Jakub fekete hete PART 2

Nem telt bele pár pillanat és a vigyor ráfagyott az arcomra. Egyenesen Jakub szemébe néztem. Egy megkötözött, zöld-lila foltokkal teli, majdnem élettelen Jakubéba. Mire a sokkból feleszméltem, már nyílt is az ajtó és az egyik őr közelített felém a hátán valamivel. Pontosabban valakivel. Greggel. Egy totálisan eszméletlen Greggel.... 

Azonnal rájöttem, hogy hatalmas bajban vagyok. Nem elég, hogy nem vették be a cselünket, még a barátaimat is ártalmatlanná tették. Szokásomhoz hűen rögtön pánikba estem. Halványlila gőzöm sem volt arról, hogy mit fogok vagy akarok tenni. Egyszerűen leblokkoltam. 
A következő pillanatban pedig észhez tértem. Azonnal elkezdett kattogni az agyam arról, hogy miként fogok én innen kiszabadulni, hiszen az őr bezárta az ajtót, így itt ragadtam. Ám egy halvány gondolatfoszlány hirtelen felerősödött bennem. El kell bújnom, de most rögtön -gondoltam. Utána pedig végig tudok gondolni mindent.

A helyzet szépséghibája csak annyi volt, hogy a bunkerben elbújni szinte lehetetlen volt. Ugyanis alig volt bent valami. De azért sikerült. Elővettem a kreatív énem és végül beszorítottam magam egy szekrény mögé, és folytattam a gondolatmenetem. Persze ez elég nehézkesen ment, ugyanis nagyon paráztam attól, hogy észrevesznek, de szerencsém volt. Szemmel láthatóan eszükbe sem jutott, hogy beférek a szekrényük mögé. Egy darabig kerestek, de utána úgy döntöttek, hogy biztos meglógtam valahogy. 

Tehát folytattam az agyalást arról, hogy na, most akkor mi van, és mi lesz. Viszonylag rövid idő alatt rájöttem, hogy kijutni harc és verekedés nélkül nem fogok. Mivel ketten voltak és nekem meg kellett még mentenem két eszméletlen barátomat is, így az egyetlen mellettem szóló dolog a meglepetés ereje volt. Az is csak kérdőjelesen. Mivel az előző tervünket is lefülelték, a franc se tudta már, hogy mennyire vannak képben. Na meg azt is be kellett kalkuláljam, hogy esetleg végig tudtak arról, hogy itt rejtőztem a falnak lapulva.

Végül fél óra önmarcangolás, szenvedés és a lehetséges károk felmérése után úgy döntöttem, ideje cselekedni. Első lépésként kitűztem magamnak azt, hogy találjak egy harcra alkalmas fegyvert. Ez nem volt rossz ötlet. A gyakorlatban viszont elég lehetetlen volt. Ugyanis fogalmam sem volt a bunker berendezkedéséről, meg arról, hogy hol miket tartanak ezek az őrök. Ekkor eszembe jutott Greg kése. Tuti elvették tőle és letették valahova. Ugyanis mióta bejöttek és elbújtam nem hallottam semmiféle fiók ki be húzást. Ez a dolog dobott egy kicsit a hangulatomon.

Így egy árnyalatnyi optimizmussal és bátorsággal kikandikáltam a szekrény mögül és meglepetten tapasztaltam, hogy az őrök alszanak. Mind a ketten ott szunyókáltak a foteljukban. Előttük hevert Greg eszméletlenül, mellettük pedig Jakub megkötözve. Ő mintha ébren lett volna, de amilyen állapotban volt, ezt nem tudtam pontosan megállapítani. De akkor nem az ő állapotukon döbbentem le. Hanem az őrökön. Mégis miféle emberek ezek, hogy simán lefülelik a tervem, viszont mindenféle stressz nélkül elalszanak, miközben őrizetlenül hagynak egy foglyot.   

Így hatalmas helyzeti előnyre tettem szert. Ebben nem is reménykedtem. Úgy gondoltam, hogy kaptam egy hatalmas lehetőséget a sorstól, amit nem kellene elszalasztanom. Ezért azonnal elkezdtem keresni Greg kését. Viszont nem nagyon találtam. Már éppen eluralkodott rajtam a kétségbeesés mikor végre megpillantottam a keresett tárgyat. Ott hevert a sarokban, jó távol mindenkitől. Nem is kellett több, azonnal tudtam, mit kell tennem. 

Felkaptam a kést, majd egy pillanat alatt összeraktam a fejemben a következő lépéseim. Úgy véltem, a legjobb az lesz, hogy ha az általam erősebbnek vélt őrt mihamarabb meghal. A másik meg majd elválik. Attól függ, felébred e.
Ezt a tervet meg is valósítottam a következő pár pillanatban. Lazán odasétáltam az őr elé, majd egy laza, de erős mozdulattal egyenesen a szívébe vágtam a kést. 

Ezzel a mesteri, szépségdíjas akcióval csak egy baj volt. Mégpedig az, hogy a tervezettnél hangosabbra sikeredett. Az őr, akit megöltem, mikor leszúrtam, nyögött egy hatalmasat és a vére is kifröccsent. Egyenesen a másik őrzőre. Az pedig tüstént felébredt és gondolkodás nélkül nekem esett. Nekem pedig nem volt más választásom, mint felvenni a harcot vele. Muszáj voltam minden erőm beleadni a küzdelembe, mert tudtam, hogyha ő nyer, akkor valószínűleg mind a hárman holtan végezzük.

A szokásostól eltérően most egész ügyesen harcoltam, ám ez nem volt teljesen elég az őr ellen. Nagyon otthon volt a közelharcban. Olyannyira, hogy nemegyszer sikerült meglepnie. Ez esetekben mindig kaptam egy - egy vágást valamelyik végtagomba. Húsz perccel később még mindig verekedtünk. Akkor viszont már csupa vér voltam, ugyanis egyszer sikerült az arcomat is megvágnia. Ekkor már úgy éreztem, nem bírom tovább, menten összeesek. 
Végül a kitartás győzött, az őr esett össze hamarabb. Egy vágásom után elájult. Én pedig rögtön leszúrtam őt is.  Majd én is összeestem.

Nem tudom mi történt ezután, mert otthon ébredtem fel. Valószínűleg Greg időközben magához tért és sikeresen kijuttatott minket a bunkerből. Annyi biztos, hogy ez után az akció után megérdemlünk egy kis pihenést. Pláne Jakub. Szegénynek a jobb térdét kitörték, nem is tud járni most. Kapott rá gipszet, egy hónapig minimum viselnie kell. Emellett lelkileg is nagyon megviselte a dolog. Miután hazakerültünk nem is szólt egy szót sem, csak remegett meg sírt. Tegnapelőtt szólalt meg először, de akkor sem beszélt sokat. Nagyon aggódunk érte. Remélem, mihamarabb rendbe jön.