Nos, jelenleg egy hónapos fekvésre lettem ítélve, amit elég nehezen viselek. Mindenképp tenni akarok valamit, hogy előre haladjon az ügy. Nem akarok egy lyukban meghalni. Nem akarom, hogy kampós végezzen valamelyikőnkkel amikor nem vagyok ott. Nem akarom, hogy eljöjjön ide, és itt öljön meg fektemben. Szóval, rengeteg mindent nem akarok, sőt tulajdonképpen csak végre felkelni akarok. De azt nagyon mostmár. Semmit nem utálok jobban annál, hogy nem engedne mozogni, gondolkodni, rohangálni és cselekedni.
De ebbe bele kellett törődnöm, ugyanis felköltöztünk a hegyekbe. Okszána egy erőteljes, sportos és vad vezetési bravúrt produkálva egy óra alatt a Keresztek hegye közelébe jutott velünk. Majd az erdőben (hol máshol?!) kerestek egy jó kis barlangot, melybe becipeltek. Utána még pár fordulattal a házunkból elhoztak fontos eszközöket. Természetesen másodjára már másik járművel érkeztek. Nem vagyunk hülyék, még mielőtt az emberek azt kezdik hinni.
Sajnos még Jakub és a többiek nincsenek velünk, de remélhetőleg hamarosan megérkeznek. Nagyon bízom benne, hogy nem vádolják őket semmivel, mert nem hiszem, hogy képesek leszünk még egy ekkora erőfeszítést igénylő szöktetésben részt venni. Ráadásul Okszána lelepleződött, többé nincs helye a rendőrök között, sőt ha valahol látják, azonnal le is csukják majd. Ebből kell építkeznie a bandának. Persze Danny folyton ott van mellettem és vidít, de ez lassan mit sem ér. Jax is pokoli rossz állapotban van, Medáról és Justasról pedig mit sem tudunk.
2012. május 26., szombat
2012. május 20., vasárnap
Szöktetés mesterfokon
Azt hittem, az előző heti kórházban töltött hét után már sose leszek olyan állapotban. Tévedtem. Most még rosszabbul vagyok, annak örülhetek, hogy egyáltalán nem kaszaboltak le. A litván rendőrség profi módon gyilkolja le az ártatlan embereket, míg a gyilkosokkal semmit nem tesz. Hogyan jutottam erre a véleményre? Elmesélem...
Mint írtam, Dannyvel nagyon bátrak vagyunk, így a kórházi kezelés befejezése előtt három napja egyszerűen megszöktetett. Egyáltalán nem volt nehéz kijátszani a kórházat, már egy álruhának bedőltek. Danny behozott egy táskában egy szakadt farmert, sötétkék pólót és egy kapucnis pulóvert. Ezt felvettem, a szemüvegem eltettem a zsebembe, csuklyám felhajtottam és mint aki a legjobban érzi magát kisétáltam a kórház kapuján. Kész komédia, hogy ennyire könnyen ment. Na de viszont innentől semmi se volt egyszerű.
Danny előadta tervét, miszerint újságíróként megyünk a börtönbe, ehhez természetesen megint át kellett öltözzek. Társam annyira figyelt minden részletre, hogy még a hajam is lenyírta, nehogy véletlen felismerjen valaki. Majd elindultunk a börtönhöz. Egész úton forgott a gyomrom, ugyanis a terv végkimenetele Jax reakcióján múlott. A börtön kapujában kecses mozdulattal, tökéletes szinkronban villantottuk fel a hamisított újságírókártyánkat, majd egy perc elteltével már az épületben is voltunk. Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam a portás ablakán. Danny pontosan elmondta az őröknek mi járatban vagyunk, és azok mindenféle ellenőrzés nélkül hittek is nekünk.
Egy hosszú folyosón végigmentünk, majd jobbra kanyarodtunk, és ott találtuk Jaxt. Elég gyötört volt, tuti verték, meg kínozták, de hát a litván rendőrök nem komplett emberek. Nagy szerencsére Jax nem árult el minket, sejthette miért vagyunk itt. Következő pillanatba nagy döbbenetemre megkérdezték, hogy be szeretnénk e menni hozzá. Természetesen igent feleltem, még jobb lehetőségünk lesz. Kérdezgettünk tőle minden hülyeséget, az őrök megunták és otthagytak minket. Két őr maradt hármónkra. Szuper.
Egy nő és egy férfi. A nő nekem ismerős volt valahonnan nagyon, de nem tudtam ki ő. Viszont nem volt olyan bunkó, mint a társa. Nem kérdezte meg minden percben, hogy mikor megyünk már. Mikor végeztünk szépen kimasíroztunk, amíg a férfi őr zárta az ajtót bői kollégája egyszer csak mögötte termett és leütötte, majd kinyitotta az ajtót és felénk fordult. "Szabadok vagytok, egy óráig biztos ki lesz ütve, nem fog emlékezni semmire, balra megyünk" Kellett kis idő mire összeszedtem magam ezután, enyhén leesett az állam. Viszont megvilágosodtam. A nő nem más mint Okszána, Jakub unokatestvére. Jakub biztos felhívta, hogy segítsen rajtunk, bár nem tudom honnan ismert fel minket, mert nem tudhatta, hogy mire készülünk.
Csak hát kifele menet belefutottunk egy 5 főből álló gyakorlatozó rendőrcsoportba. Épp a vészhelyzetekre való útvonalak használatát gyakorolták. És volt náluk fegyver. Danny rögtön falba döngölt kettőt, Okszána szintén semlegesített kettőt, míg a maradék egy belém eresztett vagy tíz golyót, még jó hogy csak a lábamba mentek, nem feljebb. Őt végül mielőtt végleg kinyírt volna, Jax kábította el. A csata után már szólt minden vészt jelző sziréna, síp, hangot eszköz, így nagyon gyorsan el kellett tűnnünk. Hál' istennek a srácok erősek voltak, felkaptak és kicipeltek, amíg Okszána egy rendőrkocsit ellopott. Majd a kártyáját belehelyezve a kapunyitó lézeres cuccba, az ajtó nyílt, mi pedig távoztunk.
Jelenleg a lábam használhatatlan, szét lett roncsolva teljesen, egy hónapig biztos nem állhatok talpra. De legalább szabadok vagyunk mind.
Mint írtam, Dannyvel nagyon bátrak vagyunk, így a kórházi kezelés befejezése előtt három napja egyszerűen megszöktetett. Egyáltalán nem volt nehéz kijátszani a kórházat, már egy álruhának bedőltek. Danny behozott egy táskában egy szakadt farmert, sötétkék pólót és egy kapucnis pulóvert. Ezt felvettem, a szemüvegem eltettem a zsebembe, csuklyám felhajtottam és mint aki a legjobban érzi magát kisétáltam a kórház kapuján. Kész komédia, hogy ennyire könnyen ment. Na de viszont innentől semmi se volt egyszerű.
Danny előadta tervét, miszerint újságíróként megyünk a börtönbe, ehhez természetesen megint át kellett öltözzek. Társam annyira figyelt minden részletre, hogy még a hajam is lenyírta, nehogy véletlen felismerjen valaki. Majd elindultunk a börtönhöz. Egész úton forgott a gyomrom, ugyanis a terv végkimenetele Jax reakcióján múlott. A börtön kapujában kecses mozdulattal, tökéletes szinkronban villantottuk fel a hamisított újságírókártyánkat, majd egy perc elteltével már az épületben is voltunk. Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam a portás ablakán. Danny pontosan elmondta az őröknek mi járatban vagyunk, és azok mindenféle ellenőrzés nélkül hittek is nekünk.
Egy hosszú folyosón végigmentünk, majd jobbra kanyarodtunk, és ott találtuk Jaxt. Elég gyötört volt, tuti verték, meg kínozták, de hát a litván rendőrök nem komplett emberek. Nagy szerencsére Jax nem árult el minket, sejthette miért vagyunk itt. Következő pillanatba nagy döbbenetemre megkérdezték, hogy be szeretnénk e menni hozzá. Természetesen igent feleltem, még jobb lehetőségünk lesz. Kérdezgettünk tőle minden hülyeséget, az őrök megunták és otthagytak minket. Két őr maradt hármónkra. Szuper.
Egy nő és egy férfi. A nő nekem ismerős volt valahonnan nagyon, de nem tudtam ki ő. Viszont nem volt olyan bunkó, mint a társa. Nem kérdezte meg minden percben, hogy mikor megyünk már. Mikor végeztünk szépen kimasíroztunk, amíg a férfi őr zárta az ajtót bői kollégája egyszer csak mögötte termett és leütötte, majd kinyitotta az ajtót és felénk fordult. "Szabadok vagytok, egy óráig biztos ki lesz ütve, nem fog emlékezni semmire, balra megyünk" Kellett kis idő mire összeszedtem magam ezután, enyhén leesett az állam. Viszont megvilágosodtam. A nő nem más mint Okszána, Jakub unokatestvére. Jakub biztos felhívta, hogy segítsen rajtunk, bár nem tudom honnan ismert fel minket, mert nem tudhatta, hogy mire készülünk.
Csak hát kifele menet belefutottunk egy 5 főből álló gyakorlatozó rendőrcsoportba. Épp a vészhelyzetekre való útvonalak használatát gyakorolták. És volt náluk fegyver. Danny rögtön falba döngölt kettőt, Okszána szintén semlegesített kettőt, míg a maradék egy belém eresztett vagy tíz golyót, még jó hogy csak a lábamba mentek, nem feljebb. Őt végül mielőtt végleg kinyírt volna, Jax kábította el. A csata után már szólt minden vészt jelző sziréna, síp, hangot eszköz, így nagyon gyorsan el kellett tűnnünk. Hál' istennek a srácok erősek voltak, felkaptak és kicipeltek, amíg Okszána egy rendőrkocsit ellopott. Majd a kártyáját belehelyezve a kapunyitó lézeres cuccba, az ajtó nyílt, mi pedig távoztunk.
Jelenleg a lábam használhatatlan, szét lett roncsolva teljesen, egy hónapig biztos nem állhatok talpra. De legalább szabadok vagyunk mind.
2012. május 13., vasárnap
Danny, az őrült
Fekszem az ágyban, de aludni nem tudok. Akármennyire is kellene, már égen beláttam, hogy ez esélytelen. A történtek nagyon felzaklattak. Nem is az, hogy a tervünk nem sikerült tökéletesen, mert arra számítottunk. Arra viszont nem, hogy ennyire balul fog elsülni. A legrosszabb az az egészben, hogy Jax a kommandó esze börtönbe került. Még csak meg sem tárgyalták az ügyét, azonnal lecsukták. Ez aztán igazságszolgáltatás a javából... Kíváncsi vagyok, mit gondolnak róla, mégis ki ő és mit akart...
A kilátás homályos, esőcseppek folynak végig az ablak üvegen, már vagy egy hete esik. Nagyon utálom ezt az országot ilyenkor. Eleve is búval bélelt vagyok most, hát még így... Vannak pillanatok, mikor legszívesebben kitépném magamból az infúziót és csak úgy iderángatnám Jaxet. Nem is tudom, mi gátol meg benne. Talán a tudat, hogyha ez a vacak nem visz vizet a szervezetembe meghalok. De próbálok erre nem gondolni, nem így tervezem bevégezni a küldetést.
Tegnap viszont bejött hozzám Danny. Enyhén ledöbbentem, egyszer nem láttam még, mióta behoztak. Azt mondta, pár nap múlva meg kell szöknünk, ki kell hoznunk Jaxet, mert így nincs ki vezesse az akciót és ez a vesztünket fogja okozni. Nem hittem a fülemnek. Pont ő, a fél kezével és én hozzam ki a börtönből a barátunkat. Azt mondta, ha benne vagyok megtervez mindent, amíg itt fekszem, de ahhoz bele kell egyeznek. Gondolkodás nélkül igent mondtam, nem volt más választásom, nem akarom, hogy Jax ott őszüljön meg, mikor mi itt már halottak vagyunk régen. Viszont baromi kíváncsi leszek rá, mit hoz össze. Remélem, nem öngyilkos küldetés lesz.
A kilátás homályos, esőcseppek folynak végig az ablak üvegen, már vagy egy hete esik. Nagyon utálom ezt az országot ilyenkor. Eleve is búval bélelt vagyok most, hát még így... Vannak pillanatok, mikor legszívesebben kitépném magamból az infúziót és csak úgy iderángatnám Jaxet. Nem is tudom, mi gátol meg benne. Talán a tudat, hogyha ez a vacak nem visz vizet a szervezetembe meghalok. De próbálok erre nem gondolni, nem így tervezem bevégezni a küldetést.
Tegnap viszont bejött hozzám Danny. Enyhén ledöbbentem, egyszer nem láttam még, mióta behoztak. Azt mondta, pár nap múlva meg kell szöknünk, ki kell hoznunk Jaxet, mert így nincs ki vezesse az akciót és ez a vesztünket fogja okozni. Nem hittem a fülemnek. Pont ő, a fél kezével és én hozzam ki a börtönből a barátunkat. Azt mondta, ha benne vagyok megtervez mindent, amíg itt fekszem, de ahhoz bele kell egyeznek. Gondolkodás nélkül igent mondtam, nem volt más választásom, nem akarom, hogy Jax ott őszüljön meg, mikor mi itt már halottak vagyunk régen. Viszont baromi kíváncsi leszek rá, mit hoz össze. Remélem, nem öngyilkos küldetés lesz.
2012. május 5., szombat
Litván rendőrség, én így szeretlek...
Mint említettem, tervünk nagyon kockázatos volt és sajnos elég gyengére sikerült a kivitelezése. A sok baklövésünk eredményeképpen belekevertük az ügybe Jasont, és emellett Hakänt, Jakubot és engem mentőhelikopterrel vittek a kórházba. Azt, hogy miként sikerült ezt elérnünk rögtön el is mesélem.
A tervünket mindössze addig teljesítettük 100% -os pontossággal, hogy kimentünk a majálisra. Miután szétváltunk, minden összetört. Próbáltam gyanútlan lenni, de amilyen pofákkal bámultam az embereket, szerintem eléggé gyanús alak voltam. Kampós ki is szúrt, rögtön az elején. Azonnal kapcsoltam, tudtam, hogy követ, megpróbáltam a megbeszélt úton menni, csak hát az le volt zárva. Itt majdnem bepánikoltam, de szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy tettem egy gyors kerülőt és elindultam a hídhoz.
A legrosszabb az volt, hogy a csapat egyik tagját sem láttam út közben, és teljesen azt hittem, hogy szem elől vesztettek. Pont akkor botlottam bele Jasonbe. Ő nem volt a tervben, vele nem kellett volna találkoznom. Kérdezte mi járatban vagyok, hová tartok, mitől vagyok így kétségbe esve. Mondtam neki nagyon halkan,hogy megyek a hídhoz a többiekhez és követnek. Nem volt időm leállni vele veszekedni, hagytam hogy jöjjön velem. Rengeteg kérdés megfogalmazódott bennem útközben, nem volt jó ötlet hagyni azt, hogy mellettem maradjon.
Odaértünk a hídhoz, már szaladtam is le a lépcsőn, mire ő olyan értetlen pofát vágott, amilyet életem során még nem láttam. odaszóltam neki, hogy menjen tovább, engem követnek, erre lejött hozzám. Legszívesebben beledöngöltem volna a fejét a betonba, nem értettem, hogy lehet ekkora barom. Miután leért mellém kijelentette, hogy akárki is az ő megvéd. Nem volt szívem megmondani, hogy az esélytelen, inkább azon agyaltam, hogy miként érem el azt, hogy életben maradjon. fogalma sem volt, mekkora veszélyben van/vagyunk.
A többiek sehol. Erre akkor döbbentem rá, mikor kampós teljes sebességgel lerohant hozzánk és Jasonbe állított egy konyhakést. Teljes pontossággal célzott, futtában dobta el a kést, de Jason hasát telibe találta. A következő pillanatban pedig már a karomat tépte fel kampójával. Tíz másodperc alatt mindkét karom és lábam cafatokban állt. Mielőtt a fejem is levágta volna, hála az égnek valaki fellökte. Danny pont jókor jött. És hozta a többieket is. Hakän és Jakub azonnal leterítették kampóst, csakhogy ő a kampóját beleakasztotta Jakubba. Hakän hiába próbálta leszedni róla, nem sikerült így belé is beakadt a kampó. Ezt a pár másodpercet kihasználta a gyilkos, azonnal levágta tőből Hakän jobbját és Jakub bal kezét. Utána a falhoz vágta őket, meg utána engem és elfutott.
Most pedig itt vagyok újra a kórházban. Annyit tudok, hogy miután falhoz lettünk vágva, még Danny megtámadta, de elmenekült. Meda és Justas Jaxszel az élükön csak utána értek a helyszínre a rendőrökkel. Azok nem hittek nekünk, ezek szerint hármónk állapota nem elég bizonyíték egy gyilkossági kísérletre, vagy egy támadásra. Jax le lett tartóztatva, mi hárman az intenzíven, Meda és Justas megzavarodva. Így állunk most. Danny az egyedüli aki összeszedte magát, már Jax szöktetését tervezi. Ha jobban leszek segítek neki, úgyis van pár kérdésem felé..
A tervünket mindössze addig teljesítettük 100% -os pontossággal, hogy kimentünk a majálisra. Miután szétváltunk, minden összetört. Próbáltam gyanútlan lenni, de amilyen pofákkal bámultam az embereket, szerintem eléggé gyanús alak voltam. Kampós ki is szúrt, rögtön az elején. Azonnal kapcsoltam, tudtam, hogy követ, megpróbáltam a megbeszélt úton menni, csak hát az le volt zárva. Itt majdnem bepánikoltam, de szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy tettem egy gyors kerülőt és elindultam a hídhoz.
A legrosszabb az volt, hogy a csapat egyik tagját sem láttam út közben, és teljesen azt hittem, hogy szem elől vesztettek. Pont akkor botlottam bele Jasonbe. Ő nem volt a tervben, vele nem kellett volna találkoznom. Kérdezte mi járatban vagyok, hová tartok, mitől vagyok így kétségbe esve. Mondtam neki nagyon halkan,hogy megyek a hídhoz a többiekhez és követnek. Nem volt időm leállni vele veszekedni, hagytam hogy jöjjön velem. Rengeteg kérdés megfogalmazódott bennem útközben, nem volt jó ötlet hagyni azt, hogy mellettem maradjon.
Odaértünk a hídhoz, már szaladtam is le a lépcsőn, mire ő olyan értetlen pofát vágott, amilyet életem során még nem láttam. odaszóltam neki, hogy menjen tovább, engem követnek, erre lejött hozzám. Legszívesebben beledöngöltem volna a fejét a betonba, nem értettem, hogy lehet ekkora barom. Miután leért mellém kijelentette, hogy akárki is az ő megvéd. Nem volt szívem megmondani, hogy az esélytelen, inkább azon agyaltam, hogy miként érem el azt, hogy életben maradjon. fogalma sem volt, mekkora veszélyben van/vagyunk.
A többiek sehol. Erre akkor döbbentem rá, mikor kampós teljes sebességgel lerohant hozzánk és Jasonbe állított egy konyhakést. Teljes pontossággal célzott, futtában dobta el a kést, de Jason hasát telibe találta. A következő pillanatban pedig már a karomat tépte fel kampójával. Tíz másodperc alatt mindkét karom és lábam cafatokban állt. Mielőtt a fejem is levágta volna, hála az égnek valaki fellökte. Danny pont jókor jött. És hozta a többieket is. Hakän és Jakub azonnal leterítették kampóst, csakhogy ő a kampóját beleakasztotta Jakubba. Hakän hiába próbálta leszedni róla, nem sikerült így belé is beakadt a kampó. Ezt a pár másodpercet kihasználta a gyilkos, azonnal levágta tőből Hakän jobbját és Jakub bal kezét. Utána a falhoz vágta őket, meg utána engem és elfutott.
Most pedig itt vagyok újra a kórházban. Annyit tudok, hogy miután falhoz lettünk vágva, még Danny megtámadta, de elmenekült. Meda és Justas Jaxszel az élükön csak utána értek a helyszínre a rendőrökkel. Azok nem hittek nekünk, ezek szerint hármónk állapota nem elég bizonyíték egy gyilkossági kísérletre, vagy egy támadásra. Jax le lett tartóztatva, mi hárman az intenzíven, Meda és Justas megzavarodva. Így állunk most. Danny az egyedüli aki összeszedte magát, már Jax szöktetését tervezi. Ha jobban leszek segítek neki, úgyis van pár kérdésem felé..
2012. május 1., kedd
Majális terv ON
Az ismerkedő estet követően őrült sebességű tervezgetésbe kezdtünk. Nem volt sok időnk gondolkodni, mert kampós akármikor lecsaphatott volna ránk. Szerencsére mindenki buksija teli volt tervekkel. És ami még jobb volt, éppen egy ünnep lábán álltunk. Tisztában voltunk vele, hogy a május 1.-i ünnepség kapóra jöhet nekünk. Kapóra is jött, nem is kicsit..
Félkarú barátunk továbbra is elég rejtélyesen viselkedett, de teli volt jobbnál-jobb gyilkos ötletekkel. Tény, hogy a legszadistább tervei neki voltak, de nekem bejöttek nagyon is. Ő teljes mértékben együttérzett velem, öljük meg, az hogy mi módon teljesen mindegy. Meda és Justas szintén elég kemény dolgokat talált ki, és ezeken is elgondolkodtunk.
Végül a majális terv mellett döntöttünk. A terv szerint kimegyünk a rendezvényre, mindenki elmegy amerre lát. Majd szépen beleolvadunk a tömegbe, nagyon alaposan szemügyre vesszük az embereket, majd ha valami gyanúsat észlelünk értesítjük egymást. Megpróbáljuk a hidat és a stadion körüli parkot elkerülni, ugyanis ott könnyen elveszíthetjük egymást, mert nincs térerő. Miután értesítjük egymást próbálok minél feltűnőbben viselkedni, és szépen lassan elindulok a hídhoz. Miután odaérek lesétálok a híd alá mintha a vizet akarnám bámulni, és várok. Ha minden jól megy kampós megtámad, de Meda, Justas és Danny előjönnek valahonnan és elintézik. Mire ez megvan Jax és a rendőrség odaérnek hozzánk.
Elég kétségbeejtő terv, de nincs sok esélyünk. Nem hibázhatunk, ronthatunk el semmit. Nagyon remélem így fog minden zajlani, bár erős kétségeim vannak ezzel kapcsolatban.
Félkarú barátunk továbbra is elég rejtélyesen viselkedett, de teli volt jobbnál-jobb gyilkos ötletekkel. Tény, hogy a legszadistább tervei neki voltak, de nekem bejöttek nagyon is. Ő teljes mértékben együttérzett velem, öljük meg, az hogy mi módon teljesen mindegy. Meda és Justas szintén elég kemény dolgokat talált ki, és ezeken is elgondolkodtunk.
Végül a majális terv mellett döntöttünk. A terv szerint kimegyünk a rendezvényre, mindenki elmegy amerre lát. Majd szépen beleolvadunk a tömegbe, nagyon alaposan szemügyre vesszük az embereket, majd ha valami gyanúsat észlelünk értesítjük egymást. Megpróbáljuk a hidat és a stadion körüli parkot elkerülni, ugyanis ott könnyen elveszíthetjük egymást, mert nincs térerő. Miután értesítjük egymást próbálok minél feltűnőbben viselkedni, és szépen lassan elindulok a hídhoz. Miután odaérek lesétálok a híd alá mintha a vizet akarnám bámulni, és várok. Ha minden jól megy kampós megtámad, de Meda, Justas és Danny előjönnek valahonnan és elintézik. Mire ez megvan Jax és a rendőrség odaérnek hozzánk.
Elég kétségbeejtő terv, de nincs sok esélyünk. Nem hibázhatunk, ronthatunk el semmit. Nagyon remélem így fog minden zajlani, bár erős kétségeim vannak ezzel kapcsolatban.
2012. április 24., kedd
A banda igazi arca
Eddig, amely terveket előre alkottam itt helyben, sorban dőltek össze. Sosem úgy alakult semmi, ahogy azt előre elképzeltem magamban. Ez persze most is így volt, csak most egy óriási hullám döbbenet csatlakozott hozzá.
Tegnap este érkezett meg Jax elit gyilkosokból álló bandája. Kiderült nem is duó, hanem trió, csak az egyiküknek el van törve a karja. Medát és Justast már név szerint ismertem, a törött kezűt viszont nem. Nagyon halkan beszélt, a többiek azt mondták eleve is csendes típus, viszont szemrebbenés nélkül a szeme közé lő akárkinek 150 méterről. Ő Danny, a "fél karú rabló". A trió tagjai nagyon idétlen nevekkel illették egymást, látszott, a munkán kívül ismerik a jókedvet. Egyébként nekem nagyon rokonszenves emberek voltak. Hakän kicsit gyanakodva méregette őket érkezésük után, de meggyőztem őt, hogy ők csak segíteni akarnak.
Az este még nem foglalkoztunk semmilyen komoly dologgal, inkább ismerkedtünk. Megtudtunk egyet s mást a banda tagjairól. Például Meda a legharciasabb az egész trióban, alig érez fájdalmat, harc során foggal-körömmel küzd. Vagy Justasnak a mániája a szilvás bukta. Meda szerint a szilvás buktát is megverné. Dannyől nem tudtunk meg semmit, nagyon félénknek bizonyult. Jax szerint majd feloldódik a vadászat során. Mikor vége lett a jó hangulatú estének Danny odajött hozzám és a fülembe súgta: -"Nyugodj meg. A te életed nem hagyom, hogy tönkre tegye." Ezt senkinek sem tűnt fel, mert már mindenki bement szobájába, így nem kérdeztem meg azt, hogy hogyan értette ezt a kijelentést, inkább elmentem én is aludni.
Tegnap este érkezett meg Jax elit gyilkosokból álló bandája. Kiderült nem is duó, hanem trió, csak az egyiküknek el van törve a karja. Medát és Justast már név szerint ismertem, a törött kezűt viszont nem. Nagyon halkan beszélt, a többiek azt mondták eleve is csendes típus, viszont szemrebbenés nélkül a szeme közé lő akárkinek 150 méterről. Ő Danny, a "fél karú rabló". A trió tagjai nagyon idétlen nevekkel illették egymást, látszott, a munkán kívül ismerik a jókedvet. Egyébként nekem nagyon rokonszenves emberek voltak. Hakän kicsit gyanakodva méregette őket érkezésük után, de meggyőztem őt, hogy ők csak segíteni akarnak.
Az este még nem foglalkoztunk semmilyen komoly dologgal, inkább ismerkedtünk. Megtudtunk egyet s mást a banda tagjairól. Például Meda a legharciasabb az egész trióban, alig érez fájdalmat, harc során foggal-körömmel küzd. Vagy Justasnak a mániája a szilvás bukta. Meda szerint a szilvás buktát is megverné. Dannyől nem tudtunk meg semmit, nagyon félénknek bizonyult. Jax szerint majd feloldódik a vadászat során. Mikor vége lett a jó hangulatú estének Danny odajött hozzám és a fülembe súgta: -"Nyugodj meg. A te életed nem hagyom, hogy tönkre tegye." Ezt senkinek sem tűnt fel, mert már mindenki bement szobájába, így nem kérdeztem meg azt, hogy hogyan értette ezt a kijelentést, inkább elmentem én is aludni.
2012. április 22., vasárnap
Jax kommandója
Menekülés, kétségbeesés, pánik, éhség, szomjúság, kimerültség. Legjobban ezek a szavak jellemezték az elmúlt hetem. A kampós elleni hajtóvadászatot egyáltalán nem ilyennek képzeltem, most azzal vigasztalom magam, talán fordul a kocka. Nagyon nem jó dolog a bujkálás, persze ezt eddig is tudtam, de a mértékéről csak most szereztem tudomást. Egyáltalán nem mutatkozunk emberek előtt a városban egy hete. Senki sem tudja mi van velünk, csak mi így öten egymásra utalva. Jakub- akit mióta ott vagyok ismerek, legjobb barátom lett. Brian- akinél jobb tározottabb támogatót lehetetlen találni. Hakän- akivel sorstársak vagyunk, semmi pénzért nem hagynánk, hogy a másiknak baja essen. Jax- az ikrem, ugyanazt élem amit ő 13 éve élt át, és bármit megtesz, hogy megmentsen. És itt vagyok én- az első számú célpont. Elég nehéz szerepem van ebben a dologban, ugyanis ha kampóssal akarunk valamit, nyilván meg kell mutatni magunkat neki. Csakhogy neki konkrétan elsőnek én kellek, szóval ha valamit akarunk a csali természetesen én leszek. Nem mintha félnék meghalni vagy ilyesmi, csak még erre nem állok készen.
Aztán Jax előállt egy ötlettel. Minek nekünk itt csaliskodni meg menekülni feszt, amikor tök mindegy ki öli meg kampóst, csak haljon meg. Ezzel arra célzott, hogy van egy hidegvérű gyilkosokból álló titkos csoportja és ha bevonjuk őket, gond nélkül lemészárolják kampóst, ha úgy adódik. Nekem tetszett az ötlet, így nem nekem kell kivégeznek a gyilkost, és a kockázata is kevesebb hogy én halok meg. A bandát meg nem kell félteni, több híres gyilkost is eltettek már láb alól, észrevétlenül. A megtisztelő feladat természetesen az enyém volt, hogy hívjam fel őket és beszéljem rá a gyilkosságra a duót. Nem volt túl nehéz, annak ellenére hogy remegve, totál idegbetegen tárcsáztam, és szinte csak dadogtam. Ismerték az ügyem Jax jóvoltából, és már többször gondolkoztak azon, hogy lepuffantják kampóst. Meda és Justas duója a bérgyilkos csapatunk lett. Holnap érkeznek a városba, már várom, hogy megismerjem őket, és kitaláljunk valamit. Addig is megpróbálok szunyókálni pár órát...
Aztán Jax előállt egy ötlettel. Minek nekünk itt csaliskodni meg menekülni feszt, amikor tök mindegy ki öli meg kampóst, csak haljon meg. Ezzel arra célzott, hogy van egy hidegvérű gyilkosokból álló titkos csoportja és ha bevonjuk őket, gond nélkül lemészárolják kampóst, ha úgy adódik. Nekem tetszett az ötlet, így nem nekem kell kivégeznek a gyilkost, és a kockázata is kevesebb hogy én halok meg. A bandát meg nem kell félteni, több híres gyilkost is eltettek már láb alól, észrevétlenül. A megtisztelő feladat természetesen az enyém volt, hogy hívjam fel őket és beszéljem rá a gyilkosságra a duót. Nem volt túl nehéz, annak ellenére hogy remegve, totál idegbetegen tárcsáztam, és szinte csak dadogtam. Ismerték az ügyem Jax jóvoltából, és már többször gondolkoztak azon, hogy lepuffantják kampóst. Meda és Justas duója a bérgyilkos csapatunk lett. Holnap érkeznek a városba, már várom, hogy megismerjem őket, és kitaláljunk valamit. Addig is megpróbálok szunyókálni pár órát...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)