Nagyon hideg, dermesztő reggel volt. Ilyen ébredésben nem volt részem évek óta. -35 fok volt odakint. A hó és a szél zordan süvített. Nagyon durva volt. Ítéletidő, tökéletes időjárás a véghez. Tipikusan ilyen idő hozza a halált a filmekben is.
A kezdeti elkeseredésemen hamar túltettem magam és belemerültem a kutakodásba. Két hete nem volt gyilkosság a környéken, ez jó is lehetett volna, de véleményem szerint ez nem több mint vihar előtti csend. Kis zavarodottságom Hakän is észlelte, úgyhogy mindig próbált kicsit dobni a hangulatomon. Jó párszor összevigyorogtunk a mai nap, alapjába véve jó kedvünk volt. Bebizonyosodott, hogy rendkívül jó csapatot alkotunk ketten, rengeteg mindenre képesek vagyunk. Ha az elszántságot mérni lehetne valamivel, mi a maximum értéket is megdöntenénk. Jakubbal kiegészülve pedig egyenesen gyilkos trió vagyunk. Ezt a héten is bebizonyítottuk. Mert hogy történt egy "kis" baleset megint. Úgy néz ki nekünk ez a sorsunk. Minden héten meglátogatjuk a kórház intenzív osztályát.
Egyébként a baleset edzésen történt, de most kivételesen nem akart meggyilkolni senki. Nagyon ügyetlen vagyok, ezt eddig is tudtam, de hogy ennyire... Éppen a kondiban húztam fel magam egy korlátnak nevezett szeren, mikor megcsúszott a kezem.Elég ügyetlenül értem földet, mert a bokám akkorát reccsent mint még soha és az orrom is bevertem, mert ömlött a vér belőle. 15 percig mozdulni sem tudtam, alig éreztem a lábam és szédültem nagyon. Utána végre bejött valaki a terembe. Jesszusom, futott át a fejemen. Hakännal beszéltem meg egy találkozót délutánra, együtt fogunk gyúrni címszóval. Hát ebből így nem lett sok dolog. Először is bevonszolt a szertárba és megnézte, mennyi életjelet vagyok képes adni. Nem dobták föl a tények túlságosan, így olyan módszerhez folyamodott, amit soha nem hittem volna, hogy tenni fog. Hegyes körmeivel föltépte a bőrt a karján, és a vére eleredt. Aztán a karját egyenesen a számba erőszakolta. Testem minden porcikája ellenkezett, de ő nem hagyta magát. Ha nem kapok vért nyilván meghalok, mert rengeteget veszítettem már addig. Egyszóval megmentette az életem. Miután nagy örömömre kivette karját a számból hívta Jakubot. Csak 5 perccel később esett le nekem hogy itt valami nem stimmel. Meg is kérdeztem milyen vércsoportú, mire ő totál lefagyott. Nem tudta és én sem a sajátom. Úgyhogy lehet megmentett viszont lehet meg is ölt. Nagyon remélem kaphatok tőle vért, mert nem itt akarok kiszállni.. Jakub szerencsére időben megérkezett, megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, és elvitt minket a kórházba.
Ott még a kivizsgálás során is végig velünk volt, beszélgetett velünk, nyugtatott minket. Nagyon sokkoltuk, Hakän sem volt teljesen magánál, úgyhogy pár napig még bent kellett maradjunk. De tegnap kiengedtek minket. Már teljesen jól vagyok, élek és virulok. Remélem a hétvégénk az ítéletidő ellenére balesetmentes lesz. :)
2012. február 3., péntek
2012. január 28., szombat
Az előrelépés hete
A lábam meggyógyult teljesen. Végre rendesen jövök, megyek, tudok szaladni meg minden más. Nagyon jól érzem magam a bőrömben most, remélem innenstől kezdve nem lesz semmilyen sérülésem. Mostmár hivatalosan is rendben van mindenki.
Azért a héten még pihentem teljes munkaidőben, de az időm maximálisan jól kitöltöttem. Kiderült, mivel okos telefonom van, rá le lehet szedni egy népszerű Litván közösségi oldalt alkalmazásként és itt beszélgetni az ismerősökkel. Fel is regisztráltam rá, így Hakännal és Jakubbal akármikor tudok beszélni itt. Még nagyobb mák, hogy ez az alkalmazás ingyenes.
Ezen a hétvégén még pihenés van, mert a csapat meccset játszik. Úgy beszéltük, kimegyek megnézni őket. A jegy sem túl drága, teljesen korrekt. Remélem jó lesz. Meccs után pedig elmegyünk Jakubhoz kielemezni pár régi feljegyzést. Ilyen rémtörténet olvasás színvonalú éjszaka lesz. Nagyon várom már. Most Hakän is velünk tart majd.
Azért a héten még pihentem teljes munkaidőben, de az időm maximálisan jól kitöltöttem. Kiderült, mivel okos telefonom van, rá le lehet szedni egy népszerű Litván közösségi oldalt alkalmazásként és itt beszélgetni az ismerősökkel. Fel is regisztráltam rá, így Hakännal és Jakubbal akármikor tudok beszélni itt. Még nagyobb mák, hogy ez az alkalmazás ingyenes.
Ezen a hétvégén még pihenés van, mert a csapat meccset játszik. Úgy beszéltük, kimegyek megnézni őket. A jegy sem túl drága, teljesen korrekt. Remélem jó lesz. Meccs után pedig elmegyünk Jakubhoz kielemezni pár régi feljegyzést. Ilyen rémtörténet olvasás színvonalú éjszaka lesz. Nagyon várom már. Most Hakän is velünk tart majd.
2012. január 21., szombat
Végre szabadlábon!
Tegnap sikerült lábra állítani. Ettől olyan boldognak éreztem magam, mint még soha. Hakän és Jakub nem győztek biztatni míg végre sikerült. Utána életem legőszintébb vigyorát eresztettem meg feléjük. Leírhatatlan érzés volt.
Természetesen azért nem rohanhatunk azonnal kampósunk után, pedig szívem szerint azt tenném, de ez így öngyilkosság lenne. Szépen visszavonulunk, éljük a rendes életünket és csendben szerezzük az információkat, aztán egyszer csak lecsapunk. Ez jól hangzik, de nem lesz ilyen egyszerű kivitelezni. De mi mindent megteszünk. Hakännak és nekem egyformán fontos ez a küldetés, Jakubnak meg fontos a mi biztonságunk.
Először is még egy hétig nem futhatok, csak lépegethetek. Másodszor otthonom sincs... Egyedül nem igazán vágyom vissza a bunkerba... Szerencsére Jakub és Hakän felváltva "befogad" így éhen nem halok és lesz hol aludnom... De ez nagyon megalázó dolog. Úgyhogy amíg nem leszek totálisan jól minden tőlem telhető adatgyűlytés olvasást megteszek. Majd a legközelebbi meccsükre is kimegyek az embereket figyelni. Sose lehet tudni hol bukkan fel a mi emberünk és hogy Hakänt hol figyeli.
És szerintem mostanában igenis figyeli... Teli van ilyen hírrel a helyi újság. Mostanában rengeteg, szinte minden nap történik egy gyilkosság a környéken. A támadóról persze senki sem tud semmit, csak annyit hogy valami görbe micsodával vágja el áldozata torkát. Nem lepődnék meg, ha kiderülne arról hogy egy kampó az. De ezek csak feltételezések, majd a későbbiekben kiderül/kiderítjük hogy mi is ez. Addig éljünk túl mindent... ;)
Természetesen azért nem rohanhatunk azonnal kampósunk után, pedig szívem szerint azt tenném, de ez így öngyilkosság lenne. Szépen visszavonulunk, éljük a rendes életünket és csendben szerezzük az információkat, aztán egyszer csak lecsapunk. Ez jól hangzik, de nem lesz ilyen egyszerű kivitelezni. De mi mindent megteszünk. Hakännak és nekem egyformán fontos ez a küldetés, Jakubnak meg fontos a mi biztonságunk.
Először is még egy hétig nem futhatok, csak lépegethetek. Másodszor otthonom sincs... Egyedül nem igazán vágyom vissza a bunkerba... Szerencsére Jakub és Hakän felváltva "befogad" így éhen nem halok és lesz hol aludnom... De ez nagyon megalázó dolog. Úgyhogy amíg nem leszek totálisan jól minden tőlem telhető adatgyűlytés olvasást megteszek. Majd a legközelebbi meccsükre is kimegyek az embereket figyelni. Sose lehet tudni hol bukkan fel a mi emberünk és hogy Hakänt hol figyeli.
És szerintem mostanában igenis figyeli... Teli van ilyen hírrel a helyi újság. Mostanában rengeteg, szinte minden nap történik egy gyilkosság a környéken. A támadóról persze senki sem tud semmit, csak annyit hogy valami görbe micsodával vágja el áldozata torkát. Nem lepődnék meg, ha kiderülne arról hogy egy kampó az. De ezek csak feltételezések, majd a későbbiekben kiderül/kiderítjük hogy mi is ez. Addig éljünk túl mindent... ;)
2012. január 14., szombat
Hakän története
Mint említettem, hadirokkant lettem egy jó darabig... Szerencsére az állapotom egyre jobb lett. AdrianánJakub nem tudja min mentem keresztül és miért jöttem ide, Hakänról pedig alig tudok valamit... Úgyhogy jelenleg sokkot fogok kapni, ha meglátok egy kampósos dolgot. viszont sajnos belehalt sérüléseibe tegnap este. Elég cinikus dolog, hogy eddig bírta, de péntek 13- felmondta a szolgálatot a szervezete. Nem szívesen mondom ki hangosan, de egyedül maradtam.
Viszont amit írtan Hakänról kicsit hazugság... Tegnapig volt úgy hogy csak egy rendes segítőkész ember, tegnap viszont egy egészem más oldalról ismertem meg. Elmesélte az egész eddigi életét, és azt hogy miért akarja, hogy megtaláljuk kampóst minél hamarabb.. Hátborzongató volt...
Hakän május 12, -én született. Teljesen rendben volt, haza is vihették még aznap. Aztán 13-án mindössze egy naposan elvesztett mindent amije csak volt...Késő éjjel betörtek hozzájuk, szüleit elrabolták (azóta se tudni mi van velük), őt pedig egy hegyes konyhakéssel megcsonkítottak. A lábán azóta is ott van egy mély karcolás. Nagyon le voltam döbbenve... Hát még az azok utáni dolgokon... Mint kiderült, a gyilkos a mi kampósunk volt. Ezt a nevelőszüleitől tudja. Szerencsére a nevelőszülei rendesek, segítenek neki mindenben, mint ha a saját gyermekük lenne. De ez számomra döbbenetes volt.
Így átértékeltem a helyzetet. Számomra egyértelművé vált, hogy Hakänt kísérti a múltja és ugyanúgy meg akar menekülni, mint én, így ezt együtt kell megcsinálnunk. Ahhoz, hogy munkához láthassunk, előbb fel kell épülnöm, és kicsit jobban meg kell ismernem őt. Persze Jakub is segít nekünk, de ő csak mint igaz barát, neki nincs köze kampóshoz, csak azt szeretné, hogy nyugodtabbak legyünk és boldogok.
2012. január 7., szombat
UFF!
Mint a cím árulkodik, nem sült el a partynk túlságosan jól. Nem, nem balhéztunk meg ilyenek, egyszerűen csak a sors közbeszólt. Mindjárt el is mesélem...
Minden a legnagyobb rendben kezdődött, az uszodában letusoltunk, rendbe hoztuk magunkat. Útközben vettünk kis rágcsálnivalót, és beállítottunk Jakubhoz. Nagyon boldog volt, hogy elmentünk és jól éreztük magunkat. Játszottunk, énekeltünk, beszélgettünk, ettünk, ittunk, nagyon jó kikapcsolódás volt. Rajtunk kívül Jakub barátja Hakän volt jelen, ők egy csapatban játszanak.
Rendes srác volt, hasonlóan vélekedett a dolgainkról mint Jakub és ő is mindenáron segíteni akart nekünk, mert elmondása szerint az utóbbi időben egy ilyen alak követte őt is. Ezen kicsit meglepődtünk, de nem tulajdonítottunk neki túl nagy jelentősséget, megbeszéltük, hogy majd találkozunk januárban valamikor és beszélgetünk még erről.
És utána jött a fekete leves. Jakub bátyja elindult velünk haza autóval. Így ültünk benne: elől Jakub és a bátyja, hátul mi hárman. Óriási köd volt, így óvatosan haladtunk nagyon. Az erdő széléhez közel egyre sűrűbb lett a köd, már az orrunkig nem láttunk el. És egyszer csak hirtelen a semmiből egy nagy böhöm kamion előbukkant velünk szembe és ... SÖTÉTSÉG.....
Majd az út szélen feküdtem, mellettem Adrian mozdulatlan teste hevert, másik oldalamon Jakub sírdogált. Ryan teste az ütközést követően, mint egy kislabda berepült az erdőbe a sofőrrel együtt. Ketten maradtunk eszméletünknél Jakubbal, de értelmes, összefüggő mondatokat nem tudtunk kinyögni. Míg nagy nehezen felhívtam a mentőket. Elmondtam nekik hogy baleset történt jöjjenek azonnal, nekünk nincs komolyabb bajunk viszont vannak súlyos sérültek is. Miután letettem valaki egy késsel nekem ugrott.
Jakub, a nincs komolyabb bajunk kijelentésem enyhén félreértette. Nagyon feldühödött azon, hogy ilyet mertem mondani amikor a bátyja 100% hogy halott, és hiába magyaráztam neki hogy ez most a testi sérüléseinkre vonatkozott, képtelen volt felfogni, csak hadonászott és néhány helyen belém vágott. Sikerült nekem is párszor meglepni őt, próbáltam elvenni tőle a kést, de túl erős volt... Így csak magába vágott párat. Ennek az állapotnak egy másik kamion vetett véget, mivel annyira el voltunk foglalva a verekedéssel az úton, nem vettük észre hogy jön valami, és nem tudtunk kigurulni teljesen előle, így a kamion egyenesen átgázolt a lábainkon... Újabb SÖTÉTSÉG....
Két nappal később ébredtem a helyi kórház intenzív osztályán Jakubbal. Ő is így emlékezett a történtekre, nem győztünk bocsánatot kérni egymástól, mert a sérüléseink nagyját egymásban tettük. Adrian nagyon súlyos állapotban van, csak imádkozni tudunk, hogy túlélje, Ryan halott, Jakub bátyja halott.... Így minden eddigi tervem felfordult.
2011. december 31., szombat
A meghívás
Szerencsére a kétségbeesésünk nem tartott sokáig. Tegnap Jakub a kezünkbe nyomott három borítékot majd eltűnt. Furcsának éreztük titkolódzását, de nem bírtuk sokáig visszafogni magunkat, kinyitottuk a borítékokat. Hát óriási meglepetés volt benne. Meghívót kaptunk a szilveszteri partyjára. Mindenre felkészültünk, de erre nem. Az állunk a földet érte csodálkozásunkban, alig tudtunk magunkhoz térni. Nem voltam róla meggyőződve teljesen, hogy jó ötlet lenne elmenni, de tény hogy egyből jobb kedvünk lett és fel lettünk tüzelve.
Kis érvelés után úgy döntöttünk természetesen elmegyünk, de előtte az uszodában kicsit rendbeszedjük magunkat. Végül is kijár nekünk ez az egy nap, hogy jól érezzük magunkat. Viszont először fog előfordulni, hogy a szállásunkat teljesen magára hagyjuk, nem fog ott őrködni senki, csak az erdő. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy nem jár arra senki, de ez üres duma, többször is fedeztünk fel nyomokat arrafelé, de máig nem jöttünk rá hogy honnan származnak.
2011. december 29., csütörtök
Egy újabb hét
Üdv újra mindenkinek!
Jelenleg mindenki hullafáradt kis csapatunkból, állítom egy hullának több életkedve van mint nekünk. Közülünk is Jakub, a focista srác a leglelkesebb. Ezen a héten kétségkívül ő tartotta bennünk az életet. Nem kértünk tőle semmit, ennek ellenére mindent megtesz értünk. Többször kérdeztem miért teszi, de csak annyit mondott, hogy mi is megtennénk érte. Így érezte jól magát, hogy segíthetett.
4 napja végeztem a legendás könyvvel. Rengeteg dolgok megtudtam amit szerettem volna. Ennél a könyvnél nagyobb segítséget nemigen kaphattunk volna. Minden, egyszerűen minden stimmelt amit olvastunk és gondoltunk. Nagyon ijesztő volt rádöbbenni, hogy egy percig sem tévedtünk, igazunk volt. Létezik kampós, öl, gyilkol, bosszúkat áll. Mint kiderült, nem mi vagyunk az egyetlenek az étlapján, rajtunk kívül 3 ember életét akarja megkeseríteni. Ezt a három embert természetesen figyelmeztetnünk kell, mondjuk szerintem már tudják ők is a bajt.
Először magunkkal kéne kezdeni valamit. Most hullafáradt mindenki, lassan mozdulni sem bírunk, nincs meleg víz, áram és mínusz 20 fok van. Valamit sürgősen ki kell találnunk, mert így itt fogunk meghalni mind. Jakub megpróbál szerezni nekünk fürdőhelyet és ételt, de nem bízhatjuk magunkat rá teljesen. Szóval most teljesen kétségbe vagyunk esve.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)