Vasárnap írtam, hogy festők közé fogok utazni a héten. Már előre éreztem,
hogy rossz helyre küldenek, de nem tudtam módosítani a dolgokon. Így hétfő
reggel útnak indultam Johhnyval és Greggel Pozdamba. Akkor még lelkes voltam,
mert két olyan útitársat kaptam, akiket kicsit összébb akartam hozni. Ugyanis
külön-külön mindkettejükkel nagyon jól kijövök, ők viszont egymással még nem is
beszéltek négy szem közt. Ez abból adódik, hogy Johhnyt a média táborban
ismertem meg, Greg pedig akkor máshol volt. Ez az első alkalom, hogy egy
csapatba kerültek.
Útközben kikérdeztük egymást egy két dologról. Például arról, hogy ki mennyire
tud festeni vagy rajzolni. Mint kiderült, nem én vagyok az egyetlen, akinek
halvány köze nincs a művészetekhez, csak én aggódom a dolog miatt a legjobban.
Greg sosem festett még, csak általános iskolában, viszont ügyes kezű. Johhny
régen rajongott a reneszánsz művészetért, de elmondása szerint alkotni nem tud.
Én pedig egy kétbalkezes vagyok, tehát előrebocsátottam, hogy nem valószínű,
hogy maradandót fogok alkotni.
Ez már az első napon be is bizonyosodott. Az oktatók rögtön úgy kezeltek
minket, mintha valami neves mázolók lennénk. Aztán elkeseredetten tapasztalták,
hogy nagyon amatőrök vagyunk. Egy délelőtt alatt sikerült megtanulnunk, hogy
miként fogjuk az ecsetet, melyik színt hogyan keverjük ki stb. Nagyon unalmas
volt, egyikünk sem élvezte, de végigszenvedtük a programot.
Aztán kaptunk egy kis szünetet. Ezalatt az idő alatt megebédeltünk, és tettünk
egy gyors felfedezőtúrát a városban. Jól esett kikapcsolódni.
Később folytatnunk kellett a kurzust, ami az idegeimre ment. A vezetők csak
szidtak, oltogattak minket, mert volt merszünk bénázni és nem oda pacsmagolni a
dolgokat, ahová ők gondolták. Egy idő után már vissza kellett fognom magam,
mert attól féltem, ha még egyszer beszól a nőci, ráborítom a palettám
tartalmát. Szerencsére volt elég önuralmam így nem történt semmi incidens, de
azért grimaszokkal igyekeztem az oktató tudtára adni, hogy nem tetszik nekem,
amit csinál. A pofáimon Johhny nagyokat nevetett, Greg pedig csak csóválta a
fejét és mosolygott.
Este kimenőt kaptunk. Elmentünk egy gyorskajáldába és teli ettük magunkat
egészségtelen ételekkel. Erre nagyon nagy szükségem volt. Egyrészt megnyugtatott,
másrészt jólesett, mert a tábori koszt pocsék volt. És természetesen meg tudtuk
beszélni az aznap történteket teljes őszinteséggel. A program a többieknek sem
tetszett. Ettől kicsit feldobódtam. Mert tudtam, hogy ezután nem csak én
játszottam meg magam az órákon.
Tegnap szintén csak puffogtak ránk egész délelőtt. Az egyik után kiakadtam.
Közöltem az oktatóval, hogy nem kéne olyan nagy reményt fűznie hozzánk, mert
még életünkben nem festettünk. És amúgy is, mi baja van velünk. A többiek is ugyanannyira
kezdők, mint mi hárman, de csak minket szid. Na, ezután elhallgatott és békén
hagyta a csapatunkat.
Ebédnél Greg jól leszidott, mert azt beszéltük meg, hogy nem keltünk feltűnést,
nem csinálunk botrányt. Olyanok akarunk lenni, mint a szellemek. Ott vagyunk,
de mégsem. Hát, az most nem jött össze.
Délután szabadon mázolhattunk és kedvünkre alkothattunk. Ez a program nem volt
rossz. Egy darabig.
Greget megszállták az emlékek a múltjából. Rájött, hogy kiskorában rengeteget
alkotott. Na meg, hogy miről szóltak azok a művek. Ezért kedd délután, mikor be
kellett mutatnunk a festményünket az oktatóknak, a barátunk kiakasztott
mindenkit. Ugyanis megint megfestette Josht, tőrrel a szívében, lógva egy fa
tetejéről. A nő csak sipákolt, a férfi pedig csak rosszallóan méregette a
srácot. Én pedig megint tettem egy okos megjegyzést. Kijelentettem, hogy nem is
értem mi bajuk van a dologgal, hiszen nem mondták egy szóval sem azt, hogy
pillangókat kell festeni. Vannak emberek, akiknek sötét a fantáziájuk és ilyeneket
tudnak a vászonra vinni nagyon jól.
Ezen kicsit elgondolkodtak, lehiggadtak egy kicsit. Aztán közölték Greggel,
hogy ha még egyszer ilyet csinál, kiteszik. Mi pedig egész éjszaka ezen
füstölögtünk..
Itt tartunk most. A mai napon még nem történt semmi incidens, de a délutáni
óra még csak most jön. Kíváncsian várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése