Fekszem az ágyban, de aludni nem tudok. Akármennyire is kellene, már égen beláttam, hogy ez esélytelen. A történtek nagyon felzaklattak. Nem is az, hogy a tervünk nem sikerült tökéletesen, mert arra számítottunk. Arra viszont nem, hogy ennyire balul fog elsülni. A legrosszabb az az egészben, hogy Jax a kommandó esze börtönbe került. Még csak meg sem tárgyalták az ügyét, azonnal lecsukták. Ez aztán igazságszolgáltatás a javából... Kíváncsi vagyok, mit gondolnak róla, mégis ki ő és mit akart...
A kilátás homályos, esőcseppek folynak végig az ablak üvegen, már vagy egy hete esik. Nagyon utálom ezt az országot ilyenkor. Eleve is búval bélelt vagyok most, hát még így... Vannak pillanatok, mikor legszívesebben kitépném magamból az infúziót és csak úgy iderángatnám Jaxet. Nem is tudom, mi gátol meg benne. Talán a tudat, hogyha ez a vacak nem visz vizet a szervezetembe meghalok. De próbálok erre nem gondolni, nem így tervezem bevégezni a küldetést.
Tegnap viszont bejött hozzám Danny. Enyhén ledöbbentem, egyszer nem láttam még, mióta behoztak. Azt mondta, pár nap múlva meg kell szöknünk, ki kell hoznunk Jaxet, mert így nincs ki vezesse az akciót és ez a vesztünket fogja okozni. Nem hittem a fülemnek. Pont ő, a fél kezével és én hozzam ki a börtönből a barátunkat. Azt mondta, ha benne vagyok megtervez mindent, amíg itt fekszem, de ahhoz bele kell egyeznek. Gondolkodás nélkül igent mondtam, nem volt más választásom, nem akarom, hogy Jax ott őszüljön meg, mikor mi itt már halottak vagyunk régen. Viszont baromi kíváncsi leszek rá, mit hoz össze. Remélem, nem öngyilkos küldetés lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése