Mikor visszajöttem Magyarországra, az első gondolatom az volt, hogy na végre, vége van minden rossznak. Azt hittem, örömmel megyek majd minden nap újra a társaim közé, ugyanolyan jól megleszünk mint mikor itt voltam és nem lesz semmi bajom az órarendemen és a nap végi elfáradásaimon kívül. Sajnos tévedtem. Egy év alatt minden más lett.
Az alapvető problémák szerencsére ugyanazok, mint voltak. Mindennapi veszekedések, seggfejek és rengeteg tanulnivaló. Viszont idén kicsit bonyolódott a helyzet. Több van mindenből, ráadásul sok új embert kell még megismernie mindenkinek, nem is beszélve arról, hogy még én is bekerültem a képbe. Néhány ember kifejezetten örült annak, hogy visszajöttem, ők azonnal befogadtak és ugyanúgy beszélnek velem mint azelőtt. Aztán vannak, főleg elsősök, akik úgy néznek rám, mintha Jézus Krisztus lennék. Bámulnak, mint akik még nem láttak fehér embert, és ha megszólítom őket, vagy kérdezek tőlük kb. válaszolni nem tudnak úgy remegnek és zavarban vannak. Nagyon idegesítőek. Szerencsére az osztálybeli elsősök nem ilyenek.
Harmadrészt vannak azok, akik kifejezetten nem örülnek, hogy megint itt vagyok és szerintük csak a bajt hoztam vissza. Tisztában voltam vele, hogy lesz ilyen, de azt hittem, hogy nem lesz ennyire durva. Még jó, hogy azokat az embereket eleve is utáltam, akik ennek hangot adnak.
Időközben, hogy némi testedzést folytassak, csatlakoztam az iskola kézilabda csapatához. Első alkalommal meglepetten láttam, hogy nem a tavalyi edzőnk van, hanem a tesi tanárunk. Akkor már tudtam, hogy a kondíciómmal nem lesz majd baj. Egyszóval Mr. Kayce jó tanár, kihozza belőlünk a maximumot. Sajnos a heti sikerélményeim itt véget is értek. A magyartól szokás szerint a falra tudnék mászni, pláne most, hogy a bibliáról és a görögökről van ott szó. A többi óra pedig egyenesen borzalmas, az angolt kivéve. Azt még mindig bírom. Gondolom azért, mert tavaly, külföldön végig azt használtam, így gyakorlatom van egy kevés.
A hét alatt pedig rádöbbentem nem egy dologra.
1. Utálok iskolába járni, pár ember motivál csak, hogy ne lépjek le ismét.
Ez lehet kicsit heves, elhamarkodott gondolat, de néha komolyan úgy éreztem, hogy én most visszamegyek Jakubhoz, és ott folytatom a sulit.
2. Internet kapcsolat nélkül meghalok. Ugyanis minden nap beszélek Jabubbal és Jaxszel is. A héten kb. kétszer fel kell vidítsanak és életet kell, hogy leheljenek belém virtuálisan, ugyanis vannak olyan bajaim, amikről nem lenne célszerű az osztálytárs barátaimnak beszámolni.
3. Ty... A legdurvább felismerésem volt a héten. Azonban mostmár biztosan tudom, hogy ő volt az. Őt láttam az álmaimban, ő mentett meg nem egyszer. Azaz, ő fog. Ugyanis a jövőt láttam még anno Shöle gyógyszerei miatt. Ezek szerint a benne szereplő emberek valódiak, akkor lehet hogy az események is meg fognak történni? Elég valószínű szerintem. Azt viszont nem tudom, hogy ez ellen tudok e tenni valamit, mert nem akarom, hogy öldöklő gyilkos banda legyen belőlünk. Ezen még gondolkodnom kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése