Életünk terve

Az elmúlt hetekben majd megőrültem. Nem elég, hogy baromira lecsesztek a történtek miatt, még azt is megtiltották két hétig, hogy két írjak a blogba. Ugyanis Oxána szerint elképzelhető, hogy az ellenségeink rátaláltak az irományaimra és az alapján tájékozódnak. Ettől teljesen letörtem. Aztán az elkeseredettségem düh váltotta fel. Mégis milyen dolog már ez? Szépen vezetem a túlélésem történetét, erre megtalálják és annak a segítségével akarnak kinyírni.
Ráadásul valószínű, hogy igaza van Oxynak. Ha nem hagytunk volna semmi nyomot magunk után, biztosan nem találtak volna ránk ennyire hamar. Azokat a bizonyos nyomokat pedig én hagytam.  Hatalmas öngól rúgtam magunknak. Nagyon dühít a dolog. Na, mindegy.

Miután ezek a dolgok lejátszódtak, kicsit összetörtem és bűntudatom is lett. Szerencsére nem vagyok egy rágódós típus, úgyhogy viszonylag hamar összekaptam magam és elkezdtem ötletelni. Főként azért, mert én akartam kitalálni a legjobb dolgot, ami kivisz minket a jelenlegi helyzetből. Naphosszat törtem a fejem, de nem jutott eszembe semmi. Majd az egyik délután volt egy viszonylag mély és értelmes beszélgetésem, amiből több dolog is megfogott. Egész konkrétan arról kezdtünk el csevegni az illetővel, aki Jake volt, hogy milyennek lát minket, hogy érzi magát köztünk. Aztán egyszer csak rákérdezett, hogy amúgy van e fogalmunk arról,  hogy mit fogunk tenni.
Ekkor jött el az a pillanat, amikor őszinteségi rohamot kaptam és elmondtam mindent. Válaszul kaptam egy tíz perces hümmögést és "mi lenne, ha" kezdetű befejezetlen mondatokat, majd végül felcsillant a srác szeme. Kitalált valamit. Azonnal fel is vázolta nekem. Lényegében arról volt szó, hogy ők maradnának segíteni, plusz Johhnyt idehozzák. Hárman valahogyan tudnának pótolni minket és akkor nem ránk, hanem rájuk kéne fokozottan figyelnünk. Ezt először nem nagyon értettem, aztán összeállt a kép.
Valami hasonlót akarhatott az új barátom, mint amit anno megcsináltunk Jakubbal. A segítőkből legyártjuk a hasonmásainkat, majd elküldjük őket különböző helyekre, míg mi inkognitóban maradunk, így az ellenség nem fog gyanítani semmit, és a társainkra fog vadászni, nem pedig ránk. Nekünk meg majdnem hogy csak a hasonmásainkra kell figyelnünk. Jó, persze magunkra is vigyázni kell, de így még mindig könnyen lépéselőnybe kerülhetünk velük szemben.

Ezzel az elképzeléssel meg is kerestem a vezetőnket, aki nem volt túlzottan elragadtatva az ötletemtől, de fontolóra vette. Majd két óra múlva megjelent előttem és gratulált. Először azt hittem poénkodik, de aztán kiderült, hogy tréfáról szó sincs, jónak vélte az alap ideám, csak egy kicsit átalakította.
Ő úgy gondolkodott, hogy Patkányék igazából csak pár tagunkra vadásznak, mégpedig azokra, akik a legjobban keresztbe tettek nekik. Magyarul Gregre, Jakubra és rám. Ezért elég lenne a segítőket csak hármunk mintájára átalakítani. Utána meg elküldeni őket egy-egy táborba. Így ha a férfi le akar csapni, zavarba jön, mert egyszerre több helyen is felbukkanunk, holott az eredeti Greg, Jakub és én nem csinálunk majd semmit, csak figyeljük az eseményeket.
Ez a gondolatmenet nagyon tetszett nekem, szóltam is a többieknek, hogy vitassuk meg. Hamar meg is beszéltük a dolgot, mindössze annyit módosítottunk, hogy mi nem figyelni fogunk, hanem becsatlakozunk valamelyik csoportba. Persze mindannyian másikba, így a három eredeti személyt nem tudják majd megtalálni együtt. Ez azért jó nekünk, mert így még jobban össze tudjuk zavarni az ellenségünket. Halvány fogalmuk sem lesz róla, hogy ki az átalakított és ki nem.
Ezután már csak meg kellett választani a hasonmásokat. Ez elég mókásra sikerült, mert a segítőkre hagytuk a dolgot. Ők pedig elmondták, hogy ki bőrébe szeretnének bújni és miért. Ebből alakultak ki heves viták, mert többen szerettek volna Gregek lenni, mint amennyi szabad hely volt. Végül nagy nehezen megszületett a végső felállás. Jakubbá alakítottuk át  Davet és Jaket. Gregként próbálhatta ki magát Daniel és Cobbler. Az én külsőmet pedig megkapta Rick és Johhny.

Igen, Johhny. Róla még nem is meséltem, csupán megemlítettem, hogy rendes volt velem a táborban. Ő nem vett részt az utolsó éjszakai akciónkban. Szerencsére. Utána viszont rábeszélte Oxánát, hogy had jöhessen vele, mert hallott már rólunk egyet, s mást, és szeretne nekünk segíteni. Ezen a rendőrnő kicsit meglepődött, mert természetesen egy pillanatig sem gondolt arra, hogy esetleg én mondtam volna el a srácnak, hogy kik vagyunk. De akkor meg honnan tudott rólunk?
Ezt a következő napon elmondta nekem részletesen. Mint kiderült, tavaly, mikor mi kampósra vadásztunk, osztálykirándulásra mentek volna a ZK ba, ahová betörtünk. Miattunk elmaradt a kirándulásuk. Akkor még nem tudták miért, ezért kiderítették. Utána pedig már csak szimplán érdekelte őket az ügy kimenetele. Most pedig felismert engem. (Nem szólt volna, hogy tudja, ki vagyok…Na, mindegy.)
Aztán hallotta este Oxánát beszélni a nevelőtanárral, utána pedig elé állt és közölte vele, hogy ő akkor most szeretne vele tartani és segíteni nekünk. Oxy pedig úgy döntött, hogy beveszi a csapatba. Így került hozzánk Johhny.

A tervünk nagy próbatétele holnap fog indulni. 3 csoportra oszlunk, és úgy megyünk három különböző nyári táborba. Én Cobblerral és Jakkel megyek majd evezni. Már nagyon várom. Tudom, nem szórakozni küldenek el minket, de azért remélem, jól elleszünk majd.
A másik két csapat pedig majd hétfőn indul útnak. Biztonsági okokból nem mondtuk el egymásnak, hogy hová megyünk, így őket nem tudom, hol fognak kikötni. Az egész programot, hogy ki, mikor, hová megy, Larina fogja koordinálni a bázisról. Míg ő irányít, és néha boldogít minket, Oxy és a kommandó tudnak nyomozni. Így hatékonyan tudunk majd dolgozni. Legalábbis nagyon remélem. Szerintem ez életünk terve, ennek végre működnie kell.