Két nap volt hátra a táborból, úgy gondoltuk Cobblerral, hogy ennyi idő alatt nem történet semmi negatív dolog velünk. Ez így is történt, de azért egy kis zavart keltettünk. Ugyanis nem tudtuk megbeszélni a többiekkel, hogy Johhnyék mit működtek eddig, kikkel vannak jóban stb. Így mikor megjelent előttem egy srác és kérdezett valamit a keddi napról, csak néztem rá zavartan és legszívesebben eltűntem volna a föld színéről. Miután vége lett a kínos jelenetnek, azonnal rohantam Davehez, mert ő ott volt egész héten, és szerencsére valamennyit tudott segíteni. Végül pedig eljött a szombat. Mindössze annyi dolgunk volt, hogy el kellett búcsúznunk az új barátainktól, megfogadni, hogy tartjuk velük a kapcsolatot a jövőben, és hazautazni. Otthon pedig elmondani a tapasztalatokat és még jobban tökéletesíteni a tervet.
Mire megérkeztünk a bázisra, már mindenki ott volt. Mi voltunk a leglassabbak. Persze ez nem volt gond, nem neheztelt ránk senki, csak nem szerettük volna azt, hogy ránk várjanak majd. A pillanatnyi elkeseredést azonban hamar felváltotta a jókedv. Mindenki beszámolt a saját élményeiről. Közben hatalmasakat nevettünk a saját hibánkból eredő kínos helyzeteken és megosztottuk egymással, hogy miként kerülhetjük el ezeket a szituációkat a későbbiekben. Én például elmeséltem a történetet az infós sráccal, Daniel pedig elmondta, hogy mikor felkelt pénteken az evezősöknél, az első dolga az volt, hogy bemutatkozott pár embernek. Aztán jött rá, hogy elvileg hétfő óta ott van. (Legalábbis a táborozók szerint) Larina pedig elkeseredetten közölte, hogy a hét másik cserékébe belegabalyodott és véletlenül Jaket küldte vissza az evezősökhöz.
Miután mindenki elmesélte a sztoriját, Oxána következett, aki elmondta, hogy milyennek látott minket a héten, miközben dolgoztunk. Meglepődve tapasztalta, hogy milyen jól feltalálta magát mindenki a kényes helyzetekben. Megköszönte, hogy azonnal hívtuk, amikor megláttuk a Patkányt. Szerinte ennek a gördülékeny csapatmunkának volt köszönhető, hogy senkivel nem történt semmi veszélyes a hét folyamán.
Viszont ő is felhívta a figyelmet arra, hogy a tervünkön kicsit változtatni kell. Mert jó, hogy most összezavartuk őket, és tény, hogy kifejezetten hármunkra vadásznak, de gyilkosok. Ezért ha megelégelik a dolgot, nem fognak lacafacázni, mindnyájunkat le fognak mészárolni. Ezt pedig senki sem szeretné. Éppen ezért a külső átalakítós akciónkban annyi módosítást tettünk, hogy ezentúl nem hármunk mintájára festjük ki egymást, hanem randomra. A hármas csapatok megmaradnak, de mindenki minden héten vadidegen küldőt kap. Így, ha jól csináljuk a dolgot, nem fognak kiszúrni minket.
Míg mi rejtőzünk, ők meg akarnak találni minket. Ezzel megy az idejük. Addig Oxánáék kitalálnak valamit, hogy véget vessenek a férfi pályafutásának. Ez lesz a nehezebb dolog, mert tény, hogy a rendőrség velünk van, de élve akarják a férfit. És ez megnehezíti a dolgunkat. Szóval nem ölhetjük meg, csak végső esetben, ha ránk támad. Ha mi vadászunk rá, akkor viszont élve kell elkapnunk és fogva tartanunk.
A következő héten Johhnyval és Greggel fogok menni egy festő táborba. Előre félek attól, hogy mi fog ott rám várni. Sosem voltam művész típus és egyáltalán nem tudok rajzolni-festeni. Brrr...
Próbáltam Larinát rávenni egy cserére Jakubbal, de nem engedi. Ahogy rám néz, látok a szemében kis részvétet, de nem tudom meghatni.. Bele kell törődnöm, hogy festegetni fogok egy héten keresztül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése