta idézni. Magas, vékony, fekete hajú, kék szemű, fekete kabátot viselő férfi/fiú volt. Azt mondta, elég könnyen felismerjük majd. Szóval most már talán van egy vékony fonalunk a megoldás felé. Emellett kiderült az újdonsült barátunkról, hogy ha olyanja van, képes belelátni a jövőbe látomások segítségével. Persze ő gyógyszerek nélkül. Ezt talán még előnyünkre válhat az idő során.  

A másik, ami meglepett, pedig az, hogy Greg nagyon is jól bánik a késsel. Ez akkor tűnt fel, mikor zöldséget szeleteltünk a vacsorához Pénteken. Kupaktanácsot tartottunk és itt ettünk mind. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy csak úgy hop-hop szeleteli a dolgokat. Meg is jegyeztem, mire ő csak annyit mondott, hogy elég nagy gyakorlata van a késekkel és már szeletelt fel emberi kezet is. A nézéséből leszűrtem, hogy ezt majd megbeszéljük máskor, most együnk. 

Annyi tuti, hogy a csapat összes tagjának van valami furcsa dolga. Greg kései, Rick látomásai.. Még Dányi's Son nem produkált semmit egyedül. De az is csak idő kérdése szerintem... 

2012. november 26., hétfő

Rick

Mikor visszatértem megesküdtem, hogy úgy fogok újra élni, mint egy hétköznapi diák. Ennek ellenére a mai napom egyáltalán nem hasonlított egy átlagos tanuló hétfőjéhez. Ugyanis ma az iskolát hanyagoltam, helyette Oxánával elmentem kiszabadítani Ricket. Természetesen Thomas, Greg és Dányi's Son is velünk akart jönni, de a nevelő anyám lebeszélte őket erről, azzal az indokkal, hogy ő nem orvos, nem igazolhatja mindenki hiányzását. Még abban sem biztos, hogy az enyém el fogják fogadni így, hogy ő írta.

Szó mi szó, engem hidegen hagyott az igazolásos dolog, így vele mentem. A srác nem tudta pontosan megmondani, hogy hol van, ugyanis bepánikolt, kiment az utcára majd egy bolt pincéjében elbújt. Csak nem számolt azzal, hogy a bolt esetleg este bezár és a tulaj a pincét is zárja. Tehát a szerencsés onnan hívta fel a barátját, hogy baj van, a másik srác meg azonnal cselekedett. Levágatta a haját, elment Rickhez a ruháiért majd következő naptól a bőrébe bújt. 

Útközben felkészültünk a lehető legrosszabbra. Egy kiéhezett, szomjazott, csont sovány, beteg, barátságtalan  gyerekre, akit érthetetlenül nem is keresték még a szülei a két hét során. 
Szerencsére nem volt sok idő, amíg odataláltunk, a külföldön töltött idő alatt rengeteget fejlődött a tájékozódási készségem, így a "van ott egy nagy fa" utasítást is viszonylag hamar követni tudtam. A pincébe való lejutás már érdekesebb volt. A bolt tulajdonosa egy kedves öregúr volt, tehát nem nagyon akartuk ijesztgetni meg hasonlók. Szóval Oxána leállt vele beszélgetni, míg én elcsentem a kulcsát (hála az égnek elég süket volt szegény) és lementem a barátunkért.

Nagy megkönnyebbülés ért, mikor beléptem és láttam, hogy senki sem akart fejbe vágni egy vascsővel és egyébbel, hanem az egyik sarokban egy teljesen hétköznapinak tűnő tinédzser srác ült és evett valamit. Amint meglátott, majdnem örömujjongásban tört ki, de látva az arcom szerencsére időben kapcsolt. Elsuttogtam neki, hogy mi a helyzet, és hogy majd megbeszélünk mindent, ha észrevétlenül kijut innen. Mikor felértünk megállítottam a sarokban, majd, mint aki eddig nézelődött odamentem az öregúrhoz és megkértem, hogy mutassa meg, merre van a mosdó. Óriási kő esett le a szívemről, mikor a másik irányba indult el és nem abba, ahol Rick állt. Ezzel mindent elszúrhattam volna, de mázlimra nem így történt. 

Öt perccel később már az utcán baktattunk, mint három jó barát. Vidám kis társaság voltunk. El is határoztuk, hogy viszonylag sok időnk van még délutánig, amikor is a többiek meglátogatnak majd miket. A kajára várás közben kicsit jobban megismerkedtünk Rickkel. Mint kiderült, a szülei azért nem keresték, mert szinte nincsenek is. Az anyjával él együtt, aki jelenleg Amerikában dolgozik két hónapig. Nagyon bátor asszony lehet, hogy így itt merte hagyni szegény gyereket. De ez van, úgy tűnik, még egy bő hónapig nekünk kell gondoskodnunk a srác épségéről. Ami nem lesz olyan nehéz, ugyanis ahogy mesélt magáról, számunkra kiderült, hogy egy nem túl nagyigényű, rendes emberrel van dolgunk. Így nagyon könnyű lesz vele együttműködni és ő is inkább szeretne nekünk segíteni, mint azt várni, hogy rejtegessük. Természetesen bevettük a csapatba, ha már a barátai is velünk vannak, de egy darabig még biztosan nem mutatkozhat nyilvánosság előtt. Pontosabban, egészen addig, amíg ki nem derítjük, hogy ki akarja megölni. A beszélgetés vége felé az is kiderült róla, hogy hasonló kajákat szeretünk és filmek terén is nagyon hasonló az ízlésünk így végre nem egyedül kell majd késő este horrorokat néznem és Oxánával is lesz, aki sci-fi sorozatokat nézzen. Egyszóval nagyon rokonszenvesnek találtuk Ricket már az első beszélgetés után.

A barátok mikor megékeztek, leírhatatlanul örültek. Nagyon sok fajta emberi örömöt láttam már életem során, de ilyet még soha. Egy ember, akiről azt hitted, hogy elveszítetted, kiderül, hogy él és találkozol vele. Hatalmas életérzés lehet. Így egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy üvöltenek, mint a fába szorult féreg, ütik-vágják egymást, és sok nevetés közepette elmesélik egymásnak, hogy kivel mi történt az eset óta. Mi pedig csak néztünk és vigyorogtunk Oxánával és megállapítottuk, hogy milyen szerencsések vagyunk. Sikerült találni egy csoportot, aki hisz nekem és segít kinyomozni egy ügyet, ami az ártatlanságom igazolja. És ami a legjobb, hogy az utolsó tag is közénk való...

2012. november 25., vasárnap

Most akkor ki halt meg?


A tegnapra összehívott kupaktanácsunk során érdekesebbnél érdekesebb dolgokra jöttünk rá. Ezek közül a legmegdöbbentőbb az volt, hogy véleményünk szerint Rick életben van, szóval a gyilkos nem a kiszemelt áldozattal végzett. Ezt először mi sem akartuk elhinni, de Gregnek több mint meggyőző bizonyítékai voltak erről, és Oxána is találkozott már hasonló esettel.

Pár órával korábban még vidáman ültünk a kanapén és ismerkedtünk. Oxánának volt elméletileg a legnehezebb dolga, de úgy láttam élvezte a dolgot. Tény, hogy "gyerekekkel" kellett most foglalkoznia, ez egyáltalán nem része a munkájának, de nagyon jól vette az akadályt. Meg sem látszott rajta, hogy rendőr a valóságban. Profin alakította az elején a vidám, fiatal, egyedülálló anyukát. A tegnapi piszkálódásom hatására még sütit is sütött nekünk. Majd mikor úgy érezte, hogy a srácok megbarátkoztak vele, leült és elmondta, hogy ki is ő. A fiúk reakciója kicsit kiakasztott minket, ugyanis fapofával végighallgatták az egészet, egy cseppet sem lepődtek meg rajta. Ezek szerint velem kapcsolatban, már semmi sem meglepő az embereknek. 

Utána Greg ismertette azt a kevés tájékoztatást, amik ők tudtak. Körülbelül annyiban voltak biztosak, hogy nem én voltam és, hogy nem Rick a halott. Az elsőt mi is tudtuk, de a második állításukon néztünk egy nagyot. Nem ő halt volna meg? Akkor mégis ki, és miért? Rögtön rengeteg megválaszolatlan kérdés merült fel bennünk. 
Viszont a kérdések megválaszolása előtt meg kellett bizonyosodnunk arról, hogy valóban helytálló e ez az állítás a fiúval kapcsolatban. Kis kutakodás után rájöttünk, hogy Rick nagyon amatőr rejtőzködő. Ugyanis kipróbáltuk a lehető legegyszerűbb dolgot, amit csak el tudtunk képzelni. Felhívtuk telefonon. Ő pedig nemes egyszerűséggel felvette és beleszólt. Mi Oxánával majd megfulladtunk a nevetéstől, míg a fiúk megindítottak egy káromkodás rohamot a telefon másik végén lévő ember ellen.

Aztán áttértünk kicsivel fontosabb dolgokra is. Például, hogy merre bujkál és mégis miért? A története nagyon egyszerű volt. Két hete azt érzi, hogy valaki követi és az életére akar törni. Nem tud róla, hogy nézeteltérése lenne valakivel, vagy valaki utálná őt, de ennek ellenére közvetlen veszélyben érzi magát még mindig. Nekünk elmondta, hogy hol van, de ez egyelőre a mi titkunk marad. Egészen addig, amíg nem hozzuk ki onnan és nem helyezzük biztonságba Oxána mellé. 

A másik kérdésre, hogy mégis ki a halott, annyit tudott mondani, hogy egy nagyon jó barátja volt, aki vállalta az életét kockára téve, hogy Ricknek áll. Nem volt nehéz dolga, ugyanis nagyon hasonlítottak egymásra, sokan össze is keverték őket. Így nem kellett sokat változtatnia magán, ahhoz hogy teljesen úgy nézzen ki, mint a barátja. Már bő egy hete járt iskolába Rick helyett, mikor bekövetkezett az, amitől a legjobban féltek. A titkos ellenség lecsapott. Elméletileg azt beszélték meg a srácok, hogy majd az ál Rick lefotózza a támadót (ha lesz támadás) és megoldják az ügyet. Csakhogy ez ennél sokkal komolyabb dolog. Nagyon kezdők a fiúk. A magán akciójukkal elérték, hogy egy ártatlan embert akármikor letartóztathatnak, és egy ártatlan embert elvesztettek. 

Így, hogy kiderült az igazság, van bizonyítékunk a halott valódi személyéről, viszont ez még nem bizonyítja, hogy ártatlan vagyok. Ide kell hoznunk Ricket, alaposan elbeszélgetni vele, megmutatni a rendőrségnek, majd Oxána mellé helyezni, mert akkor tuti nem meri bántani senki... 

2012. november 23., péntek

Egy szövetség alakulóban..


Az utóbbi két nap alatt bő 20 évet öregedtem. Az itteni rendőrségi kihallgatás, beszélgetés sokkal kimerítőbb, mint odakint volt. Mondjuk erre számítottam, mivel elég rossz híre van országon belül a közbiztonságiaknak. De a különbség mértéke elképesztő volt. Míg odakint próbáltak megértőek lenni velem, megpróbálták úgy nézni a dolgokat, ahogy én láttam, hátha azzal segítik az ügy előrehaladását, itt egy saját verziót erőltettek. Nem is voltak kíváncsiak semmire a saját szemszögemből, az sem érdekelte őket, hogy mit és hogyan találtam, csak arra, hogy ott voltam, és tilosban jártam. Nem is akarják, hogy kiderüljön az igazság, könnyebb azonnal megvádolniuk engem és ezzel ügy letudva. Mondhatom szép a hozzáállásuk és igazán tisztes munkavégző polgárok.

Ezeken a dolgokon elég keményen kiakadtam, de jó két óra múlva mégis vidáman távoztam. Nagyon meglepett a döntésük, de nem csuktak le. Még.. Hazaküldtek azzal, hogy még meg kell vizsgálniuk az ügyet, de szerintük teljesen egyértelmű, ami történt. Viszont így tudtam beszélni Oxánával, aki nagyon lehordott a történtek miatt. Tudja, hogy nem én tehetek a dolgokról, viszont abban teljesen igaza van, hogy nem kellett volna már a második hetemben balhéba keveredni.
Azért utána előtörtek belőle is az anyai ösztönök, ott babusgatott, rendelt pizzát és 5 percenként megkérdezte, hogy hogyan érzem magam. Este aktivizáltuk magunkat és beszéltünk a dologról Jakubbal majd később Jaxszel. Ha komolyra fordul az ügy, valószínű, hogy Shöle idejön, mint ügyvéd és megtesz minden tőle telhetőt értem.

Tegnap a suliban extrán rosszul éreztem magam. Többször tört rám a hányinger és a fejfájás, mint valaha. A mutogató ujjakból és vádló tekintetekből pedig extrán sokat kaptam. Még az a pár barátom sem tudott felvidítani, akiknek eddig mindig sikerült. A nap végére viszont egész jó kedvem lett. Ugyanis ritka nagy meglepetésben volt részem. Itt tartózkodásom során végre történt egy olyan dolog, ami teljesen őszintén meglepett, és jól is esett. Az utolsó órám előtt egyedül bandukoltam  a folyosón, próbáltam minél jobban elkülönülni az emberektől. Pár ember ezt kiszúrta, majd a következő pillanatban már egy háromfős csoport állta az utam. Nem tűntek számomra túl fenyegetőnek, de azért felkészültem  a legrosszabbra. Szerencsére feleslegesen aggódtam.

Rögtön bemutatkoztak mind a hárman, majd elmondták, mit akarnak tőlem. A szószólójuk Greg volt, akit már pár nappal ezelőtt kiszúrtam, koromsötét szeme, nagyon sötét haja, magassága és meglehetősen sápadt, fehér bőre miatt. A srác lehetne akár vámpír is, (de nagyon remélem, hogy ilyen fajta meglepetés nem fog érni.) A másiknak inkább a neve volt különleges. Úgy hívták, hogy Dányi's Son, elég fura figura volt és ráadásul eléggé néma is. A harmadik srác pedig teljesen hétköznapi volt. Róla annyit tudtam meg, hogy Thomasnak hívják, és alapból is elég csendes. Úgyhogy a  legtöbbet Greggel kommunikáltam.

 Már az elején rájöttem, hogy semmi rossz szándékuk nincs, sőt kérni szeretnének valamit. Végig is hallgattam őket, mert tulajdonképpen egész értelmesnek tűntek és nem is akartak kinyírni. A sztorijuk nagyon egyértelmű volt. Képtelenek elhinni, hogy én, egy diák öltem volna meg Ricket. Másrészt az utóbbi időben történtek furcsa dolgok az áldozattal. Így elkezdtek kutakodni kicsit, de megakadtak. Teljesen tanácstalanok, viszont hallották, hogy miket csináltam, mikor megszöktem és most szeretnék, hogy segítsek nekik. Természetesen azonnal igent mondtam, mivel nekem is érdekem, hogy kiderüljön az igazság, és szükségem van olyan emberekre, akik hisznek az ártatlanságomban. Ennek a döntésnek az eredményeképp szombaton kupaktanácsot rendezünk nálam. Megismerkednek a srácok Oxánával és Jakubbal, majd kitalálunk valamit és kiderítjük az igazságot Rick halálával kapcsolatban. 

2012. november 20., kedd

Jaj nekem, ég veled Rick.

Sikerült. Véleményem szerint ma sikeresen túl vagyok az aktuális havi mélypontomon. Sok tényező játszott ebben közre, és valami oknál fogva egyikről sem én tehetek, de engem vádolnak a történtek miatt. Legjobban az bánt, hogy nem kis tini bajokról volt itt szó, például egy szerelmi történet, veszekedés vagy ilyenek. Hanem egész konkrétan az történt, hogy a 6. óra utáni szünetben meggyilkoltak egy új diákot.

Eleve rosszul indult a mai napom. Nehezen ébredtem, Oxána elfelejtett felkelteni, így elkéstem a suliból. Pechemre matek óra ilyenkor az első, egyszóval nagyon le lettem cseszve. Aztán pár értelmes osztály és évfolyamtársam kötekedett velem végig az órák alatt, így nagy megkönnyebülés volt azt, hogy eljutottunk a dupla tesi óráig. De sajnos azt sem élveztem. Tény, hogy nem vagyok valami nagy focista, de az azért mégis csak túlzás, hogy egész órán kb. egyszer érek a labdába, és abból is öngólt rúgok. Hatodik órára füstölögve mentem be, és ez a hangulat kitartott a tanóra végéig. De ami utána következett, az felülmúlt minden eddigi apró problémát és idegesítő tényezőt is.

Szükségem volt némi levegőre, ugyanis egy meglehetősen kicsi teremben vagyunk magyar órán, ráadásul ilyenkor két irodalmat tartunk egyben. Ezért kimentem a szokásos tuskómentes övezetembe, megnyugodni kicsit. Azonban ez nem sikerült, ugyanis több gyanús dolgot véltem felfedezni útközben. Először is azt hittem eddig, hogy csak én használom lehiggadásra a padlás nevezetű helységet az iskola tanulói közül, de tévednem kellett, mert az ajtó nyitva volt. Természetesen, ilyen ideg állapotban ez engem nem tudott érdekelni, tehát bementem, majd felmásztam  a lépcsőn. Útközben elfogott egy szokatlanul erős rossz előérzet, de ezzel sem törődtem. Amint felértem, megindulta a szokott ablak melletti padhoz, )amit isten tudja mikor pakoltak fel oda, ronda, poros pad volt, de szerettem rajta ülni.)

Félúton megakadtam. A padon volt egy test. Messziről azt hittem, egy srác van rajta, aki unta az órát, feljött és sikeresen elaludt. Már pörgettem magamban a gondolatokat, hogy mi módon fogom leimádkozni onnan. Erre viszont nem volt szükségem. Mikor közelebb értem hozzá, láttam, hogy valami természetellenes van a tartásában. Majd még közelebbről láttam őt. A látvány leírhatatlanul durva volt. Komolyan mondom, a szökésem alatt nem találkoztam ilyen durva holttesttel. Nem elég, hogy egy kés állt a szívében és csupa vár volt a gyerek, még az elkövető ráért össze vissza vagdalni a testét és belevésni dolgokat. Nehezemre esett felismerni a halottat, pedig ismertem, nem is olyan régről. A felismerés után pedig még jobban kiakadtam.

Rick volt az. Körülbelül két hete ismertem meg, a gólyabálon. Unatkoztam, és hozzácsapódtam egy bandához, melynek a tagja volt. Nem sok közös élményünk volt, így annyira sokra nem emlékszem vele kapcsolatban. Két dologra biztosan. 
1. Az ő nevét nem tudtam az este megjegyezni semmilyen módon.
2. Barátságos, rendes gyerek volt, kb. a légynek sem ártott, így tuti nem szolgált erre rá. 

Az első sokk után persze azonnal rohantam és szóltam egy útba eső felnőttnek. Ő feljött, megnézte, majd mentőt hívott. Utána kijött a rendőrség is, és legnagyobb meglepetésemre elvittek. Hát persze, én szőke. Elvileg tiltott hely a padlás, senki sem mehet fel oda, én pedig nemhogy ezt megszegtem, még találtam ott egy hullát is, így valószínű, hogy azt hiszik, én öltem meg. Egyszóval most nagyon nagy bajban vagyok. Holnap, hogy védem meg magam, illetve mit csinálok majd? Másrészt még ezzel nem volt vége a dolognak, tehát tuti keresni fognak még a rendőrök. Valamit ki kell találnom.. Gyorsan..