Süvít a szél, az ablakok remegnek. Utálok erre ébredni. Pedig az utóbbi időben hozzászokhattam volna már ehhez. A litván időjárás rendkívül szeszélyes. Pár napja még fagyiztunk, az évben először, most pedig lassan újra be kell kapcsolnunk a fűtést. 120 kilométer per órás szél fúj, hamarosan leszakad az ég. Óriási készültség van a környéken. Amúgy is, ez az idő tökéletes a gyilkolásra. Vegyük alapul csak a tegnapi napot...
Tegnapelőtt már volt tanítás, így voltam iskolában is. Elég laza napunk volt, ugyanis csak Péntekre kellett bemennünk. Litvánból feleltem egy 4-est, igaz hogy Brian végig nagylelkűen súgott, de nagyon büszke vagyok magamra, mert eddig ez a legjobb jegyem litvánból. Jakub sajnos beteg, így ő nem tudott velem lenni suliban, úgyhogy egész nap Brian-re hagyatkoztam. Szerencsére neki ez nem jelentett gondot, egész jól elvoltunk egész nap. Aztán jött a sokk...
Sétáltam hazafelé, mikor megcsörrent a telefonom. Felvettem , beleszóltam gyanútlanul, de válasz helyett csak furcsa hangokat és nyöszörgéseket hallottam. Éreztem, hogy valami itt nem stimmel, mert a szám ismerős volt. Letettem. Megint megcsörrent. Ezúttal Jax volt az. Még nem is köszöntem neki, már rám zúdított egy kisebb információ áradatot. " 50 méterre vagyok tőled, hátra ne nézz, veszélyben vagy. Kövesd az utasításaim és tégy úgy, mintha hétköznapi dolgokról beszélgetnénk" " Rendben"-mondtam- "de akkor rajta, mond el mi is történt a öööö meccsen."
Jax elmondta, hogy kampós is itt van a közelemben, a hídnál vár rám valószínűleg, ne arra menjek haza. Utána, amíg sétáltam hazáig, mondott mindenféle dolgot, majd mikor beesett az ajtón, rátért a dolgokra. Hakänt elkapta. Valószínűleg őt hallottam a telefonban. Ki kell szabadítanunk, de fogalmam sincs, hogyan. Ezt most tervezzük még. A tervet majd később ismertetem részletesen, most viszont meg kell valósítanunk sürgősen. Nem akarjuk hogy baja essen a barátunknak...
2012. április 1., vasárnap
2012. március 25., vasárnap
Jax, az iker
Mint írtam, egy hete elutaztunk Vilniusba. Kicsit tartottam a nagy várostól, de feleslegesen. Nagyon jól éreztem magam ott, az emberek kedvesek, a környezete is szép... Már az állomáson éreztem, hogy valami fura van ebben a Jax nevezetű emberben. Valami nagyon ismerős, közös dolog kettőnkben. Aztán amint beértünk a lakásába, a lényegre tért.
A családját kampós mészárolta le 13 évvel ezelőtt. Jax most 27 éves, úgyhogy körülbelül annyi idős volt akkor mint most én. Ő azóta nyomoz és keresi kampóst. Minden apró nyomot követett éveken keresztül, és most úgy gondolja rajtam keresztül közelebb kerülhetünk a megoldáshoz. Emellett kiderült hogy az ük ük nagyapánk egy és ugyanaz a személy. Tudtam, hogy tengerész volt, és sejtettem hogy vannak vér szerinti "rokonaim" a tengeren túl, de hogy pont itt és most találkozom az egyikkel.. Ez nagyon ledöbbentett.
Ami még szembetűnt, hogy tényleg nagyon hasonlítunk egymásra. Nagyon távoli vér szerinti rokonok vagyunk, de akár ikrek is lehetnénk. Ugyanolyan farmerünk és pólónk van, a cipőnk azonos méretű, ételek - italok terén ugyanolyan ízlésünk van. Egyforma magasak vagyunk.... Ha neki adnám a szemüvegem, akkor simán össze kevernének minket, úgyhogy ezt még akár el is játszhatjuk valahol.
Természetesen azért kutakodtunk is rendesen, de sajnos semmi újat nem tudtunk meg. Ugyanazokat a dolgokat ismertem én is kampósról, mint ő. De mostmár tudom, hogy nem vagyok egyedül, nem egyedüli célpont vagyok. Sőt... Úgy néz ki hárman vagyunk, és nem Hakän a harmadik ember. Ő véletlen keveredett bele. Viszont van egy Fernando nevű 23 éves spanyol ember, akinek a családját szintén a mi kampósunk gyilkolta le 9 évvel ezelőtt. Fel kell majd vennünk vele a kapcsolatot. Már csak a módját kéne kitalálnunk... Addig is, jobb ha figyelünk magunkra, mert Jax szerint vadásznak ránk...
A családját kampós mészárolta le 13 évvel ezelőtt. Jax most 27 éves, úgyhogy körülbelül annyi idős volt akkor mint most én. Ő azóta nyomoz és keresi kampóst. Minden apró nyomot követett éveken keresztül, és most úgy gondolja rajtam keresztül közelebb kerülhetünk a megoldáshoz. Emellett kiderült hogy az ük ük nagyapánk egy és ugyanaz a személy. Tudtam, hogy tengerész volt, és sejtettem hogy vannak vér szerinti "rokonaim" a tengeren túl, de hogy pont itt és most találkozom az egyikkel.. Ez nagyon ledöbbentett.
Ami még szembetűnt, hogy tényleg nagyon hasonlítunk egymásra. Nagyon távoli vér szerinti rokonok vagyunk, de akár ikrek is lehetnénk. Ugyanolyan farmerünk és pólónk van, a cipőnk azonos méretű, ételek - italok terén ugyanolyan ízlésünk van. Egyforma magasak vagyunk.... Ha neki adnám a szemüvegem, akkor simán össze kevernének minket, úgyhogy ezt még akár el is játszhatjuk valahol.
Természetesen azért kutakodtunk is rendesen, de sajnos semmi újat nem tudtunk meg. Ugyanazokat a dolgokat ismertem én is kampósról, mint ő. De mostmár tudom, hogy nem vagyok egyedül, nem egyedüli célpont vagyok. Sőt... Úgy néz ki hárman vagyunk, és nem Hakän a harmadik ember. Ő véletlen keveredett bele. Viszont van egy Fernando nevű 23 éves spanyol ember, akinek a családját szintén a mi kampósunk gyilkolta le 9 évvel ezelőtt. Fel kell majd vennünk vele a kapcsolatot. Már csak a módját kéne kitalálnunk... Addig is, jobb ha figyelünk magunkra, mert Jax szerint vadásznak ránk...
2012. március 18., vasárnap
Reszkess Vilnius! Jövünk!
Ez a hét teli volt izgalmakkal. Két hetes tanítási szünetet rendeltek el a rendkívüli időjárás miatt. Ilyet sem láttam még sose hogy Hétfőn -10 fok, Kedden +25 ..... Nagyon nehéz elviselni ezt a hőmérséklet ingadozást. Viszont így kicsit jobban tudunk haladni.
Úgy döntöttünk, nem várunk, ma elmegyünk Vilniusba és az országos könyvtárban kutakodunk. Ahhoz viszont túl kell élnünk több mint 5 órát a vonaton. Szerencsére hozzá vagyunk mindannyian szokva, hogy hosszan utazunk, így nem jelent ez gondot nekünk. Jakubbal és Bryannel utazok, így nyelvi nehézségeim sem lesznek.
Vilniusban az állomáson majd Jax fog ránk várni. Őt még nem ismerem, de sokat hallottam már róla, és beszéltem is vele rengeteget. Szinte biztos, hogy nagyon jól meg fogjuk érteni egymást. Ő még az én tört, angolos litván szóhasználatom is gond nélkül felfogta. Emellett Jakub mindig vele hasonlított össze, így gondolom sok a hasonlóság kettőnkben. Láttam róla egy tavalyi fotót a litvánok közösségi oldalán, és a legszembetűnőbb a kék sálja. Meg is fogadtam, addig haza nem megyek innen, amíg nem szerzek magamnak egy olyat. A kis csapatunkból egyébként ő tud legjobban angolul, úgyhogy lehet mi majd úgy beszélgetünk....
Sajnos okunk is van a sietségre. A héten az egyik osztálytársam meggyilkolták. Valami görbe, hegyes fémmel felszakították a torkát. Állítólag két perc alatt elvérzett. Ezért joggal gyanakodunk arra, hogy aki le akar vadászni, az tudja hogy itt vagyok. Úgyhogy jobb lesz minél hamarabb akcióba lendülni.
Úgy döntöttünk, nem várunk, ma elmegyünk Vilniusba és az országos könyvtárban kutakodunk. Ahhoz viszont túl kell élnünk több mint 5 órát a vonaton. Szerencsére hozzá vagyunk mindannyian szokva, hogy hosszan utazunk, így nem jelent ez gondot nekünk. Jakubbal és Bryannel utazok, így nyelvi nehézségeim sem lesznek.
Vilniusban az állomáson majd Jax fog ránk várni. Őt még nem ismerem, de sokat hallottam már róla, és beszéltem is vele rengeteget. Szinte biztos, hogy nagyon jól meg fogjuk érteni egymást. Ő még az én tört, angolos litván szóhasználatom is gond nélkül felfogta. Emellett Jakub mindig vele hasonlított össze, így gondolom sok a hasonlóság kettőnkben. Láttam róla egy tavalyi fotót a litvánok közösségi oldalán, és a legszembetűnőbb a kék sálja. Meg is fogadtam, addig haza nem megyek innen, amíg nem szerzek magamnak egy olyat. A kis csapatunkból egyébként ő tud legjobban angolul, úgyhogy lehet mi majd úgy beszélgetünk....
Sajnos okunk is van a sietségre. A héten az egyik osztálytársam meggyilkolták. Valami görbe, hegyes fémmel felszakították a torkát. Állítólag két perc alatt elvérzett. Ezért joggal gyanakodunk arra, hogy aki le akar vadászni, az tudja hogy itt vagyok. Úgyhogy jobb lesz minél hamarabb akcióba lendülni.
2012. március 11., vasárnap
Események a köbön
Sajnálatos módon az elmúlt két hétben nem tudtam jelezni magamról, ugyanis eléggé felpörgött az élet. Most viszont van egy szabad délutánom, mert Jakub, Hakän és Jason meccsen vannak. Jobbnak találták azt, hogy itthon maradok, elég nagy a város ahová mentek, nem akarták, hogy eltévedjek. Én pedig nem ellenkeztem, gondoltam beszámolok az elmúlt két hét eseményeiről.
Elkezdtem iskolába járni. Meglepő módon pár hét után még nem sír a szám, sőt egész barátságos hely az iskola. Kezdem megszeretni az osztálytársaimat is. Egész jól kijövök mindenkivel, beleértve a tanárokat is. Legtöbb órán Brian mellett ülök, de van hogy Jakub is velünk van. Sajnos ez a ritkább eset, ez akkor szokott bekövetkezni, amikor testnevelés, rajz, ének vagy angol óránk van. Rengeteg segítséget kapok a srácoktól, minden délután "litvánozunk" kicsit, így az elégséges színvonalt talán hozom majd a dolgozatban. Ma estefelé átjön majd Brian és segít a házimban, mert nagyon elakadtam a helyesírás résznél.
Eddig még nem is igazán vettem szemügyre őt. Pedig nem egy könnyen felejthető figura, persze jó értelemben. Mély kristályzöld szemei vannak bennük kis barna folttal. Ahol megjelenik, ott dermedté válik minden, olyan erős a kisugárzása a szemeitől. Ha ölni lehetne tekintettel, őt kétséget kizáróan remek gyilkos lenne. Sokan félreismerik, azt hiszik róla hogy "csendes gyilkos", pedig nem az. Nagyon jó fej és barátságos na meg segítőkész. Két hét alatt a legjobb barátom lett az osztályból.
A héten találtunk egy viszonylag használható nyomot is. Egy cikk volt 10 évvel ezelőttről. Beszámolt egy gyilkosság rohamról és arról hogy minden áldozatnak elvágták a torkát. Alatta pedig beszámoltak kampós legendájáról és híveiről. Ezek szerint vannak követői. Ez szörnyű.. Úgy néz ki itt eléggé komolyan viszik a legendát, ami lehet hogy nem csak legenda... A következő cikken is fennakadtam egy darabig. "Meddig tart még a kampós őrület? Olivia Situva" Elég érdekes cikk volt, a nő váltig állította hogy ez nem csak egy legenda és véget kell vetnünk kampós életének.
Ezen felbuzdulva meglátogattuk a szerkesztőséget, érdeklődtünk az újságíró iránt, de csak annyit mondtak hogy már nem dolgozik itt. Úgyhogy maradtunk az internetnél. Jakub talált rá. Egy cikk volt két hónappal a nő tudósítása után. "Felmetszették a bátor újságírónő torkát" címmel. Úgy látszik a nyilvánosság előtt kampósról beszélni nem a legjobb ötlet. Ezek szerint minden ilyen dolgot titokban kell tartanunk.
Eddig két embert vesztettünk el, ha én is belehalok a küldetésbe, Hakännak kell bevégeznie mindent. De nem halhatok meg, mert vissza kell térnem az otthonomba. Bár remélem otthon halottnak hisznek és már nem keresnek semerre. Mit mondok majd Ryan és Adrian szüleinek? Hogyan fogok viselkedni? Mi lesz Hakännal, Briannel, Jasonnel és Jakubbal? Rengeteg kérdés van még bennem, viszont kezdem úgy érezni, hogy nem sokára vége lesz mindennek. Pedig már kezdtem megszeretni ezt az életet...
Elkezdtem iskolába járni. Meglepő módon pár hét után még nem sír a szám, sőt egész barátságos hely az iskola. Kezdem megszeretni az osztálytársaimat is. Egész jól kijövök mindenkivel, beleértve a tanárokat is. Legtöbb órán Brian mellett ülök, de van hogy Jakub is velünk van. Sajnos ez a ritkább eset, ez akkor szokott bekövetkezni, amikor testnevelés, rajz, ének vagy angol óránk van. Rengeteg segítséget kapok a srácoktól, minden délután "litvánozunk" kicsit, így az elégséges színvonalt talán hozom majd a dolgozatban. Ma estefelé átjön majd Brian és segít a házimban, mert nagyon elakadtam a helyesírás résznél.
Eddig még nem is igazán vettem szemügyre őt. Pedig nem egy könnyen felejthető figura, persze jó értelemben. Mély kristályzöld szemei vannak bennük kis barna folttal. Ahol megjelenik, ott dermedté válik minden, olyan erős a kisugárzása a szemeitől. Ha ölni lehetne tekintettel, őt kétséget kizáróan remek gyilkos lenne. Sokan félreismerik, azt hiszik róla hogy "csendes gyilkos", pedig nem az. Nagyon jó fej és barátságos na meg segítőkész. Két hét alatt a legjobb barátom lett az osztályból.
A héten találtunk egy viszonylag használható nyomot is. Egy cikk volt 10 évvel ezelőttről. Beszámolt egy gyilkosság rohamról és arról hogy minden áldozatnak elvágták a torkát. Alatta pedig beszámoltak kampós legendájáról és híveiről. Ezek szerint vannak követői. Ez szörnyű.. Úgy néz ki itt eléggé komolyan viszik a legendát, ami lehet hogy nem csak legenda... A következő cikken is fennakadtam egy darabig. "Meddig tart még a kampós őrület? Olivia Situva" Elég érdekes cikk volt, a nő váltig állította hogy ez nem csak egy legenda és véget kell vetnünk kampós életének.
Ezen felbuzdulva meglátogattuk a szerkesztőséget, érdeklődtünk az újságíró iránt, de csak annyit mondtak hogy már nem dolgozik itt. Úgyhogy maradtunk az internetnél. Jakub talált rá. Egy cikk volt két hónappal a nő tudósítása után. "Felmetszették a bátor újságírónő torkát" címmel. Úgy látszik a nyilvánosság előtt kampósról beszélni nem a legjobb ötlet. Ezek szerint minden ilyen dolgot titokban kell tartanunk.
Eddig két embert vesztettünk el, ha én is belehalok a küldetésbe, Hakännak kell bevégeznie mindent. De nem halhatok meg, mert vissza kell térnem az otthonomba. Bár remélem otthon halottnak hisznek és már nem keresnek semerre. Mit mondok majd Ryan és Adrian szüleinek? Hogyan fogok viselkedni? Mi lesz Hakännal, Briannel, Jasonnel és Jakubbal? Rengeteg kérdés van még bennem, viszont kezdem úgy érezni, hogy nem sokára vége lesz mindennek. Pedig már kezdtem megszeretni ezt az életet...
2012. február 25., szombat
Találkozások hete
Ezen a héten megismerkedhettem az álmaim szereplőivel. Nagyon érdekes hét volt, az időjárás rendesen próbára tett, nem ehhez az éghajlathoz voltam szokva. Viszont jópárszor elterelte a figyelmem az időjárásról a beszélgetés az új emberrel.
Rögtön hétfő reggel érkezett Oxána. Nem túlozta el a dolgot, mindössze egy hátizsákot hozott magával. Azt mondta, úgysem marad soká, minek cipeljen magával rengeteg vackot. Teljes mértékben egyetértettem vele, első pillanattól kezdve látszott, hogy gyorsan fogunk haladni. Nem szenvedett azon, hogy semmit sem tud kampósról, egyszer átfutotta a jegyzeteim, megjegyzést sem tett az írásom külalakjáról és azonnal a lényegre tértünk. Könnyű volt vele dolgozni, látszott, hogy egy húron pendülünk mindketten.
Kedden be kellett mennem Jakubbal az iskolába, mert ha sokáig itt időzünk, tuti kiszúr minket a hatóság, és ha nem járok iskolába akkor kész, vége, lebuktam. Tehát beiratkoztam. Elég fura volt Litván nyelven, de hála az égnek egy srác a segítségemre sietett, mert Jakub már órán volt akkor. Sejtette hogy a nyelvvel van bajom, mert úgy dülledtek ki a szemeim hogy az csak na! Ő volt Brian. Sejthettem volna, már amikor odajött hozzám, de azért megvártam amíg bemutatkozik. Elmondta, hogy céltudatosan jött hozzám, mert Jakub szólt neki hogy órája lesz de tuti nem fogok egyedül boldogulni. A legjobb az egészben, hogy mindig tud nekem segíteni ha bajban vagyon a Litvánnal, mert osztálytársak lettünk. Jakubbal a héten 13 közös órám van, Brian pedig mind a 33 órán velem van, így elég nehéz lesz bajt okoznom. Ebédnél a fontosabb dolgokat elmondta, elbeszélgettünk, erről-arról.
A hét végére már nagyon jól beilleszkedtem az osztályba is. Litván órán mindenki kedvencévé váltam. Nagyon optimistán kezeltem a helyzetet, mosolyt csaltam sok ember számára. Holnap megyünk moziba Jakubbal, Briannal, Hakännal és Jasonnel. Már nagyon várom. Direkt feliratos filmet néztünk ki, így a szinkronból még érteni is fogok valamennyit. Utána meg munka ezerrel megint...
Rögtön hétfő reggel érkezett Oxána. Nem túlozta el a dolgot, mindössze egy hátizsákot hozott magával. Azt mondta, úgysem marad soká, minek cipeljen magával rengeteg vackot. Teljes mértékben egyetértettem vele, első pillanattól kezdve látszott, hogy gyorsan fogunk haladni. Nem szenvedett azon, hogy semmit sem tud kampósról, egyszer átfutotta a jegyzeteim, megjegyzést sem tett az írásom külalakjáról és azonnal a lényegre tértünk. Könnyű volt vele dolgozni, látszott, hogy egy húron pendülünk mindketten.
Kedden be kellett mennem Jakubbal az iskolába, mert ha sokáig itt időzünk, tuti kiszúr minket a hatóság, és ha nem járok iskolába akkor kész, vége, lebuktam. Tehát beiratkoztam. Elég fura volt Litván nyelven, de hála az égnek egy srác a segítségemre sietett, mert Jakub már órán volt akkor. Sejtette hogy a nyelvvel van bajom, mert úgy dülledtek ki a szemeim hogy az csak na! Ő volt Brian. Sejthettem volna, már amikor odajött hozzám, de azért megvártam amíg bemutatkozik. Elmondta, hogy céltudatosan jött hozzám, mert Jakub szólt neki hogy órája lesz de tuti nem fogok egyedül boldogulni. A legjobb az egészben, hogy mindig tud nekem segíteni ha bajban vagyon a Litvánnal, mert osztálytársak lettünk. Jakubbal a héten 13 közös órám van, Brian pedig mind a 33 órán velem van, így elég nehéz lesz bajt okoznom. Ebédnél a fontosabb dolgokat elmondta, elbeszélgettünk, erről-arról.
A hét végére már nagyon jól beilleszkedtem az osztályba is. Litván órán mindenki kedvencévé váltam. Nagyon optimistán kezeltem a helyzetet, mosolyt csaltam sok ember számára. Holnap megyünk moziba Jakubbal, Briannal, Hakännal és Jasonnel. Már nagyon várom. Direkt feliratos filmet néztünk ki, így a szinkronból még érteni is fogok valamennyit. Utána meg munka ezerrel megint...
2012. február 18., szombat
Álom vagy valóság??
Az ember azt gondolja normál esetben, hogy amit álmodik az hülyeség. Semmi értelme az álmoknak, csak úgy vannak. Akkor viszont elgondolkodik mindenki, amikor egy ember olyan emberekről álmodik, akiket még soha nem is látott, de léteznek, mert az álom után egy héttel már személyesen ismerik őket.
Erre én vagyok a valós példa, merthogy velem megtörtént. Méghozzá három új embert ismertem meg a héten, és mindegyikük szerepelt már legalább egy álmomban. A DC sapis srác például mint kiderült Jakub jóbarátja, és emellett az FC Klaipéda kapusa. Volt szerencsém hozzá még Hétfőn, mikor Jakubbal együtt mentünk az edzésére, mert már nagyon unatkoztam otthon. Hát el lehet képzelni, milyen élmény volt.... Teljesen úgy nézett ki a gyerek mint az álmokban, ugyanaz a sapka, cipő, póló ..... Nagyon ijesztő volt. Szerencsére ő mit sem tud ezekről hogy én előre megálmodtam azt hogy elbújtat majd hetekig. Az viszont tény, hogy mivel megsérült az edzés nagy részén vele beszélgettem. Totál jó arc, 9 éve focizik, nagy jövő áll előtte, akárcsak a többiek előtt. Ahogy elmondta, Hakänt eddig is ismerte, Jakub viszont csak nemrég keveredett erre a helyre. Tudta, hogy itt vagyok meg minden, és neki is volt egy álma rólam. De azt csak később fogja tudni elmesélni majd nekem, mert vége lett az edzésnek. Jasonről ennyit tudok egyenlőre....
Briant már eddig is láttam az utcán. Múltkor megkérdeztem Jakubtól hogy ki ez a srác és kiderült hogy osztálytársa Jakubnak. Vele még nem volt alkalmam közelebbről megismerkedni, biztos össze fog minket hozni valahol a sors ha ez így megy tovább. A lány Oxána pedig Jakub unokatestvére. Úgyhogy ez totál káosz eddig. Ő jövő héten fog jönni segíteni nekünk, úgyhogy róla egy hét múlva többet fogok tudni. Eddig ez így nem teljesen normális dolog, hogy ezek az emberek ilyen közel vannak hozzám, azt sem tudom miért pont ők, de majd kiderítjük.
Erre én vagyok a valós példa, merthogy velem megtörtént. Méghozzá három új embert ismertem meg a héten, és mindegyikük szerepelt már legalább egy álmomban. A DC sapis srác például mint kiderült Jakub jóbarátja, és emellett az FC Klaipéda kapusa. Volt szerencsém hozzá még Hétfőn, mikor Jakubbal együtt mentünk az edzésére, mert már nagyon unatkoztam otthon. Hát el lehet képzelni, milyen élmény volt.... Teljesen úgy nézett ki a gyerek mint az álmokban, ugyanaz a sapka, cipő, póló ..... Nagyon ijesztő volt. Szerencsére ő mit sem tud ezekről hogy én előre megálmodtam azt hogy elbújtat majd hetekig. Az viszont tény, hogy mivel megsérült az edzés nagy részén vele beszélgettem. Totál jó arc, 9 éve focizik, nagy jövő áll előtte, akárcsak a többiek előtt. Ahogy elmondta, Hakänt eddig is ismerte, Jakub viszont csak nemrég keveredett erre a helyre. Tudta, hogy itt vagyok meg minden, és neki is volt egy álma rólam. De azt csak később fogja tudni elmesélni majd nekem, mert vége lett az edzésnek. Jasonről ennyit tudok egyenlőre....
Briant már eddig is láttam az utcán. Múltkor megkérdeztem Jakubtól hogy ki ez a srác és kiderült hogy osztálytársa Jakubnak. Vele még nem volt alkalmam közelebbről megismerkedni, biztos össze fog minket hozni valahol a sors ha ez így megy tovább. A lány Oxána pedig Jakub unokatestvére. Úgyhogy ez totál káosz eddig. Ő jövő héten fog jönni segíteni nekünk, úgyhogy róla egy hét múlva többet fogok tudni. Eddig ez így nem teljesen normális dolog, hogy ezek az emberek ilyen közel vannak hozzám, azt sem tudom miért pont ők, de majd kiderítjük.
2012. február 11., szombat
Újabb gyötrő álmok
Még most szeretném tisztázni hogy jól vagyok. Nincs semmi bajom. Nem sérültem meg, nem öltek meg, teljesen 100%-os állapotban vagyok. A rémálmaim viszont kezdenek visszatérni.
Az álom szerdán történt. Addig vizsgálgattam kampós egy érdekesnek vélt történetét. Csak az az idióta történet a fejembe mászott valós szereplőkkel. Nem szeretném azt, hogy kiderüljön, hogy médium vagyok, de ez durva volt.
Az álomban egy litván nagypolgári házban voltam segéd. 15 éves lehettem, de a korombeliektől eltérően én nem kint játszottam a gyerekekkel, társaimmal, hanem dolgoztam. Azaz pontosabban dolgoztattak, mert nem önszántamból voltam azon a helyen. Egyszer nagyon elegem lett mindenből és körbesétáltam az egész telket. Kimerítő séta volt, de sok dolog történt ott velem. Találtam egy nagy odvas fát az udvaron, mely odvába bújva egy nagy kör alakú terepre kerültem. Következő alkalommal már nem egymagam találtam ott. Voltak ott más gyerekek is. Éppen játszottak valami háború félét. Egyikük észrevett ( ő volt Jakub) és játékra invitált engem is. Jól éreztem magam velük, végre felszabadult lehettem és elfogadtak ilyen dilisnek, nem úgy mint a házban. Aztán a másik csapat vezetője is odajött, kérdezgetett rólam, mert még nem látott erre. Elmondtam mindent magamról, aztán elhatározták hogy megszöktetnek.
Nagy izgalommal vártam az időpontot de nem árulták el. Így elég ideg közepette este át rajta. Ugyanis jött egy TV szerelő, nagyon fiatalnak tűnt, így már az elején gyanakodtam rá. Menő nike csukája volt és DC sityakja. Látszik modernebb vidékről jött. Az meg a teteje a dolgoknak hogy saját autóval állított be. De azért szó nélkül, bevezettem a szobámba ahol a TV helyett egyenesen nekem rontott. Mire a döbbenetből magamhoz tértem már a Litván főúton repesztettünk. Nem értettem semmit, ő sem óhajtott tudomást venni rólam. Annyit mondott hogy fogjam be és minden oké lesz.
