Azt hittem, az előző heti kórházban töltött hét után már sose leszek olyan állapotban. Tévedtem. Most még rosszabbul vagyok, annak örülhetek, hogy egyáltalán nem kaszaboltak le. A litván rendőrség profi módon gyilkolja le az ártatlan embereket, míg a gyilkosokkal semmit nem tesz. Hogyan jutottam erre a véleményre? Elmesélem...
Mint írtam, Dannyvel nagyon bátrak vagyunk, így a kórházi kezelés befejezése előtt három napja egyszerűen megszöktetett. Egyáltalán nem volt nehéz kijátszani a kórházat, már egy álruhának bedőltek. Danny behozott egy táskában egy szakadt farmert, sötétkék pólót és egy kapucnis pulóvert. Ezt felvettem, a szemüvegem eltettem a zsebembe, csuklyám felhajtottam és mint aki a legjobban érzi magát kisétáltam a kórház kapuján. Kész komédia, hogy ennyire könnyen ment. Na de viszont innentől semmi se volt egyszerű.
Danny előadta tervét, miszerint újságíróként megyünk a börtönbe, ehhez természetesen megint át kellett öltözzek. Társam annyira figyelt minden részletre, hogy még a hajam is lenyírta, nehogy véletlen felismerjen valaki. Majd elindultunk a börtönhöz. Egész úton forgott a gyomrom, ugyanis a terv végkimenetele Jax reakcióján múlott. A börtön kapujában kecses mozdulattal, tökéletes szinkronban villantottuk fel a hamisított újságírókártyánkat, majd egy perc elteltével már az épületben is voltunk. Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam a portás ablakán. Danny pontosan elmondta az őröknek mi járatban vagyunk, és azok mindenféle ellenőrzés nélkül hittek is nekünk.
Egy hosszú folyosón végigmentünk, majd jobbra kanyarodtunk, és ott találtuk Jaxt. Elég gyötört volt, tuti verték, meg kínozták, de hát a litván rendőrök nem komplett emberek. Nagy szerencsére Jax nem árult el minket, sejthette miért vagyunk itt. Következő pillanatba nagy döbbenetemre megkérdezték, hogy be szeretnénk e menni hozzá. Természetesen igent feleltem, még jobb lehetőségünk lesz. Kérdezgettünk tőle minden hülyeséget, az őrök megunták és otthagytak minket. Két őr maradt hármónkra. Szuper.
Egy nő és egy férfi. A nő nekem ismerős volt valahonnan nagyon, de nem tudtam ki ő. Viszont nem volt olyan bunkó, mint a társa. Nem kérdezte meg minden percben, hogy mikor megyünk már. Mikor végeztünk szépen kimasíroztunk, amíg a férfi őr zárta az ajtót bői kollégája egyszer csak mögötte termett és leütötte, majd kinyitotta az ajtót és felénk fordult. "Szabadok vagytok, egy óráig biztos ki lesz ütve, nem fog emlékezni semmire, balra megyünk" Kellett kis idő mire összeszedtem magam ezután, enyhén leesett az állam. Viszont megvilágosodtam. A nő nem más mint Okszána, Jakub unokatestvére. Jakub biztos felhívta, hogy segítsen rajtunk, bár nem tudom honnan ismert fel minket, mert nem tudhatta, hogy mire készülünk.
Csak hát kifele menet belefutottunk egy 5 főből álló gyakorlatozó rendőrcsoportba. Épp a vészhelyzetekre való útvonalak használatát gyakorolták. És volt náluk fegyver. Danny rögtön falba döngölt kettőt, Okszána szintén semlegesített kettőt, míg a maradék egy belém eresztett vagy tíz golyót, még jó hogy csak a lábamba mentek, nem feljebb. Őt végül mielőtt végleg kinyírt volna, Jax kábította el. A csata után már szólt minden vészt jelző sziréna, síp, hangot eszköz, így nagyon gyorsan el kellett tűnnünk. Hál' istennek a srácok erősek voltak, felkaptak és kicipeltek, amíg Okszána egy rendőrkocsit ellopott. Majd a kártyáját belehelyezve a kapunyitó lézeres cuccba, az ajtó nyílt, mi pedig távoztunk.
Jelenleg a lábam használhatatlan, szét lett roncsolva teljesen, egy hónapig biztos nem állhatok talpra. De legalább szabadok vagyunk mind.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése