A lógó hulla

A múlt heti kettős gyilkosság után azt hittük, felébred mindenki és az emberek majd jobban odafigyelnek magukra. Tévedtünk, méghozzá hatalmasat. A héten ismét történt egy megmagyarázhatatlan eset. Szerencsére a helyszín nem a gimnázium volt, de az áldozat tanulókorú volt és valószínűleg az iskolánkba járt. Először nem akartunk foglalkozni a dologgal, mert úgy véltük semmi közünk hozzá. Majd kimentünk a helyszínre és megnéztük a testet. Ezután rögtön világossá vált számunkra, hogy akármennyire is távol áll tőlünk a dolog, a körülmények annyira zavarba ejtőek, hogy ezt az ügyet át kell vennünk.

Mint minden kiakasztó nap, ez is viszonylag jól indult. Aztán szépen lassan elromlott. Nem tudom, de lassacskán elérem azt a szintet, hogy ha egy reggelem jól indul, azonnal elkezdek gyanakodni. Mert mostanában akárhányszor keltem fel jókedvűen, mindig történt valami szörnyűség aznap.
Na, szóval, jó volt minden. A suliban alig csináltunk valamit, ugyanis rengeteg tanár vett ki a héten szabadságot. Ezt pedig mi, diákok kihasználtuk. 

Délelőtt elmentünk jégkását inni, majd visszatérve fociztunk az udvaron, egészen addig, amíg vége nem lett a hetedik órának. Aztán ebéd közben felvetettem, hogy mi lenne, ha a mai megbeszélésünket a parkban tartanánk, mert nagyon szép idő van, és a panelban amúgy is meg lehet fulladni a hőségtől. Ettől az ötlettől beindult mindenki fantáziája. Az étkezés végére megszerveztünk egy komplett pikniket. Nagyon elemünkben voltunk. 
Ezt az idilli hangulatot Oxána tette tönkre, amikor is felhívott, hogy fogjam Greget és Ricket és siessünk haza, mert van valami, amit látnunk kell. Mi pedig azonnal fogtuk magunkat és hazaturbóztunk. El sem tudtuk képzelni, hogy mi az a dolog, ami ennyire sürgős neki. Emellett aggódtunk is rendesen, mert tudjuk mindannyian Oxyról, hogy ő csak akkor hív segítséget, ha nagyon nagy gáz van.

Mire hazaértünk, a rendőrnő már kint várt minket az ajtóban. Szokásától eltérően most a haját összefogta, rövid farmerszoknya volt rajta, mely oldalából egy éles kés kandikált ki. Egyik kezében egy tőrt, a másikban egy pisztolyt szorongatott. Ezt az agyon felfegyverkezést nem tudtuk mire vélni. Már éppen rákérdezett volna Greg, hogy most mi van, de Oxána megelőzte. Kijelentette, hogy most nem hajlandó részletekbe merülni, kapjunk magunkra valami harci göncöt és indulunk a vasúti felüljáróhoz. Nem is kellett többet mondania, rögtön rájöttünk, hogy nagyon durva dologgal állunk szemben. Nem szokott ennyire nyers lenni a főnökasszony.

Öt perc alatt jó pár dolgot sikerült magamra kapni. Úgy voltam vele, hogy akármennyire is megtámadhatnak minket, én biztos, hogy nem veszek fel hosszú ruhát, hisz dög meleg van odakint. Így magamra kaptam egy sortot és egy tiszta pólót. Majd becsúsztattam a zsebembe egy bicskát. Ezután rájöttem, hogy ennyi fegyver nem lesz elég, meg amúgy is, Oxána mennyire harcra öltözött. Ezért hát átértékeltem kicsit a helyzetet, majd nadrágot váltottam. A térdnadrág zsebébe egy egész pofás kést is bele tudtam tenni. Ráadásul ezt a bizonyos kést rendkívül jól tudtam kezelni.
Mikor kiértem az ajtóhoz, már mindenki ott volt. Gyorsan lecsekkoltam a többiek szerelését és elvigyorodtam. Greg ugyanúgy gondolkodott, mint én. Rajta egy fekete póló és egy rövidnadrág volt. A késeit a pólója alá csúsztatta. Rick pedig nem is öltözött át. Felkapott egy tőrt és egy dobókést.

Egy bő fél órával később már a felüljárónál voltunk. Mikor kiszálltam a kocsiból, átfutott az agyamon, hogy itt nem is történt semmi. Majd észrevettem a gondunk forrását. Teljesen elkerülte a figyelmem.
A felüljáró és a vasúti sín között volt kb. 5 méter. Olyan 3 méteres magasságban pedig különböző testrészek lógtak. Középen a fej, mellette a kezek és lábak, majd indaszerűen a belső szervek. Pontosan úgy, hogy a vonatok egyenesen beleszáguldjanak a holttest részeibe.
Először nem akartam elhinni a látványt. Én ilyet még életemben nem pipáltam. Ki az a beteg, aki ilyet tesz és ilyet művel a hullával? Nagyon beteg.

Az első rosszullétből felocsúdva előtört belőlem a profi. Megkérdeztem Oxánát, hogy erről tud e rendőrség, majd mikor azt a választ kaptam, hogy tud róla, de nem tud vele mit kezdeni, összeszedtem a bátorságom és odamentem a lógó testrészek alá. Az elsődleges célom az volt, hogy leszedjem őket, hisz mekkora pánikot keltene a mozdonyvezetők körében a dolog. Pár telefon után szereztem egy létrát és nekiláttam levagdosni a szerveket. A többiek pedig elindultak egy gyors felfedezőútra. 

Már éppen a vagdalás felénél jártam, mikor a létrának lába kélt, én pedig egy hatalmas puffanással földet értem. Fel sem tudtam fogni a dolgot, máris kaptam a vágást az arcomba. Felüvöltöttem. Ez felesleges volt, ugyanis hihetetlen módon nem hatottam meg vele a támadóm. Kaptam is a következő rohamot. Szerencsére ügyes voltam és kitértem előle, majd én is támadásba lendültem. Kiszedtem a késem a zsebemből, majd az ellenfelem nyakának estem vele. Nem érdekelt, ki ő, vagy milyen következménye lesz a dolognak, nagyon feldühített, ezért elhatároztam, hogy megölöm. Így fogtam magam és teljes harci kedvvel rátámadtam. Először a hasába szúrtam, majd mikor feljajdult átdöftem a nyelvét. Itt már teljesen ki volt, de nem hatott meg. Kegyelemdöfésként vicsorogva belevágtam a torkába a konyhakést.

Majd, mint aki jól végezte dolgát, kifeküdtem az árnyékba szusszanni egyet. Éppen a felhőket bámultam, mikor a karomba vágódott valami. Azonnal talpra ugrottam. Valaki rám támadt megint. Elég volt egy másodpercre belegondolni ebbe, és megtörtént a baj. A következő pillanatban egy kard állt a vállamba. A hátam mögött meg egy ismeretlen alak állt és vigyorgott a képembe. Én pedig üvöltöttem egy hatalmasat majd összeestem.
Ekkor érkezett Greg. Gondolkodás nélkül hívta Oxánát és Ricket, majd a dobókéseit sebészi pontossággal a támadóm nyakába hajította.

Később, mikor a kórházban magamhoz tértem, elmesélte, hogy miket csináltak miután elájultam. A hulla részeit sikeresen eltávolították a vasúti pálya fölül, a két újabb halottat azonosították. Kiderült, hogy a szétdarabolt halott a gimibe járt, volt barátnője az egyik támadónak. Azt, hogy a másik ember miért volt ott és miért támadtak ránk, nem tudni. Ezt már nem mi fogjuk kideríteni.
Most a legfontosabb az, hogy rendbe jöjjek. Nagyon csúnyán szétvágta a srác az arcom. A vállam meg totálkáros lett, mozgatni sem tudom. Emellett rengeteg vért veszítettem. Lesz, vagy két-három hét mire jól leszek. A többieknek szerencsére nem esett baja. Csak én voltam ilyen szerencsétlen.....