Sikerült az első helyszíni szemlét épp bőrrel, sérülés nélkül megúsznunk. Ez óriási teljesítmény, mivel mégis csak rólunk van szó. Ennek egyetlenegy oka volt. Mégpedig az, hogy nem volt a helyszínen szinte semmi. De csak szinte! Hogy mit is fedeztünk fel? Elmesélem..
Jó másfél órával később a tervezettnél végre valahára útnak indultunk.. Nagyon rossz kedvem volt, semmi kedvem nem volt még két órát utazni is. Totál kikészítettek indulás előtt, mindenki arról papolt, hogy ne sérüljek meg így, ne sérüljek meg úgy.. Nem mintha eddig direkt csináltam volna. Viszont az út végére minden mogorvaságom elillant, az út végén már kezdtem élvezni a rádióban lévő számokat és egész jól ráhangolódtam a küldetésre. Ebben persze nagy segítségemre volt Jakub és Jace. Nélkülük nem higgadtam volna le az tuti. Így viszont teljes összhangban, jó kedvűen léptünk be a barlangba.
Első pillantásra a hely egy abszolút elhagyatott helynek tűnt. Tettünk bent két gyors körbenézést, és megállapítottuk, hogy itt nincs senki és semmi. Már éppen indulni készültünk, mikor a távolba észrevettem, hogy valami fénylik. Azonnal oda siettünk. Egy konzerves doboz teteje volt. Ebből nem volt nehéz rájönni, hogy a múltban mégiscsak volt itt valaki. És ekkor Jace egy nagy kő mögött további dolgokat fedezett fel. Még vagy 5 konzerves doboz (hú, de szeretheti ezeket kampós) és egy félig égett lap. Gyorsan elkezdtem olvasni, de már sz első két szó után rosszul lettem és a sírás kerülgetett...
De összeszedtem magam és tovább olvastam. Ez a lap egy óriási pofoncsapás volt számomra. Ugyanis nem más volt a papíron, mint pár név és mellettük egyértelmű jelzések.
" Ryan - halott ---> kamion 2012.01.01.
Adrian- halott ---- > kamion 2012.01.03.
Hakän - üldözve
Balazs- üldözve (majdnem halott) ---> segítik"
Akármennyire is tény volt minden információ, nagyon letört. A két unokatestvérem miattam halt meg. Sejthettem volna, hogy nem kéne elmenni a buliba szilveszterkor, mert figyelnek. de elmentünk, és ők oda vesztek.
A nap további része teljes depressziós hangulatban telt el, fogtuk magunkat és visszautaztunk a lap társaságában. Mi értünk haza előbb, így még fogalmam sincs, hogy mi történt a többiekkel. Remélem hamarosan megérkeznek.
2012. augusztus 9., csütörtök
A Stjön barlang
Címkék:
banda,
csapat,
félelem,
gyilkos,
halál,
horror,
Jax,
kampós,
kommandó,
Litvánia,
rémálom,
rémtörténet,
Svédország,
szilveszter,
utazás,
vég
2012. augusztus 6., hétfő
A két csapat akcióra kész
Előző beszámolómban említettem, hogy a jövőben különböző helyeket fogunk bejárni, ahol megtalálhatjuk kampóst. Tegnapelőtt végre teljesen meggyógyultam. Nem fájt semmim, tök rendben voltam. Ezen felbuzdulva, azonnal elkezdtünk tervezni és szervezkedni. Sajnos ezekre a helyekre a rendőrség nem engedett be minket, így kénytelenek voltunk magunkkal vinni majd rendőrt is. Ez volt a legkisebb gondunk, ugyanis valami oknál fogva nem hátráltattak minket, hagyták, hogy mi gondolkodjunk, menjünk, ők csak úgy ott voltak baj esetére.
Tegnap kialakítottuk a két csapatot. Mivel nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy miképp döntsük el, hogy ki kivel van, így kalapba tettük a neveket és sorsot húztunk. Természetesen nem egybe mindenkit, mert az kicsit befigyelt volna, ha mondjuk Jakub, Jason, Jace és én mennénk együtt... Így három kalapba tettük a neveinket, egybe minket, gyerekeket, a másikba a kommandót, míg a harmadikba két rendőr nevét. A húzást én kezdtem. Elsőre kihúztam Jakubot- mire vágtunk mindketten egy mindentudó grimaszt. A többiek furcsának vélték, de nem törődtünk vele. Miután meguntuk a szenvedést, röhögve kihúzta Oxánát. Eddig Jakub, Oxána, Én. Végül a vigyorgó rendőrnő kihúzta Sebastiant. Még volt két húzásunk, amit gyorsan letudtunk, így csapatunk kibővült még Justassal és Jace-szel.
Tehát a két gárda
Jakub, Jace, Justas, Oxána, Sebastian, Én ----- Jax, Meda, Jason, Danny, Olivia lett. Ez kicsit idétlen elosztás lett, mert nálunk több a gyerek mint a kommandós, de többen vagyunk, úgyhogy összességében tökéletes. Az otthonunkra meg Shöle vigyázott.
Estefelé nagy nehezen kihúztuk a helyszíneket is. Itt a listán már 12 volt, de ez még bővülhet is.
1. Stjöl barlang
2. Kiruna
3. Stockholm
4. Strorsjöl tó
5. Vänem tó
6. Vättem tó
Egyenlőre csak ennyit húztunk ki, reménykedtünk abba, hogy akár nem is kell minden helyet bejárni. Az akció ma este indul, addig pihenünk. Jaxék mennek Kirunába, míg mi a barlanghoz. Remélem sikeresek leszünk...
Tegnap kialakítottuk a két csapatot. Mivel nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy miképp döntsük el, hogy ki kivel van, így kalapba tettük a neveket és sorsot húztunk. Természetesen nem egybe mindenkit, mert az kicsit befigyelt volna, ha mondjuk Jakub, Jason, Jace és én mennénk együtt... Így három kalapba tettük a neveinket, egybe minket, gyerekeket, a másikba a kommandót, míg a harmadikba két rendőr nevét. A húzást én kezdtem. Elsőre kihúztam Jakubot- mire vágtunk mindketten egy mindentudó grimaszt. A többiek furcsának vélték, de nem törődtünk vele. Miután meguntuk a szenvedést, röhögve kihúzta Oxánát. Eddig Jakub, Oxána, Én. Végül a vigyorgó rendőrnő kihúzta Sebastiant. Még volt két húzásunk, amit gyorsan letudtunk, így csapatunk kibővült még Justassal és Jace-szel.
Tehát a két gárda
Jakub, Jace, Justas, Oxána, Sebastian, Én ----- Jax, Meda, Jason, Danny, Olivia lett. Ez kicsit idétlen elosztás lett, mert nálunk több a gyerek mint a kommandós, de többen vagyunk, úgyhogy összességében tökéletes. Az otthonunkra meg Shöle vigyázott.
Estefelé nagy nehezen kihúztuk a helyszíneket is. Itt a listán már 12 volt, de ez még bővülhet is.
1. Stjöl barlang
2. Kiruna
3. Stockholm
4. Strorsjöl tó
5. Vänem tó
6. Vättem tó
Egyenlőre csak ennyit húztunk ki, reménykedtünk abba, hogy akár nem is kell minden helyet bejárni. Az akció ma este indul, addig pihenünk. Jaxék mennek Kirunába, míg mi a barlanghoz. Remélem sikeresek leszünk...
Címkék:
banda,
csapat,
elhagyatott hely,
félelem,
gyilkos,
horror,
Jax,
kampós,
kétség,
kommandó,
nyomozás,
rémálom,
rémtörténet,
Svédország,
utazás,
vég
2012. augusztus 1., szerda
Forró nyomon, lassan megvagy kampós!!
Felépülésem meglehetősen lassan haladt, két hét után csupán oda sikerült jutnom, hogy úgy néztem ki mint aki él. Ez óriási dolog volt, ugyanis, mikor megmentettek kis híján halott voltam. Viszont továbbra sem tudok lábra állni, az a dög nagyon pontosan lőtt meg. Szerencsére a svéd orvosok rendesek, türelmesek, és rendkívül együttérzőek. Nem akarnak kirakni minél hamarabb, mint a litvánok.
Naponta több ezer sajnálkozó, együttérző jellegű levelet kapunk, amelyekben az emberek azt jelzik, hogy velünk vannak. Mivel egyedül én vagyok járásképtelen a csapatból, van időm, válaszolgatok az üzenetekre. Csakhát ezzel a kis akciónkkal eléggé felhívtuk magunkra a figyelmet. Pedig pont akartuk elkerülni. Nem Kampós miatt, miattam. És a svéd hatóság rá is jött arra, hogy miért. Arra meg pláne, hogy ki vagyok igazából.
Elég durva, hosszú tárgyalások és rábeszélések után meggyőztük őket, hogy ne szóljanak a magyaroknak, nem akarok kiderülni számukra, legalábbis addig biztosan nem, amíg Kampóst nem látom holtan. Ezt az álláspontomat a svédek elég nehezen dolgozták fel, mivel náluk nem létezik halálbüntetés, de elég érthetően elmondtuk, hogy eddig az összes börtönből megszökött ahol vendégeskedett. És ezzel teljes mértékben meggyőztük őket. Jé, a svéd rendőrségnek van agya...
A legjobb az összes dolog közül, hogy a litvánok levették rólunk a körözést és bocsánatot kértek. Tehát, mostantól a hivatalos részleg mellettünk áll. De köszönjük szépen, ezt az ügyet magunk kívánjuk lezárni.
Az utóbbi időben úgyis rengetegen lettünk. Ugyanis az elrablásunk hallatán utánunk jött Jason és Danny. Mindenki legnagyobb döbbenetére a kiszabadításunkban Jason vett részt, míg Danny vigyázott a szállásra. Utólag persze rájöttünk mindnyájan, hogy ez okos döntés volt, mivel Kampós tud a kommandóról, Jasonről viszont nem tudhat semmit.
A svéd nyomozónő is kitesz magáért rendesen., eddig 11 lehetséges helyet fedezett fel, ahol lehet Kampós, mivel mind a 11 hely kapcsolatban áll a múltjával. Sajnos ez a szám bővülni fog, de így is, úgy is be kell járnunk majd az összes helyszínt. Viszont Shöle büszke rám. Azt mondta, senki, még ő sem képes felfogni, hogy nem buktam le ennyi ideig a kilétemmel kapcsolatban. Agyon lettem dicsérve, azt is mondta, hogy pokoli kém vagy titkos ügynök lenne belőlem.
A vicc csak az, hogy simán rájöhettek volna, csak senki sem figyelt arra, hogy kinek hogyan mutatkozom be. Egyedül Jakubnak mondtam az igazi nevem mikor találkoztunk, mert akkor még nem voltam felkészülve az ilyen esetekre, és pánikba estem. Aztán viszont együtt találtunk ki álneveket, a haverjainak például Jack, a barátainak, akik nekem is segítettek John, a hivatalos embereknek Darren voltam. És ez az idióta kavalkád egész idáig működött.
Most viszont várakozunk. Amíg fel nem gyógyulok, nem lépünk semmit. Utána viszont két csoportra oszlunk és bejárjuk a helyszíneket. Izgalmas lesz, főleg, hogy fogalmunk sincs melyik helyen bukunk Kampósba. Remélem, én leszek a szerencsés csapatban, amelyikkel ez bekövetkezik. De ez majd kiderül, addig pihenés...
Naponta több ezer sajnálkozó, együttérző jellegű levelet kapunk, amelyekben az emberek azt jelzik, hogy velünk vannak. Mivel egyedül én vagyok járásképtelen a csapatból, van időm, válaszolgatok az üzenetekre. Csakhát ezzel a kis akciónkkal eléggé felhívtuk magunkra a figyelmet. Pedig pont akartuk elkerülni. Nem Kampós miatt, miattam. És a svéd hatóság rá is jött arra, hogy miért. Arra meg pláne, hogy ki vagyok igazából.
Elég durva, hosszú tárgyalások és rábeszélések után meggyőztük őket, hogy ne szóljanak a magyaroknak, nem akarok kiderülni számukra, legalábbis addig biztosan nem, amíg Kampóst nem látom holtan. Ezt az álláspontomat a svédek elég nehezen dolgozták fel, mivel náluk nem létezik halálbüntetés, de elég érthetően elmondtuk, hogy eddig az összes börtönből megszökött ahol vendégeskedett. És ezzel teljes mértékben meggyőztük őket. Jé, a svéd rendőrségnek van agya...
A legjobb az összes dolog közül, hogy a litvánok levették rólunk a körözést és bocsánatot kértek. Tehát, mostantól a hivatalos részleg mellettünk áll. De köszönjük szépen, ezt az ügyet magunk kívánjuk lezárni.
Az utóbbi időben úgyis rengetegen lettünk. Ugyanis az elrablásunk hallatán utánunk jött Jason és Danny. Mindenki legnagyobb döbbenetére a kiszabadításunkban Jason vett részt, míg Danny vigyázott a szállásra. Utólag persze rájöttünk mindnyájan, hogy ez okos döntés volt, mivel Kampós tud a kommandóról, Jasonről viszont nem tudhat semmit.
A svéd nyomozónő is kitesz magáért rendesen., eddig 11 lehetséges helyet fedezett fel, ahol lehet Kampós, mivel mind a 11 hely kapcsolatban áll a múltjával. Sajnos ez a szám bővülni fog, de így is, úgy is be kell járnunk majd az összes helyszínt. Viszont Shöle büszke rám. Azt mondta, senki, még ő sem képes felfogni, hogy nem buktam le ennyi ideig a kilétemmel kapcsolatban. Agyon lettem dicsérve, azt is mondta, hogy pokoli kém vagy titkos ügynök lenne belőlem.
A vicc csak az, hogy simán rájöhettek volna, csak senki sem figyelt arra, hogy kinek hogyan mutatkozom be. Egyedül Jakubnak mondtam az igazi nevem mikor találkoztunk, mert akkor még nem voltam felkészülve az ilyen esetekre, és pánikba estem. Aztán viszont együtt találtunk ki álneveket, a haverjainak például Jack, a barátainak, akik nekem is segítettek John, a hivatalos embereknek Darren voltam. És ez az idióta kavalkád egész idáig működött.
Most viszont várakozunk. Amíg fel nem gyógyulok, nem lépünk semmit. Utána viszont két csoportra oszlunk és bejárjuk a helyszíneket. Izgalmas lesz, főleg, hogy fogalmunk sincs melyik helyen bukunk Kampósba. Remélem, én leszek a szerencsés csapatban, amelyikkel ez bekövetkezik. De ez majd kiderül, addig pihenés...
2012. július 24., kedd
Megmentésünk története
Mint írtam, kampós nem lacafacázott. Elég ocsmány módon elbánt velünk. Egy héten keresztül hármónkat (Jakubot, Jacet és engem) kínzott a törzshelyén. Teljesen változatos módszereket használt, így mindig máshol sérültünk meg. És még élvezte is. Egyszerűen nem értem, hogy lehet valaki ennyire elmebeteg. Csak valami ük-ük nagyapás baromság miatt gyerekeket, családokat mészárol le, hogy bosszút állhasson. Egyébként szerintem mos már csak azért teszi, mert egy szadista baromarc, és amúgy a bosszú már hidegen hagyja.
Vasárnap volt, nagy nehezen tértünk csak magunkhoz a szombati "mintákat égetek és karcolok a bőrödbe mindenhol" című kínzás után. Sajgott a fejem, a lábam, a hasam, a karom, a lapockám, egyszóval minden bajom volt. A másik meg hogy csuron vér voltam még mindig, csak már rám száradt. De egy rossz szót nem szóltam erről kampósnak, nem volt erőm panaszkodni. Meg amúgy is, ha megszólalok, tuti egyből kinyírt volna.
Kb. úgy dél körül lehetett, mikor csengettek. Kampós egyből ránk nézett és közölte, ha az idióta segítőink lesznek helyben lepuffant minket, meg őket is. Nagyon megijedtünk, mert tudtuk, hogy csak ők lehetnek. DE nem. Akkorát csalódtam amikor egy villanyszerelő toppant be. Nem sok híja volt, hogy hallattam egy hangos ********-et. De nyugton maradtam... Mivel a nagy villany és a tv is a szobában volt, így jobban szemügyre vettem. Még le sem esett amit gondoltam, máris újra csengettek. Ez kezd gyanús lenni -gondoltam. És kampós is kezdett gyanakodni.
Hála az égnek vízóra leolvasó jött, és kampós levezette a pincébe a vízórához. És ekkor teljes erővel a fejembe csapódott, hogy mi van! Ezek ők! De mi csel volt ez. Persze, hogy nem volt gyanús a villanyszerelő. Mert fiatal volt, nem a kommandó tagja. Hanem a gyerek az álmomból. A DC sityakos srác, Jason az. Majd leestem a székről, amikor erre rájöttem. Neki nyilván leesett, hogy miket gondolok így azonnal cselekedett. A szerszámos ládából előszedett 4 kést, egyikkel elvágta a kötelem, másikat már adta is, hogy szabadítsam ki Jacet. Ő pedig Jakubot tette szabaddá. Mikor ezzel megvoltunk, azonnal el akartunk húzni minél messzebbre. De hogyan? Innen?
Ekkor közölte, hogy nyugi van, a lyuk mögött nem sokkal vár Oxána, Justas és Meda. A vízóra olvasó pedig Jax. Ekkor villant át az agyamon először, hogy sikerülhet kikerülni innen. Ám ekkor betoppant kampós és az össze vissza háborgó, magyarázó vízóra olvasó Jax. Na itt elszabadult a pokol. Kampós felkapott egy tőrt és belém vágta. Hála égnek csak a karomba talált. Majd belelőtt mindenkibe, kivéve Jaxbe mert ő időközben az adóvevőt megkaparintotta és segítséget hívott, majd a késével nekiesett kampósnak.
Fél percen belül berontottak a többiek is, de nem volt idejük kampósra, ránk ( a súlyos sebesültekre kellett figyelniük azonnal)
Közölünk természetesen én voltam megint a bűnbak. Járni sem tudtam, mivel amit kilőtt a pisztolyából töltény a bokámba fúródott. Tökéletes lövés volt tőle. Oxána és Justas közös erővel kivonszoltak a járgányukig, majd visszamentek Jasonért, Jakubért és Jaceért. Közben Jax fedezte őket, de feleslegesen. Ugyanis kampós egyszer csak fogta magát és felszívódott. Egyszerűen még most sem vagyunk képesek felfogni, ez hogy történt, de nem érdekel. Mi élünk, ez már nagy dolog.Úgyhogy fogtuk magunkat és hazamentünk, azaz a svéd nyomozó nőhöz vittek minket. Majd a kocsiban elájultam.....
Ébredésem után különböző műtétek vártak ránk. Rengetek munkát szereztünk a svéd sebészeknek, melyeket ők készségesen teljesítettek. Egy rossz szavuk nem volt ránk, sőt hősként tekintettek ránk, mert nem nyavalyogtunk. A legjobb, hogy a hírünk a svéd sajtót bejárta, kampóst már körözik és rengetegen fogják a pártunkat és segítenek nekünk. Szóval, összességében, jól jöttünk ki ebből. Csak pár hétig nem állhatok lábra. de ezt már kibírom...
Vasárnap volt, nagy nehezen tértünk csak magunkhoz a szombati "mintákat égetek és karcolok a bőrödbe mindenhol" című kínzás után. Sajgott a fejem, a lábam, a hasam, a karom, a lapockám, egyszóval minden bajom volt. A másik meg hogy csuron vér voltam még mindig, csak már rám száradt. De egy rossz szót nem szóltam erről kampósnak, nem volt erőm panaszkodni. Meg amúgy is, ha megszólalok, tuti egyből kinyírt volna.
Kb. úgy dél körül lehetett, mikor csengettek. Kampós egyből ránk nézett és közölte, ha az idióta segítőink lesznek helyben lepuffant minket, meg őket is. Nagyon megijedtünk, mert tudtuk, hogy csak ők lehetnek. DE nem. Akkorát csalódtam amikor egy villanyszerelő toppant be. Nem sok híja volt, hogy hallattam egy hangos ********-et. De nyugton maradtam... Mivel a nagy villany és a tv is a szobában volt, így jobban szemügyre vettem. Még le sem esett amit gondoltam, máris újra csengettek. Ez kezd gyanús lenni -gondoltam. És kampós is kezdett gyanakodni.
Hála az égnek vízóra leolvasó jött, és kampós levezette a pincébe a vízórához. És ekkor teljes erővel a fejembe csapódott, hogy mi van! Ezek ők! De mi csel volt ez. Persze, hogy nem volt gyanús a villanyszerelő. Mert fiatal volt, nem a kommandó tagja. Hanem a gyerek az álmomból. A DC sityakos srác, Jason az. Majd leestem a székről, amikor erre rájöttem. Neki nyilván leesett, hogy miket gondolok így azonnal cselekedett. A szerszámos ládából előszedett 4 kést, egyikkel elvágta a kötelem, másikat már adta is, hogy szabadítsam ki Jacet. Ő pedig Jakubot tette szabaddá. Mikor ezzel megvoltunk, azonnal el akartunk húzni minél messzebbre. De hogyan? Innen?
Ekkor közölte, hogy nyugi van, a lyuk mögött nem sokkal vár Oxána, Justas és Meda. A vízóra olvasó pedig Jax. Ekkor villant át az agyamon először, hogy sikerülhet kikerülni innen. Ám ekkor betoppant kampós és az össze vissza háborgó, magyarázó vízóra olvasó Jax. Na itt elszabadult a pokol. Kampós felkapott egy tőrt és belém vágta. Hála égnek csak a karomba talált. Majd belelőtt mindenkibe, kivéve Jaxbe mert ő időközben az adóvevőt megkaparintotta és segítséget hívott, majd a késével nekiesett kampósnak.
Fél percen belül berontottak a többiek is, de nem volt idejük kampósra, ránk ( a súlyos sebesültekre kellett figyelniük azonnal)
Közölünk természetesen én voltam megint a bűnbak. Járni sem tudtam, mivel amit kilőtt a pisztolyából töltény a bokámba fúródott. Tökéletes lövés volt tőle. Oxána és Justas közös erővel kivonszoltak a járgányukig, majd visszamentek Jasonért, Jakubért és Jaceért. Közben Jax fedezte őket, de feleslegesen. Ugyanis kampós egyszer csak fogta magát és felszívódott. Egyszerűen még most sem vagyunk képesek felfogni, ez hogy történt, de nem érdekel. Mi élünk, ez már nagy dolog.Úgyhogy fogtuk magunkat és hazamentünk, azaz a svéd nyomozó nőhöz vittek minket. Majd a kocsiban elájultam.....
Ébredésem után különböző műtétek vártak ránk. Rengetek munkát szereztünk a svéd sebészeknek, melyeket ők készségesen teljesítettek. Egy rossz szavuk nem volt ránk, sőt hősként tekintettek ránk, mert nem nyavalyogtunk. A legjobb, hogy a hírünk a svéd sajtót bejárta, kampóst már körözik és rengetegen fogják a pártunkat és segítenek nekünk. Szóval, összességében, jól jöttünk ki ebből. Csak pár hétig nem állhatok lábra. de ezt már kibírom...
Címkék:
banda,
csapat,
elhagyatott hely,
félelem,
gyilkos,
hazatérés,
horror,
Jax,
kampós,
kommandó,
Lengyelország,
Litvánia,
rémálom,
rémtörténet,
Svédország,
utazás
2012. július 17., kedd
Egy pokoli hét kampóssal
Utolsó beszámolóm közvetlen a nagy út előtt írtam. Azóta már Svédországban vagyunk mind és már újra együtt. Sajnos, az utóbbi hét napot eléggé távol töltöttük egymástól, hála Kampós őrült terveinek.
Indulás előtt a legrosszabb rémálmomban sem gondoltam arra, hogy már az első nap elbukik a tökéletes tervünk. Pedig pontosan ez történt. Rengeteget autóztunk Lengyelországban, totál kifáradtunk mire átértünk a határon. Tiszta tompák voltunk már, úgyhogy egy benzinkútnál kicsit felüdültünk. Mi hárman (Jakub, Jace és én) amíg a többiek kávéztak, kimentünk a mosdóba. Na ez az, amit nem kellett volna. Már az is gyanús volt, hogy az ajtó nem volt bezárva. Tudhattuk volna, hogy van bent valaki. De bementünk, és ráadásul az ajtót is becsuktuk, majd mikor bementünk a WC részbe az ajtó után egy hatalmas emberrel találtuk magunkat szemben. Persze ezzel nem is lett volna baj, csak hát volt a kezében egy hatalmas nagy balta. Meg a másik kezén egy fényes kampó. Még fel sem fogtuk, hogy mi van itt, már csak sötétséget láttunk. Jó ideig...
Én már az autóban magamhoz tértem. Rögtön ráeszméltem, hogy nem Jace kocsijában vagyok. Meg hát, ott miért is lennék megkötözve?! És ekkor előrepillantottam és a kormány mögött megláttam Kampóst. Több se kellett, azonnal pánikba estem, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Meglátta, hogy észrevettem, ezért rám fújt valamit és én bekábultam. Vezetett, gonoszul vigyorogva, én pedig szépen lassan elszenderedtem.
Nem emlékszem mikor tértem ismét magamhoz, de előbb mint a többiek. Egy sötét lyukban voltunk, természetesen megkötözve. Egy rácsozott ablak volt az egész "helységben" meg egy retkes ágy. Egyáltalán nem voltak valami kecsegtető körülmények a túléléshez. Ami utána jött az még a helynél is borzasztóbb volt. KAMPÓS. Hála istennek az ott töltött idő nagy részére nem nagyon emlékszem mert minden nap a számunkra kitalált vegyes kínzó módszerek alkalmazása után kiütött minket. De minden nap máshogyan.
Kedden asszem izzított tőrrel bökdösött minket, majd sósavba mártott késsel karcolta a hátunkat, szerdán felgyújtotta a hajunkat majd egy vödör vizet tett a fejünkre. Beteges volt és rémisztő. A többi napot nem is részletezném, mert újra rosszul leszek. Elég ha annyit mondok, hogy minden nap végig bőgtem amíg magamnál voltam, pedig nem szoktam sírni sosem. És nincs annál szarabb, mikor látod, hogy a barátaid, akik végig melletted álltak ugyanúgy szenvednek mint te, és nem tudsz rajtuk segíteni. Szegény Jace. Ő érdemelte meg ezt a kínzást a legkevésbé. Szinte csak pár napja volt velünk, máris bűnhődött, úgy hogy majd belehalt.
De kiszabadultunk hála Jaxnek és a kommandónak. De azt majd elmesélem később, most jön egy újabb műtét...
Indulás előtt a legrosszabb rémálmomban sem gondoltam arra, hogy már az első nap elbukik a tökéletes tervünk. Pedig pontosan ez történt. Rengeteget autóztunk Lengyelországban, totál kifáradtunk mire átértünk a határon. Tiszta tompák voltunk már, úgyhogy egy benzinkútnál kicsit felüdültünk. Mi hárman (Jakub, Jace és én) amíg a többiek kávéztak, kimentünk a mosdóba. Na ez az, amit nem kellett volna. Már az is gyanús volt, hogy az ajtó nem volt bezárva. Tudhattuk volna, hogy van bent valaki. De bementünk, és ráadásul az ajtót is becsuktuk, majd mikor bementünk a WC részbe az ajtó után egy hatalmas emberrel találtuk magunkat szemben. Persze ezzel nem is lett volna baj, csak hát volt a kezében egy hatalmas nagy balta. Meg a másik kezén egy fényes kampó. Még fel sem fogtuk, hogy mi van itt, már csak sötétséget láttunk. Jó ideig...
Én már az autóban magamhoz tértem. Rögtön ráeszméltem, hogy nem Jace kocsijában vagyok. Meg hát, ott miért is lennék megkötözve?! És ekkor előrepillantottam és a kormány mögött megláttam Kampóst. Több se kellett, azonnal pánikba estem, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Meglátta, hogy észrevettem, ezért rám fújt valamit és én bekábultam. Vezetett, gonoszul vigyorogva, én pedig szépen lassan elszenderedtem.
Nem emlékszem mikor tértem ismét magamhoz, de előbb mint a többiek. Egy sötét lyukban voltunk, természetesen megkötözve. Egy rácsozott ablak volt az egész "helységben" meg egy retkes ágy. Egyáltalán nem voltak valami kecsegtető körülmények a túléléshez. Ami utána jött az még a helynél is borzasztóbb volt. KAMPÓS. Hála istennek az ott töltött idő nagy részére nem nagyon emlékszem mert minden nap a számunkra kitalált vegyes kínzó módszerek alkalmazása után kiütött minket. De minden nap máshogyan.
Kedden asszem izzított tőrrel bökdösött minket, majd sósavba mártott késsel karcolta a hátunkat, szerdán felgyújtotta a hajunkat majd egy vödör vizet tett a fejünkre. Beteges volt és rémisztő. A többi napot nem is részletezném, mert újra rosszul leszek. Elég ha annyit mondok, hogy minden nap végig bőgtem amíg magamnál voltam, pedig nem szoktam sírni sosem. És nincs annál szarabb, mikor látod, hogy a barátaid, akik végig melletted álltak ugyanúgy szenvednek mint te, és nem tudsz rajtuk segíteni. Szegény Jace. Ő érdemelte meg ezt a kínzást a legkevésbé. Szinte csak pár napja volt velünk, máris bűnhődött, úgy hogy majd belehalt.
De kiszabadultunk hála Jaxnek és a kommandónak. De azt majd elmesélem később, most jön egy újabb műtét...
2012. július 3., kedd
Uccu neki, Svédországig nincs megállás!
Előző írásomban említettem, hogy meglehetősen sokat időztünk Lengyelországban. De ezt azért nem hittem volna, hogy csak ma állunk tovább. De mivel is töltöttünk el ennyi időt itt? Elmesélem..
Először is, mióta elhagytam Magyarországot, egyszer nem aludtam még így ki magam, mint itt. Jace volt olyan rendes, hogy nem ébresztett fel minket és nem is siettette a bandát semmiben. Első nap szinte csak aludtunk, nagyon meglátszódott rajtunk az utóbbi egy hónap kimerítő hajszája. Viszont hála Jace segítségének, most új erőre kaptunk mindannyian.
Amint magához tért mindenki, ettünk egy keveset, majd a többiek kicsit jobban megismerték jövendőbeli segítőnket. A legfontosabb része az estének az volt, hogy Jace megígértette velem, hogy ha vége az üldözésnek, visszamegyek Litvániába elbúcsúzni az ottani barátaimtól, majd két hétre ide költözöm, hogy elfelejtsem a rémeket és felkészüljek a hazatérésre.
Ennek nagyon örültem, mert biztosan fogok pár régi ismerőssel is találkozni, meg óriási motiváció, hogy ha véget vetek a kampós ügynek, ide jöhetek. Ehhez persze jelen esetben három fontos dologra szükség van.
Pihent agyak és a nyugodt körülmény megvolt. Már csak terv kellett. Szerencsére esélyünk sem volt nagyon tervezgetni, mert Svédországban egyedül Jaxnek vannak kapcsolatai. Valami Shöle nevű magánnyomozó hölgy, aki ha minden igaz, mire mi odaérünk, kideríti, hogy merre van kampós. A lopott kocsi miatt sem kell már aggódnunk. Átfestettük és eldugtuk egy erdőben, majd Oxána kiderítette, hogy amúgy is lopott volt már.
A hétvégét étel-ital-eszközök vásárolgatásával töltöttük. Szombaton este grilleztünk. Nagyon jól esett így kikapcsolódni, régen nem csináltunk már ilyet. Az időjárás természetesen itt is meglepetést okozott, totál azt hittem, hogy majd meg fogok fagyni meg feszt esni fog, de nem. Az országos meleg rekord napról-napra megdőlt és rettentő hőség volt. Látszólag a helyiek nem nagyon voltak hozzászokva ehhez az időhöz, de élvezték nagyon.
Ennek örömére tegnap elmentünk egy közeli tóhoz és egész nap úsztunk meg eveztünk. Kezdtem egyre inkább otthon érezni magam. De sajnos az a nap nagyon hamar véget ért. Viszont eljött a mai, az indulás napja. Egészen idáig pakoltuk be az összes cuccot Jace furgonjába. Szerencsére beférünk mind, így nem kell az erdőbe visszamenni a kocsiért.
Még Meda leellenőriz mindent útóljára, hogy véletlenül se hagyjunk itt semmit, majd indulás! Terveink szerint egy gyorsétteremben megállunk majd kajálni, majd uccu neki, meg sem állunk Svédországig. Az úton Oxána vezet, a kommandósok a svéd hölggyel próbálják majd felvenni a kapcsolatot, Jukub, Jace és én pedig pihenünk és próbálunk utolsó alkalommal kikapcsolni.
Reszkess Sweden, megyünk!
Először is, mióta elhagytam Magyarországot, egyszer nem aludtam még így ki magam, mint itt. Jace volt olyan rendes, hogy nem ébresztett fel minket és nem is siettette a bandát semmiben. Első nap szinte csak aludtunk, nagyon meglátszódott rajtunk az utóbbi egy hónap kimerítő hajszája. Viszont hála Jace segítségének, most új erőre kaptunk mindannyian.
Amint magához tért mindenki, ettünk egy keveset, majd a többiek kicsit jobban megismerték jövendőbeli segítőnket. A legfontosabb része az estének az volt, hogy Jace megígértette velem, hogy ha vége az üldözésnek, visszamegyek Litvániába elbúcsúzni az ottani barátaimtól, majd két hétre ide költözöm, hogy elfelejtsem a rémeket és felkészüljek a hazatérésre.
Ennek nagyon örültem, mert biztosan fogok pár régi ismerőssel is találkozni, meg óriási motiváció, hogy ha véget vetek a kampós ügynek, ide jöhetek. Ehhez persze jelen esetben három fontos dologra szükség van.
Pihent agyak és a nyugodt körülmény megvolt. Már csak terv kellett. Szerencsére esélyünk sem volt nagyon tervezgetni, mert Svédországban egyedül Jaxnek vannak kapcsolatai. Valami Shöle nevű magánnyomozó hölgy, aki ha minden igaz, mire mi odaérünk, kideríti, hogy merre van kampós. A lopott kocsi miatt sem kell már aggódnunk. Átfestettük és eldugtuk egy erdőben, majd Oxána kiderítette, hogy amúgy is lopott volt már.
A hétvégét étel-ital-eszközök vásárolgatásával töltöttük. Szombaton este grilleztünk. Nagyon jól esett így kikapcsolódni, régen nem csináltunk már ilyet. Az időjárás természetesen itt is meglepetést okozott, totál azt hittem, hogy majd meg fogok fagyni meg feszt esni fog, de nem. Az országos meleg rekord napról-napra megdőlt és rettentő hőség volt. Látszólag a helyiek nem nagyon voltak hozzászokva ehhez az időhöz, de élvezték nagyon.
Ennek örömére tegnap elmentünk egy közeli tóhoz és egész nap úsztunk meg eveztünk. Kezdtem egyre inkább otthon érezni magam. De sajnos az a nap nagyon hamar véget ért. Viszont eljött a mai, az indulás napja. Egészen idáig pakoltuk be az összes cuccot Jace furgonjába. Szerencsére beférünk mind, így nem kell az erdőbe visszamenni a kocsiért.
Még Meda leellenőriz mindent útóljára, hogy véletlenül se hagyjunk itt semmit, majd indulás! Terveink szerint egy gyorsétteremben megállunk majd kajálni, majd uccu neki, meg sem állunk Svédországig. Az úton Oxána vezet, a kommandósok a svéd hölggyel próbálják majd felvenni a kapcsolatot, Jukub, Jace és én pedig pihenünk és próbálunk utolsó alkalommal kikapcsolni.
Reszkess Sweden, megyünk!
2012. június 29., péntek
Még egy hiba, avagy a lengyel zavar
Mint írtam, Kampóst szökés közben elkapták és ZK Malborkban tartják fogva. Ez egy Lengyel börtön közel a svéd határhoz. Mivel nem volt sok időnk gondolkodni, elég kétségbeesett tervet dolgoztunk ki, ami egy óra alatt el is készült. Így a következő napon már úton voltunk.
Persze a benzin ára az egekbe szökik, így nem tudtunk mindenkit vinni, be kellett érnünk hét fővel. A Lengyel határ közelében a furgonunkat letettük és vadászgépre szálltunk. Szerencsére a csapatból viszonylag sokan kaptak pilóta kiképzést. Oxána, mert rendőr. Jax, Justas és Meda, mert kommandósok. Tudtommal csak Jakub és én nem tudunk vezetni gépet, de ha olyan dolog történne, szerintem simán megpróbálkoznánk vele.
Sajnos a kelleténél több időt töltöttünk Lengyelországban, mert mikor betértünk a ZK ba csak lestek, nem értették, mit akarunk. Lehet, hogy Kampóst, mint tulajdonnevet nem vágták, pedig még le is fordítottam nekik. Így nem tudtuk, hogy milyen néven kapták el. Mattot adott nekünk.
Nem tudtuk, mit tegyünk, órákig gondolkodtunk, de semmi ötlet nem született. Viszont mindannyian tisztában voltunk vele, hogy nem időzhetünk sokág itt, mert lehet már nemzetközileg is üldözöttek vagyunk. Így végső elkeseredettségemben felhívtam Jacet. Őt tavaly ismertem meg, mikor kint jártam iskolai úton Lengyelországban. Pár nap alatt szinte testvérek lettünk. Nagyon nem akartam, hogy bajba keveredjen miattunk, de ha valaki, akkor ő nagyon sokat segíthet és szinte biztosra vettem, hogy fog is.
Pár órán belül meg is érkeztünk hozzá egy Warszavától pár kilométerre lévő faluba. Semmit sem változott egy év alatt, elsőre kiszúrtuk egymást. Nagyon sajnáltam, hogy nem volt időnk élménybeszámolókra az elmúlt egy évről, hanem rögtön a lényegre kellett térjek. Azt mondta, nem leptem meg, mert egy éve egy titokzatos gyilkos hasonló módszerrel falvakat gyilkolt le, de elmenekült Litvániába. Viszont a tegnap esti híradóban benne volt, hogy elkapták, viszont egy napon belül meg is lépett Malborkból. És gyanította, nagy gáz van velem, mert több mint 6 hónapja nem látott facbookon, meg nem válaszoltam neki.
Megnyugtattam, hogy van pár barátom aki segít nekem, és amint vége ennek az egésznek, hazamegyek. Viszont addig az otthoniak semmit sem tudhatnak rólam, még elkezdenének keresni. Azt pedig végképp nem kellene. Szerencsére megígérte, hogy nem mond el erről semmit senkinek, csak had jöjjön velünk. Egyáltalán nem rajongtam az ötletért, de Jakub meggyőzött. Ebben az országban rendkívüli segítség lesz, vele könnyen fogunk boldogulni majd. Elmondta, hogy a Svéd határon nincs vám, így ott nem lesznek gondjaink, de ott kocsival kell mennünk. Felajánlotta, hogy mehetünk az övével, majd megveszi a pálya matricákat is.
Viszont van egy lopott kocsink. Ugye a börtöntől Jacehez nem mehettünk repülővel, így egy autót lenyúltunk. De ezzel majd később foglalkozunk, most higgadtan egy jó tervet kéne gyártanunk. És aludni se ártana....
Persze a benzin ára az egekbe szökik, így nem tudtunk mindenkit vinni, be kellett érnünk hét fővel. A Lengyel határ közelében a furgonunkat letettük és vadászgépre szálltunk. Szerencsére a csapatból viszonylag sokan kaptak pilóta kiképzést. Oxána, mert rendőr. Jax, Justas és Meda, mert kommandósok. Tudtommal csak Jakub és én nem tudunk vezetni gépet, de ha olyan dolog történne, szerintem simán megpróbálkoznánk vele.
Sajnos a kelleténél több időt töltöttünk Lengyelországban, mert mikor betértünk a ZK ba csak lestek, nem értették, mit akarunk. Lehet, hogy Kampóst, mint tulajdonnevet nem vágták, pedig még le is fordítottam nekik. Így nem tudtuk, hogy milyen néven kapták el. Mattot adott nekünk.
Nem tudtuk, mit tegyünk, órákig gondolkodtunk, de semmi ötlet nem született. Viszont mindannyian tisztában voltunk vele, hogy nem időzhetünk sokág itt, mert lehet már nemzetközileg is üldözöttek vagyunk. Így végső elkeseredettségemben felhívtam Jacet. Őt tavaly ismertem meg, mikor kint jártam iskolai úton Lengyelországban. Pár nap alatt szinte testvérek lettünk. Nagyon nem akartam, hogy bajba keveredjen miattunk, de ha valaki, akkor ő nagyon sokat segíthet és szinte biztosra vettem, hogy fog is.
Pár órán belül meg is érkeztünk hozzá egy Warszavától pár kilométerre lévő faluba. Semmit sem változott egy év alatt, elsőre kiszúrtuk egymást. Nagyon sajnáltam, hogy nem volt időnk élménybeszámolókra az elmúlt egy évről, hanem rögtön a lényegre kellett térjek. Azt mondta, nem leptem meg, mert egy éve egy titokzatos gyilkos hasonló módszerrel falvakat gyilkolt le, de elmenekült Litvániába. Viszont a tegnap esti híradóban benne volt, hogy elkapták, viszont egy napon belül meg is lépett Malborkból. És gyanította, nagy gáz van velem, mert több mint 6 hónapja nem látott facbookon, meg nem válaszoltam neki.
Megnyugtattam, hogy van pár barátom aki segít nekem, és amint vége ennek az egésznek, hazamegyek. Viszont addig az otthoniak semmit sem tudhatnak rólam, még elkezdenének keresni. Azt pedig végképp nem kellene. Szerencsére megígérte, hogy nem mond el erről semmit senkinek, csak had jöjjön velünk. Egyáltalán nem rajongtam az ötletért, de Jakub meggyőzött. Ebben az országban rendkívüli segítség lesz, vele könnyen fogunk boldogulni majd. Elmondta, hogy a Svéd határon nincs vám, így ott nem lesznek gondjaink, de ott kocsival kell mennünk. Felajánlotta, hogy mehetünk az övével, majd megveszi a pálya matricákat is.
Viszont van egy lopott kocsink. Ugye a börtöntől Jacehez nem mehettünk repülővel, így egy autót lenyúltunk. De ezzel majd később foglalkozunk, most higgadtan egy jó tervet kéne gyártanunk. És aludni se ártana....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)