Következő heteket vele kell töltenem, derült ki, mert amint egy motel szobát kivettünk sokkal barátságosabb lett. Tulajdonképp egész jó arc volt, csak nagyon megijesztett az elején, de ezen túltettem magam én is. Kiderült Jasonnek hívják és ő jött értem. Még pár hét és elérünk a többiekhez, addig el kell rejtsen és vigyázzon rám. Tudok én vigyázni magamra is, de ezzel nem győztem meg tehát hagytam magam.
Az álmom itt ért véget, de van egy érzésem hogy folytatódni fog. Ami kicsit lesokkolt hogy a héten megismertem egy Jasont, méghozzá a srác Jakub barátja. Így egy idegen de létező emberről álmodtam. Nem tudom jelent e valamit, de ha igen akkor ki kell derítsem. Remélem sikerrel járok!
Az álom szerdán történt. Addig vizsgálgattam kampós egy érdekesnek vélt történetét. Csak az az idióta történet a fejembe mászott valós szereplőkkel. Nem szeretném azt, hogy kiderüljön, hogy médium vagyok, de ez durva volt.
Az álomban egy litván nagypolgári házban voltam segéd. 15 éves lehettem, de a korombeliektől eltérően én nem kint játszottam a gyerekekkel, társaimmal, hanem dolgoztam. Azaz pontosabban dolgoztattak, mert nem önszántamból voltam azon a helyen. Egyszer nagyon elegem lett mindenből és körbesétáltam az egész telket. Kimerítő séta volt, de sok dolog történt ott velem. Találtam egy nagy odvas fát az udvaron, mely odvába bújva egy nagy kör alakú terepre kerültem. Következő alkalommal már nem egymagam találtam ott. Voltak ott más gyerekek is. Éppen játszottak valami háború félét. Egyikük észrevett ( ő volt Jakub) és játékra invitált engem is. Jól éreztem magam velük, végre felszabadult lehettem és elfogadtak ilyen dilisnek, nem úgy mint a házban. Aztán a másik csapat vezetője is odajött, kérdezgetett rólam, mert még nem látott erre. Elmondtam mindent magamról, aztán elhatározták hogy megszöktetnek.
Nagy izgalommal vártam az időpontot de nem árulták el. Így elég ideg közepette este át rajta. Ugyanis jött egy TV szerelő, nagyon fiatalnak tűnt, így már az elején gyanakodtam rá. Menő nike csukája volt és DC sityakja. Látszik modernebb vidékről jött. Az meg a teteje a dolgoknak hogy saját autóval állított be. De azért szó nélkül, bevezettem a szobámba ahol a TV helyett egyenesen nekem rontott. Mire a döbbenetből magamhoz tértem már a Litván főúton repesztettünk. Nem értettem semmit, ő sem óhajtott tudomást venni rólam. Annyit mondott hogy fogjam be és minden oké lesz.
Következő heteket vele kell töltenem, derült ki, mert amint egy motel szobát kivettünk sokkal barátságosabb lett. Tulajdonképp egész jó arc volt, csak nagyon megijesztett az elején, de ezen túltettem magam én is. Kiderült Jasonnek hívják és ő jött értem. Még pár hét és elérünk a többiekhez, addig el kell rejtsen és vigyázzon rám. Tudok én vigyázni magamra is, de ezzel nem győztem meg tehát hagytam magam.
Az álmom itt ért véget, de van egy érzésem hogy folytatódni fog. Ami kicsit lesokkolt hogy a héten megismertem egy Jasont, méghozzá a srác Jakub barátja. Így egy idegen de létező emberről álmodtam. Nem tudom jelent e valamit, de ha igen akkor ki kell derítsem. Remélem sikerrel járok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)