Sikerült! Az első itthon töltött hetem túléltem. Nem kötött belém, nem akart megölni senki sem és még Oxána is megérkezett időközben. Egyszóval, a vártnál sokkal könnyebben vettem az akadályokat a hét folyamán, és a többiek is sokkal jobban reagáltak a dolgokra mint arra számítottam. Végre valami sikerült nekem.
Viszont nem hétfőn mutatkoztam ismét a suliban, hanem ezt szerdára halasztottam, ugyanis kicsit megfáztam és jó állapotban akartam újrakezdeni a dolgokat. A döbbenet akkor is határozottan megvolt. Első óra történelem volt, örültem neki, mert a töri tanárunk már tavaly is tanított minket, így éreztem rá esélyt, hogy átmegy majd az óra beszélgetésbe. Ebben igazam is lett, mert mikor pár perc késéssel bekopogtam, nem tudták mire vélni a dolgot, ugyanis elméletileg nem volt hiányzó tanuló. Majd mikor bevonultam a terembe, (mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga) és automatikusan leültem az első olyan padba ahol volt valaki más is, elnézést kértem a késésért és előpakoltam. A többiek és a tanárunk szemei majd kiestek a helyükről. Én pedig képtelen voltam kinyögni egy szót is. Nagy nehezen pár perc bámulás után, mikor már az újaknak is feltűnt, hogy valami nagyon nem stimmel, hebegtem egy sziasztokot. Aztán, mint ha bomba robbant volna, felgyorsult minden. Evie és Dorothy úgy magához ölelt, hogy majd megfulladtam. Judy sírt, tiszta nedves lett a pulcsim tőle. Szerencsére senki sem támadt rám azzal, hogy mi a francot keresek itt és miért nem haltam meg. Utána mint sejtettem, elment az óra azzal, hogy kérdezgettek ezt azt. Elmeséltem mindent, amit csináltam és átéltem a hónapok alatt. Az új embereknek pedig bemutatkoztam mint új osztálytársuk.
Közben volt pár pillanat amikor majdnem sokkot kaptam. Az egyik srác például Ty és ráadásul úgy is néz ki mint a banda irányítója az álmokból. Kicsit durva volt erre ráeszmélni, de remélem tévedek. Elég nehezen nézném ki belőle, hogy a jövőben egy patkány képű gyereket és egy gyilkost kutasson fel. De sosem lehet tudni. Egyenlőre óvatos leszek vele, mert nem akarom, hogy ez bekövetkezzen. Rajta kívül még kicsit jobban megismertem Isaact és Bettyt. Isaac tipikus segítőkész, jófej figura, tehát úgy érzem jó döntés volt gondolkodás nélkül mellé telepedni törin. Bettyt pedig régebb óta ismerem, mint kiderült, átjött egy másik suliból és ide került.
Suli után találkoztunk Oxánával és elmentünk ebédelni. Ekkor már nem is akartam elrejtőzni, úgy voltam vele, most már tudhatjátok, visszatértem. Fantasztikus érzés volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése