Hétfő. A nap ,ami a jövőm eldönti. Lelkiekben fel kell készülnöm a holnapi nap folyamán mindenre. Ugyanis fogalmam sincs, hogy holnapután vajon örömmel, ölelésekkel fognak e köszönteni, vagy rögtön kést nyomnak a szívembe. Már most totál ideges vagyok, pedig jó lenne teljesen kipihent, vidám, természetes formát mutatni majd magamból. Az elmúlt hónapok során úgyis eleget voltam a kelleténél feszültebb, rosszkedvűbb, gyilkos hangulatúbb. Szóval ma este alszom egy hatalmasat, aztán holnap átgondolok mindent.
A legnagyobb problémám a lakás. Ugyanis a ház, vele együtt az összes régi cuccom megmaradt, de se villany, se gáz, se víz. Most a maradék pénzemből kibéreltem egy szobát az új hotelban. De ez nagyon drága, úgyhogy sokáig nem tudom itt meghúzni magam. Szerencsére ez a gond is előreláthatólag meg fog oldódni legkésőbb egy hónapon belül. A pénzem két heti szállásra még elég, utána szükség esetén Hernandónál leszek. Utána, mert a szerencse úgy akarta, Oxánával fogok lakni. Ugyanis egy hivatalos szakmai ügyben ideküldték az országba, azzal a kikötéssel, hogy a főhadiszállását ne nagy városban tegye le. Ez a hely pedig kiválóan alkalmas volt neki, és mivel Jakub elmondta neki a bajom a volt otthonommal, úgy döntött, kivesz egy bér lakást.
Mi több, a szüleim nemhogy elköltöztek, külföldre mentek, úgyhogy jelenleg hivatalosan is árvának számítok. Oxána pedig kérelmezni fogja az örökbe fogadásom, így a nevelő anyám lesz. Ennek nagyon örülök, hiszen ismerem őt, nem kell előtte titkolnom a dolgaim, és nem is leszünk útban egymásnak, csak én is tudok majd lakni valahol. Emellett a szülői értekezletekre és egyéb hivatalos programokra eltud majd jönni, és ha igazolni kell engem, lesz papíron anyám, így nem fognak furcsállni. Ez óriási mértékben meg fogja könnyíteni az életem egy darabig. Remélem minél tovább marad majd itt.
A hétfői vész viszont közelebb van. Tulajdonképpen halvány dunsztom sincs, hogy miként sétáljak be az osztályba teljesen hétköznapian. A legjobb az lenne, ha a régi barátaim Evie, Frank, Judy és Dorothy nem szedné le a fejem annyira, inkább örülnének, hogy életben látnak. De el sem tudom előre képzelni a reakciójukat. A többiektől annyira nem félek, szerintem javarészt már el is felejtettek, amivel nincs is semmi gond. Így őket talán nem is dúlja majd fel a dolog. Az új gyereket meg totál hidegen hagynak. Nem is ismertem őket, ők sem engem, így tőlük nincs miért félnem. Max. jól megbámulnak majd, erre majd készülök pár frappáns beszólással ami reményeim szerint oltja majd a feszültséget. De azért előtte kicsit jobban megnézem őket magamnak. Ezért szeretem a közösségi oldalakat főként. Nem ismerek valakit, de tudom, hogy majd fogom, hát megnézem előre, hogy mire számítsak. Szórakoztató délután elébe nézek. Na meg, Hernando már tud róluk pár dolgot mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése