Egy szövetség alakulóban..

Az utóbbi két nap alatt bő 20 évet öregedtem. Az itteni rendőrségi kihallgatás, beszélgetés sokkal kimerítőbb, mint odakint volt. Mondjuk erre számítottam, mivel elég rossz híre van országon belül a közbiztonságiaknak. De a különbség mértéke elképesztő volt. Míg odakint próbáltak megértőek lenni velem, megpróbálták úgy nézni a dolgokat, ahogy én láttam, hátha azzal segítik az ügy előrehaladását, itt egy saját verziót erőltettek. Nem is voltak kíváncsiak semmire a saját szemszögemből, az sem érdekelte őket, hogy mit és hogyan találtam, csak arra, hogy ott voltam, és tilosban jártam. Nem is akarják, hogy kiderüljön az igazság, könnyebb azonnal megvádolniuk engem és ezzel ügy letudva. Mondhatom szép a hozzáállásuk és igazán tisztes munkavégző polgárok.

Ezeken a dolgokon elég keményen kiakadtam, de jó két óra múlva mégis vidáman távoztam. Nagyon meglepett a döntésük, de nem csuktak le. Még.. Hazaküldtek azzal, hogy még meg kell vizsgálniuk az ügyet, de szerintük teljesen egyértelmű, ami történt. Viszont így tudtam beszélni Oxánával, aki nagyon lehordott a történtek miatt. Tudja, hogy nem én tehetek a dolgokról, viszont abban teljesen igaza van, hogy nem kellett volna már a második hetemben balhéba keveredni.

Azért utána előtörtek belőle is az anyai ösztönök, ott babusgatott, rendelt pizzát és 5 percenként megkérdezte, hogy hogyan érzem magam. Este aktivizáltuk magunkat és beszéltünk a dologról Jakubbal majd később Jaxszel. Ha komolyra fordul az ügy, valószínű, hogy Shöle idejön, mint ügyvéd és megtesz minden tőle telhetőt értem.

Tegnap a suliban extrán rosszul éreztem magam. Többször tört rám a hányinger és a fejfájás, mint valaha. A mutogató ujjakból és vádló tekintetekből pedig extrán sokat kaptam. Még az a pár barátom sem tudott felvidítani, akiknek eddig mindig sikerült. A nap végére viszont egész jó kedvem lett. Ugyanis ritka nagy meglepetésben volt részem. Itt tartózkodásom során végre történt egy olyan dolog, ami teljesen őszintén meglepett, és jól is esett. Az utolsó órám előtt egyedül bandukoltam  a folyosón, próbáltam minél jobban elkülönülni az emberektől. Pár ember ezt kiszúrta, majd a következő pillanatban már egy háromfős csoport állta az utam. Nem tűntek számomra túl fenyegetőnek, de azért felkészültem  a legrosszabbra. Szerencsére feleslegesen aggódtam.

Rögtön bemutatkoztak mind a hárman, majd elmondták, mit akarnak tőlem. A szószólójuk Greg volt, akit már pár nappal ezelőtt kiszúrtam, koromsötét szeme, nagyon sötét haja, magassága és meglehetősen sápadt, fehér bőre miatt. A srác lehetne akár vámpír is, (de nagyon remélem, hogy ilyen fajta meglepetés nem fog érni.) A másiknak inkább a neve volt különleges. Úgy hívták, hogy Dányi's Son, elég fura figura volt és ráadásul eléggé néma is. A harmadik srác pedig teljesen hétköznapi volt. Róla annyit tudtam meg, hogy Thomasnak hívják, és alapból is elég csendes. Úgyhogy a  legtöbbet Greggel kommunikáltam.

 Már az elején rájöttem, hogy semmi rossz szándékuk nincs, sőt kérni szeretnének valamit. Végig is hallgattam őket, mert tulajdonképpen egész értelmesnek tűntek és nem is akartak kinyírni. A sztorijuk nagyon egyértelmű volt. Képtelenek elhinni, hogy én, egy diák öltem volna meg Ricket. Másrészt az utóbbi időben történtek furcsa dolgok az áldozattal. Így elkezdtek kutakodni kicsit, de megakadtak. Teljesen tanácstalanok, viszont hallották, hogy miket csináltam, mikor megszöktem és most szeretnék, hogy segítsek nekik. Természetesen azonnal igent mondtam, mivel nekem is érdekem, hogy kiderüljön az igazság, és szükségem van olyan emberekre, akik hisznek az ártatlanságomban. Ennek a döntésnek az eredményeképp szombaton kupaktanácsot rendezünk nálam. Megismerkednek a srácok Oxánával és Jakubbal, majd kitalálunk valamit és kiderítjük az igazságot Rick halálával kapcsolatban.