2012. június 21., csütörtök

Már majdnem 100 % os állapotban

Az elmúlt hetekben csak gyógyultam, gyógyultam és gyógyultam. Végre megjött a várva várt hatása a sok gyógyulgatásnak. Nincs lázam, nem folyik az orrom és a fejem sem fáj. Csodálatos és ismeretlen érzés. Ja, és a legjobb, hogy vannak hírek kampósról.


Úgy tűnik voltak/vannak hívei akik segítenek neki a munkáiban. Szóval, velük is számolnunk kell a jövőben. Nem lesz gond, ha eddig boldogultunk ezután is fogunk, de mégis milyen dolog már, hogy egy ilyennek segíteni?! A nagyobb bajunk az, hogy elmenekült. Viszont a szomszédos Lengyelországban elkapták.


Egy ZK Malbork nevű börtönben őrzik. Tény, hogy az ottani közbiztonság magasabb fokú a litvánnál, de miután utánanéztünk a börtönnek kicsit félni kezdtünk. Ugyanis ez egy kevésbé őrzött börtön, közel a tengerhez, ahonnan a sokkal "toleránsabb" Svédországba nagyon könnyen át lehet jutni. Konkrétan, inkább hívnám falusi fogdának, mint börtönnek. Tulajdonképpen csak egy ideiglenes fogvatartóhely 250 es férőhellyel. Szökésre viszont perfektül alkalmas, szóval sietnünk kell. 


Kiadni kampóst nem fogják nekünk, ez ami biztos. Mégis mekkorát néznének, ha beállítanának az intézetbe 15 éves forma kölykök meg pár idióta kommandósnak nevezett alak, és követelnék a kampó kezűt?! Több órás gondolkodás után viszont rájöttem, hogy van egy Okszánánk. Aki tény, hogy áruló, de ezt a kintiek még nem tudhatják, mert pályakezdő volt, így még az itteni hivatalosak sem ismerik, csak a helyiek ahol eddig volt. Ezt nagyon jól ki fogjuk tudni használni, mivel rendőr, a kártyái még megvannak, így neki ki kell adniuk. Csak kell egy előzetes kérelem nekik. 


Mivel ők lengyelek, Okszánáék litvánok, én pedig magyar vagyok, probléma nélkül meg fogjuk tudni ezt oldani. Szerencsére nekik is vannak kapcsolataik a kintiekkel, és nekem is, hála az iskolámnak. De remélem Okszánának mindent sikerül majd elsőre elintéznie. 


Mindenek előtt át kell jutni az országhatáron. Ehhez nagy bravúr kell, mert itt ugye körözve vagyunk. Ha repülővel megyünk, úgy nem állítanak meg a határon minket, csak kell egy kocsi a Lengyelországban történő utazáshoz.  Mivel észre fogják venni, hogy engedély nélkül szállunk fel a kommandó gépével, utánunk fognak jönni, így majd egy sűrű erdőben kell landolnunk ahonnan egy minél hétköznapibb járművel kell továbbmennünk. Ehhez viszont még legalább egy hét tervezés kell. Nem akarok még egy rossz tervet. eleget kaptam már miattuk. Eddig minden rosszul sikerült terv után súlyosan megsérültem. Nem kellene még egyszer, lassan bele is halhatok.


Azt, hogy végül hogy, és mit csináltunk, a következő bejegyzésemben megírom, most lázas gondolkodásba kezdek. AKCIÓ INDUL!

2012. június 7., csütörtök

Az álom

Reszketem a hidegtől... Már fél napja egy idegen autó hátuljában kuksolok. Tető nincs, kint vadul őrjöng a szél, mindenem szétfagyott. Óriási erőt kell kifejtsek ahhoz, hogy ne essek ki a járműből, de érzem, hogy itt kell maradnom, nem szabad leesnem, mert meghalok.


Pár óra múlva megérkezünk, beraknak egy zsákba, felcipelnek valahová. Nem tetszik ez nekem. Egy üstbe tesznek bele. Nem hiszem el... Meg fognak főzni ebédre. De nem ettek meg. Kihalásztak, rám aggattak valami ruhát és kihajítottak a legfelső ablakon.


Megkapaszkodtam az utamba eső első fában. Élesen tenyerembe vágott, de a fájdalommal mit sem törődve, ágról-ágra, fáról-fára ugráltam, mint egy mókus. Összecsikartam az egész testem, dőlt belőlem a vér, de minél hamarabb és minél messzebbre el akartam távolodni e helytől. Nagyon tempósan haladtam. Egyszer már automatikusan szökkentem a következő fára, de nem jött a kezembe egy ág sem. Ekkor eszméltem rá, hogy vége az erdőnek, és kiugrottam egy vízesés fölé. 


Lenéztem, zubogó víz, hegyes sziklák. Ennél rosszabb helyen nem is köthettem volna ki. A zuhanás tíz másodpercében lepergett előttem az életem, elhunyt barátaim arcai jelentek meg előttem. Végül becsuktam a szemeim és becsapódtam egy sziklába. Nem éreztem fájdalmat, de tudtam, hogy ez a vég, meghaltam....






Vagy mégsem?  Éreztem... Valaki rázott. Kinyitottam két szemem és a vigyorgó Jakubot láttam magam mellett. Körbenéztem... Az ágyamban voltam. Ezek szerint ez csak egy idióta álom volt. Viszont határozottan leizzadtam alvás közben. Nem tudom van -e valami értelme ennek a hülyeségnek, de ezt majd később megvitatjuk. Most ünneplünk, mert Jakub és Jason megérkeztek hozzánk. Ismét teljes a csapat.

2012. május 26., szombat

Helyzetjelentés

Nos, jelenleg  egy hónapos fekvésre lettem ítélve, amit elég nehezen viselek. Mindenképp tenni akarok valamit, hogy előre haladjon az ügy. Nem akarok egy lyukban meghalni. Nem akarom, hogy kampós végezzen valamelyikőnkkel amikor nem vagyok ott. Nem akarom, hogy eljöjjön ide, és itt öljön meg fektemben. Szóval, rengeteg mindent nem akarok, sőt tulajdonképpen csak végre felkelni akarok. De azt nagyon mostmár. Semmit nem utálok jobban annál, hogy nem engedne mozogni, gondolkodni, rohangálni és cselekedni.


De ebbe bele kellett törődnöm, ugyanis felköltöztünk a hegyekbe. Okszána egy erőteljes, sportos és vad vezetési bravúrt produkálva egy óra alatt a Keresztek hegye közelébe jutott velünk. Majd az erdőben (hol máshol?!) kerestek egy jó kis barlangot, melybe becipeltek. Utána még pár fordulattal a házunkból elhoztak fontos eszközöket. Természetesen másodjára már másik járművel érkeztek. Nem vagyunk hülyék, még mielőtt az emberek azt kezdik hinni. 


Sajnos még Jakub és a többiek nincsenek velünk, de remélhetőleg hamarosan megérkeznek. Nagyon bízom benne, hogy nem vádolják őket semmivel, mert nem hiszem, hogy képesek leszünk még egy ekkora erőfeszítést igénylő szöktetésben részt venni. Ráadásul Okszána lelepleződött, többé nincs helye a rendőrök között, sőt ha valahol látják, azonnal le is csukják majd. Ebből kell építkeznie a bandának. Persze Danny folyton ott van mellettem és vidít, de ez lassan mit sem ér. Jax is pokoli rossz állapotban van, Medáról és Justasról pedig mit sem tudunk.

2012. május 20., vasárnap

Szöktetés mesterfokon

Azt hittem, az előző heti kórházban töltött hét után már sose leszek olyan állapotban. Tévedtem. Most még rosszabbul vagyok, annak örülhetek, hogy egyáltalán nem kaszaboltak le. A litván rendőrség profi módon gyilkolja le az ártatlan embereket, míg a gyilkosokkal semmit nem tesz. Hogyan jutottam erre a véleményre? Elmesélem...


Mint írtam, Dannyvel nagyon bátrak vagyunk, így a kórházi kezelés befejezése előtt három napja egyszerűen megszöktetett. Egyáltalán nem volt nehéz kijátszani a kórházat, már egy álruhának bedőltek. Danny behozott egy táskában egy szakadt farmert, sötétkék pólót és egy kapucnis pulóvert. Ezt felvettem, a szemüvegem eltettem a zsebembe, csuklyám felhajtottam és mint aki a legjobban érzi magát kisétáltam a kórház kapuján.  Kész komédia, hogy ennyire könnyen ment. Na de viszont innentől semmi se volt egyszerű.


Danny előadta tervét, miszerint újságíróként megyünk a börtönbe, ehhez természetesen megint át kellett öltözzek. Társam annyira figyelt minden részletre, hogy még a hajam is lenyírta, nehogy véletlen felismerjen valaki. Majd elindultunk a börtönhöz. Egész úton forgott a gyomrom, ugyanis a terv végkimenetele Jax reakcióján múlott. A börtön kapujában kecses mozdulattal, tökéletes szinkronban villantottuk fel a hamisított újságírókártyánkat, majd egy perc elteltével már az épületben is voltunk. Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam a portás ablakán. Danny pontosan elmondta az őröknek mi járatban vagyunk, és azok mindenféle ellenőrzés nélkül hittek is nekünk. 


Egy hosszú folyosón végigmentünk, majd jobbra kanyarodtunk, és ott találtuk Jaxt. Elég gyötört volt, tuti verték, meg kínozták, de hát a litván rendőrök nem komplett emberek. Nagy szerencsére Jax nem árult el minket, sejthette miért vagyunk itt. Következő pillanatba nagy döbbenetemre megkérdezték, hogy be szeretnénk e menni hozzá. Természetesen igent feleltem, még jobb lehetőségünk lesz. Kérdezgettünk tőle minden hülyeséget, az őrök megunták és otthagytak minket. Két őr maradt hármónkra. Szuper.


Egy nő és egy férfi. A nő nekem ismerős volt valahonnan nagyon, de nem tudtam ki ő. Viszont nem volt olyan bunkó, mint a társa. Nem kérdezte meg minden percben, hogy mikor megyünk már. Mikor végeztünk szépen kimasíroztunk, amíg a férfi őr zárta az ajtót bői kollégája egyszer csak mögötte termett és leütötte, majd kinyitotta az ajtót és felénk fordult. "Szabadok vagytok, egy óráig biztos ki lesz ütve, nem fog emlékezni semmire, balra megyünk" Kellett kis idő mire összeszedtem magam ezután, enyhén leesett az állam. Viszont megvilágosodtam. A nő nem más mint Okszána, Jakub unokatestvére. Jakub biztos felhívta, hogy segítsen rajtunk, bár nem tudom honnan ismert fel minket, mert nem tudhatta, hogy mire készülünk.


Csak hát kifele menet belefutottunk egy 5 főből álló gyakorlatozó rendőrcsoportba. Épp a vészhelyzetekre való útvonalak használatát gyakorolták. És volt náluk fegyver. Danny rögtön falba döngölt kettőt, Okszána szintén semlegesített kettőt, míg a maradék egy belém eresztett vagy tíz golyót, még jó hogy csak a lábamba mentek, nem feljebb. Őt végül mielőtt végleg kinyírt volna, Jax kábította el. A csata után már szólt minden vészt jelző sziréna, síp, hangot eszköz, így nagyon gyorsan el kellett tűnnünk. Hál' istennek a srácok erősek voltak, felkaptak és kicipeltek, amíg Okszána egy rendőrkocsit ellopott. Majd a kártyáját belehelyezve a kapunyitó lézeres cuccba, az ajtó nyílt, mi pedig távoztunk. 


Jelenleg a lábam használhatatlan, szét lett roncsolva teljesen, egy hónapig biztos nem állhatok talpra. De legalább szabadok vagyunk mind. 

2012. május 13., vasárnap

Danny, az őrült

Fekszem az ágyban, de aludni nem tudok. Akármennyire is kellene, már égen beláttam, hogy ez esélytelen. A történtek nagyon felzaklattak. Nem is az, hogy a tervünk nem sikerült tökéletesen, mert arra számítottunk. Arra viszont nem, hogy ennyire balul fog elsülni. A legrosszabb az az egészben, hogy Jax a kommandó esze börtönbe került. Még csak meg sem tárgyalták az ügyét, azonnal lecsukták. Ez aztán igazságszolgáltatás a javából... Kíváncsi vagyok, mit gondolnak róla, mégis ki ő és mit akart... 


A kilátás homályos, esőcseppek folynak végig az ablak üvegen, már vagy egy hete esik. Nagyon utálom ezt az országot ilyenkor. Eleve is búval bélelt vagyok most, hát még így... Vannak pillanatok, mikor legszívesebben kitépném magamból az infúziót  és csak úgy iderángatnám Jaxet. Nem is tudom, mi gátol meg benne. Talán a tudat, hogyha ez a vacak nem visz vizet a szervezetembe meghalok. De próbálok erre nem gondolni, nem így tervezem bevégezni a küldetést.


Tegnap viszont bejött hozzám Danny. Enyhén ledöbbentem, egyszer nem láttam még, mióta behoztak. Azt mondta, pár nap múlva meg kell szöknünk, ki kell hoznunk Jaxet, mert így nincs ki vezesse az akciót és ez a vesztünket fogja okozni. Nem hittem a fülemnek. Pont ő, a fél kezével és én hozzam ki a börtönből a barátunkat. Azt mondta, ha benne vagyok megtervez mindent, amíg itt fekszem, de ahhoz bele kell egyeznek. Gondolkodás nélkül igent mondtam, nem volt más választásom, nem akarom, hogy Jax ott őszüljön meg, mikor mi itt már halottak vagyunk régen. Viszont baromi kíváncsi leszek rá, mit hoz össze. Remélem, nem öngyilkos küldetés lesz.

2012. május 5., szombat

Litván rendőrség, én így szeretlek...

Mint említettem, tervünk nagyon kockázatos volt és sajnos elég gyengére sikerült a kivitelezése. A sok baklövésünk eredményeképpen belekevertük az ügybe Jasont, és emellett Hakänt, Jakubot és engem mentőhelikopterrel vittek a kórházba. Azt, hogy miként sikerült ezt elérnünk rögtön el is mesélem.


A tervünket mindössze addig teljesítettük 100% -os pontossággal, hogy kimentünk a majálisra. Miután szétváltunk, minden összetört. Próbáltam gyanútlan lenni, de amilyen pofákkal bámultam az embereket, szerintem eléggé gyanús alak voltam. Kampós ki is szúrt, rögtön az elején. Azonnal kapcsoltam, tudtam, hogy követ, megpróbáltam a megbeszélt úton menni, csak hát az le volt zárva. Itt majdnem bepánikoltam, de szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy tettem egy gyors kerülőt és elindultam a hídhoz. 


A legrosszabb az volt, hogy a csapat egyik tagját sem láttam út közben, és teljesen azt hittem, hogy szem elől vesztettek. Pont akkor botlottam bele Jasonbe. Ő nem volt a tervben, vele nem kellett volna találkoznom. Kérdezte mi járatban vagyok, hová tartok, mitől vagyok így kétségbe esve. Mondtam neki nagyon halkan,hogy megyek a hídhoz a többiekhez és követnek. Nem volt időm leállni vele veszekedni, hagytam hogy jöjjön velem. Rengeteg kérdés megfogalmazódott bennem útközben, nem volt jó ötlet hagyni azt, hogy mellettem maradjon. 


Odaértünk a hídhoz, már szaladtam is le a lépcsőn, mire ő olyan értetlen pofát vágott, amilyet életem során még nem láttam. odaszóltam neki, hogy menjen tovább, engem követnek, erre lejött hozzám. Legszívesebben beledöngöltem volna a fejét a betonba, nem értettem, hogy lehet ekkora barom. Miután leért mellém kijelentette, hogy akárki is az ő megvéd. Nem volt szívem megmondani, hogy az esélytelen, inkább azon agyaltam, hogy miként érem el azt, hogy életben maradjon. fogalma sem volt, mekkora veszélyben van/vagyunk.


A többiek sehol. Erre akkor döbbentem rá, mikor kampós teljes sebességgel lerohant hozzánk és Jasonbe állított egy konyhakést. Teljes pontossággal célzott, futtában dobta el a kést, de Jason hasát telibe találta. A következő pillanatban pedig már a karomat tépte fel kampójával. Tíz másodperc alatt mindkét karom és lábam cafatokban állt. Mielőtt a fejem is levágta volna, hála az égnek valaki fellökte. Danny pont jókor jött. És hozta a többieket is. Hakän és Jakub azonnal leterítették kampóst, csakhogy ő a kampóját beleakasztotta Jakubba. Hakän hiába próbálta leszedni róla, nem sikerült így belé is beakadt a kampó. Ezt a pár másodpercet kihasználta a gyilkos, azonnal levágta tőből Hakän jobbját és Jakub bal kezét. Utána a falhoz vágta őket, meg utána engem és elfutott. 


Most pedig itt vagyok újra a kórházban. Annyit tudok, hogy miután falhoz lettünk vágva, még  Danny megtámadta, de elmenekült. Meda és Justas Jaxszel az élükön csak utána értek a helyszínre a rendőrökkel. Azok nem hittek nekünk, ezek szerint hármónk állapota nem elég bizonyíték egy gyilkossági kísérletre, vagy egy támadásra. Jax le lett tartóztatva, mi hárman az intenzíven, Meda és Justas megzavarodva. Így állunk most. Danny az egyedüli aki összeszedte magát, már Jax szöktetését tervezi. Ha jobban leszek segítek neki, úgyis van pár kérdésem felé..

2012. május 1., kedd

Majális terv ON

Az ismerkedő estet követően őrült sebességű tervezgetésbe kezdtünk. Nem volt sok időnk gondolkodni, mert kampós akármikor lecsaphatott volna ránk. Szerencsére mindenki buksija teli volt tervekkel. És ami még jobb volt, éppen egy ünnep lábán álltunk. Tisztában voltunk vele, hogy a május 1.-i ünnepség kapóra jöhet nekünk. Kapóra is jött, nem is kicsit..


Félkarú barátunk továbbra is elég rejtélyesen viselkedett, de teli volt jobbnál-jobb gyilkos ötletekkel. Tény, hogy a legszadistább tervei neki voltak, de nekem bejöttek nagyon is. Ő teljes mértékben együttérzett velem, öljük meg, az hogy mi módon teljesen mindegy. Meda és Justas szintén elég kemény dolgokat talált ki, és ezeken is elgondolkodtunk.


Végül a majális terv mellett döntöttünk. A terv szerint kimegyünk a rendezvényre, mindenki elmegy amerre lát. Majd szépen beleolvadunk a tömegbe, nagyon alaposan szemügyre vesszük az embereket, majd ha valami gyanúsat észlelünk értesítjük egymást. Megpróbáljuk a hidat és a stadion körüli parkot elkerülni, ugyanis ott könnyen elveszíthetjük egymást, mert nincs térerő. Miután értesítjük egymást próbálok minél feltűnőbben viselkedni, és szépen lassan elindulok a hídhoz. Miután odaérek lesétálok a híd alá mintha a vizet akarnám bámulni, és várok. Ha minden jól megy kampós megtámad, de Meda, Justas és Danny előjönnek valahonnan és elintézik. Mire ez megvan Jax és a rendőrség odaérnek hozzánk. 


Elég kétségbeejtő terv, de nincs sok esélyünk. Nem hibázhatunk, ronthatunk el semmit. Nagyon remélem így fog minden zajlani, bár erős kétségeim vannak ezzel kapcsolatban.